Talán te is voltál már úgy, hogy ha otthon valami elromlott, és először megpróbáltad te magad megjavítani (ha férfi vagy biztos volt ilyen). Lehet az egy tönkrement háztartási gép, műszaki cikk, vagy a gyerek valamelyik játéka. Forgatjuk, nézegetjük, szétszedjük és összerakjuk (vagy nem), aztán végül mégiscsak elvisszük a szakszervízbe, hogy javítsák ki a hibát, amit még lehet, hogy mi is csak tetéztünk. Aztán eljön a következő eset, mikor már nem is próbálkozunk, hanem rögtön megyünk a szakemberhez a problémáinkkal.
Néha elrontunk dolgokat az életben. Tévedünk, figyelmetlenkedünk, lázadozunk, sértődötten dúzzogunk… hagyjanak bennünket békén, majd mi megoldjuk. Aztán addig-addig kínlódunk, még végül feladjuk, és azt mondjuk: „Rendben. Te jössz, Istenem! Én már megpróbáltam mindent, kérlek segíts talpra állnom, segíts rendbe hozni összekuszált dolgaimat.
Bizalom, és alázat kell ehhez.
Bizalom – mert már tapasztaltuk Isten nagyságát és erejét. Hisszük, hogy újra megteszi, hogy újra megszabadít és csodát művel.
Alázat – mert bizony fel kell adnunk büszkeségünket, a „majdénmegoldom” mentalitást, és segítséget kérni.
„Istenem szükségben vagyok. Nézz rám! Figyelj rám! Bátoríts és fogadj el. Korábban már felemeltél, megerősítettél, de én a magam útját jártam. Most újra itt vagyok, és újra kérem mindent helyre hozó kegyelmed. Légy irgalmas hozzám, Istenem!”
ÁMEN
Kapcsolódó hírek:
HÁLA
A VILÁGHÍRŰ PARFÜM
A BOLDOG EMBER
HAZUGSÁG ÉS MÉGIS...