„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédem.”

Zsoltárok 17:6

Azon túl, hogy találkozhatok az Úr Jézussal második eljövetelekor és elvesztett szerettemmel, alkalmam lesz beszélgetni a Biblia legjei-vel is. Egészen biztos, hogy tágra nyílt tekintettel fogom végig hallgatni Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob vagy épp Dávid élménybeszámolóit, amit teljes átéléssel és  hitelességgel fognak tudni előadni. Talán ha választani kellene (de, csak ha nagyon muszáj), akkor Jákob és Dávid beszámolója érdekel a legjobban. 

Amikor a Zsoltárok könyvét olvasom mindig megüt a gondolat, hogy vajon hogyan élte meg azt a kiválasztottságot a maga lelkében Dávid, amivel Isten kitüntette? A könyv verseiből sok mindenre tudunk következtetni, de ahogyan manapság is egy könyv olvasásakor, bármilyen mélyre szántóak is a gondolatok, nem tudhatjuk, hogy valójában hogyan is érzett az író/költő, hogyan dolgozta fel az átélt élményeket. Dávidról alkothatunk képet, de ameddig nem beszélgettünk vele, talán semmi sem biztos. Egy valami azonban lehet, hogy mégis!

Dávid egészen biztos volt abban, hogy Istennek korlátlan a hatalma. Sok nehéz, bűnnel teli helyzetben találkozhattunk vele Biblia olvasásunk során. Volt megalázott, üldözött, halálkapujában, óriás előtt, erkölcsi gödörben és a sor elég hosszú. Ha mégis kiemelhetünk valami tanulságot az életéből akkor az a következő: Beszélj Istennel!

Dávid egy átlag ember volt.  Története telis-tele van tanulságokkal azok számára, akik az örök győzelemre vágynak. Így azt is megfigyelhetjük, hogy életében erősen jelen volt mindkét hatalom. Sátán örökös küzdelme, hogy eltakarja Dávid elől Isten jelenlétét sokszor csapott le a harcos életében. A harc napról-napra dúlt szívében és gondolataiban.

Nincs ez másképp velünk sem! Akár látjuk, akár nem, akár tudomást veszünk róla, akár nem, a harc, amit a Sátán indított Isten és gyermekei ellen minden nap folyik és minél jobban ragaszkodunk Istenhez és a hitünkhöz, Sátán annál jobban, erősebben fog támadni.  Miért tenne velünk kivételt, amikor az Úr Jézust, saját Teremtőjét, megkísértette a pusztában és provokálta hatalmával?

Ne csodálkozzunk, hogy nem minden kellemes a menny felé vezető úton. Vannak itt kísértések, régi emlékek, lelkiismeret furdalás, régi bűnök, elfeledettnek hitt hitetlenség, kételkedés, csapda és a lista bizony végtelen. Nem beszélve az egyéb életben elénk gördített fizikális nehézségekről és helyzetekről, amikor Sátán résen van, hogy fülünkbe súgja azt a bizonyos mondatot:”Hol van ilyenkor Isten?”

Ez a kétséget támasztó hatalom, amely különböző módokon támad egyetlen céllal rendelkezik: hogy bármilyen módon elhitesse velünk azt, hogy nem vagyunk fontosak Istennek és elfeledkezett rólunk.  Viszont egy valamit nem vesz figyelembe! Suttoghat dolgokat, keltheti a bizonytalanságot, de változtatni önerejéből rajtunk, a hitünkön, nem tud! Ellenben Isten, akinek elegendő a lehetőség, hogy bebizonyítsa minden hazugság, amit Sátán valaha  elakart velünk hitetni!

Semmi haszna, hogy ha hibáinkra vagy gyengeségeinkre, esetleges gondjainkra fókuszálunk. Helyette tekintsünk Jézusra! Nem hiába lett felemeltetve. Nem hiába vállalta a kereszthalált.

Amikor úgy érzed, hogy a sötétség elborít, ne add meg a további lehetőséget, hogy ez csak fokozódjon, nézz fel Krisztus keresztjére, hogy a világosság, a megbocsátás és az isteni szeretet diadalmaskodjon életedben és lelkedben!

Dávid pontosan tudta, hogy Isten minden kérését, könyörgését meghallja és válaszolni is fog! Azt nem tudta pontosan, hogy mikor vagy milyen formában, de a hite és minden addigi tapasztalata biztosította afelől, hogy amikor a helyzet megkívánja Isten nem marad veszteg és segíteni fog!