Az Egyesült Államok abortuszszabályozásában több kulcsfontosságú ügy esetében súlyos visszaélések és eljárásjogi hibák történtek; és több Legfelsőbb Bírósági döntés főszereplője később életpárti lett, vagy már eleve az volt. Róluk azonban mélyen hallgat az abortuszpárti tábor, ahogy azokról a korábbi abortuszklinikai dolgozókról is, akik nyíltan vállalják az élet védelmét.

Két héttel ezelőtt részletesen ismertettük az 1973-as Roe kontra Wade ügy jogi és társadalmi következményeit az Egyesült Államokban és azon túl. (Abortuszünnep New Yorkban. Hetek, 2019. február 8.)

Roe, akinek neve alatt közel hatvanmillió magzatot öltek meg

Az ügy középpontjában az abortusztörténelem egyik emblematikus antihőse: Norma McCorvey áll. Széles körben ismert álnevén Jane Roe esete iskolapéldája annak, milyen alapvető ellentmondások övezik a baloldali „jogvédők” és (az angolul széles körben elterjedt social justice warrior fordítása nyomán) a „társadalmi igazságosság harcosai” tevékenységét.

Az ő nevét viselő esetben az Amerikai Legfelsőbb Bíróság (LB) szövetségi szinten, tehát mind az ötven amerikai államra nézve kötelező módon legalizálta az abortuszt 1973-ban. Ez a döntés az egész nyugati világban nagy lendületet adott a nők szabad önrendelkezését fennen hirdető erőknek – tulajdonképpen a legtöbb európai ország legfelsőbb bírósága is ekkor adott ki hivatalos álláspontot abortuszügyben, rendszerint a Roe v. Wade ügyhöz képest pozicionálva magát –, amelyet az abortuszpárti tábor azóta is mérföldkőként tart számon.

Norma McCorvey, amikor huszonkét évesen terhes volt harmadik lányával egy harmadik férfitől (első két gyermekét megszülte, ám nem ő nevelte), valóban el akarta vetetni, azonban a texasi szabályozás szerint ezt csak bizonyított nemi erőszak és vérfertőzés esetén tehette volna meg. Bár terhességét igyekezett erőszakos bűncselekmény eredményeként feltüntetni, bizonyítékok hiányában nem járt sikerrel.

Ekkor karolta fel őt két ügyvédnő, Linda Coffee és Sarah Weddington. McCorvey később felismerte, hogy az ügyvédek visszaéltek kiszolgáltatott helyzetével, hiszen a jogi hercehurca előtt nem is tájékoztatták arról, hogy ő hamarabb fogja megszülni a gyermekét, mint a bíróság a döntést. A két jogharcos igazából már készítette ügyét az általuk szigorúnak vélt texasi szabályozással szemben, és kapóra jött nekik egy gyermekét abortálni kívánó terhes anyuka, de az kevéssé érdekelte őket, hogy egy esetlegesen kedvező döntésből a hölgy maga nem tud majd „profitálni”.

Mire 1973-ban az ítélet is napvilágot látott, a felperes nő lánya már két és fél éves volt, és másik két féltestvéréhez hasonlóan nevelőszülői gondozásba került. McCorvey ekkor már nem is követte az ügy utóéletét, maga is az újságokból értesült a döntésről. Saját elmondása alapján ő egyáltalán nem általános érvénnyel az abortuszjogokért küzdött – csupán egyetlen abortuszt akart törvényesen elérni: a magáét.

 Szerző: Surjányi Dávid, Surjányi Fanni 

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.