Serdülőkoromban mást sem akartam, mint utazni. Csak hát akkoriban ez nem volt olyan egyszerű. Egyetemi éveim alatt arról álmodtam, hogy bejárom a világot. Moszkvában tanultam közgazdaságtant és nyelveket, távoli vidékekről szóló könyveket olvastam. Utazni akartam. A nagyapám volt ilyen. A következő 23 évben több mint 23 országba vitt el a munkám, több mint 8 évet éltem csodás helyeken. Azt gondoltam: Ez igen! Ránéztem az önéletrajzomra és le voltam nyűgözve magamtól. A tudatom mélyében volt egy félelmem: mi lesz, ha elkapnak, és rájönnek, nem is vagyok olyan okos… Ilyenkor azzal bátorítottam magam, keményen és jól dolgozom, megérdemeltem ezt a karriert.

2005-ben a csúcson, egy nemzetközi nagyvállalat pénzügyi-adminisztrációs-emberi erőforrás-biztonsági-törvényességi-ésatöbbi igazgatója voltam. Nagy autóm, nagy házam és nagy fizetésem volt. Volt egy csodálatos feleségem, akit elhanyagoltam, pedig Izabellát szeretem attól a pillanattól, hogy összetalálkoztunk. Miért? Sokat ittam, de az alkohol egyre több fájdalommal járt, fejfájással meg ilyesmivel. Miért? Izabella akkortájt lett terhes, amikor az ital nem ízlett már. Miért? Én pedig a volt barátnőmet látogattam és megcsaltam feleségemet. Biztos voltam benne, hogy ez így rendben van, a körülöttem lévő világ ezt megerősítette. Feleségemet egy barátom csábította el.

Egy éjszaka álmomban feleségemet és barátomat láttam ülni egy szép hegyen, virágok között. Rám nézett és azt mondta: „Igen, igaz”. Saját kiáltásomra ébredtem. És Izabella is.

Megbeszéltük: meg nem öljük magunkat, ott vannak a gyerekek. El sem válunk, ott vannak a gyerekek. Szeretjük egymást, megcsúsztunk, de megoldjuk! Csodás érzés volt ez! Két napig. Aztán elkezdtem gyilkolni magamat, magamra mutogattam. Egy éjszaka, fájdalmas beszélgetések után Izabella meglátogatta barátját, Hajnalkát. Három óra múlva otthon volt. Azt mondta, találkozott Istennel, jól van, és megy aludni. Nyugodt volt. Én nem. Másnap elmentem Hajnalka férjéhez, Zolihoz, barátomhoz, reggel hatkor. Azt mondta, az a bajom, hogy nem tudok megbocsátani Izabellának és magamnak sem. Beszélt Jézusról, és az igazi megbocsátásról. Akkor reggel megértettem és elfogadtam Jézus áldozatát, és úgy éreztem, újra születtem.

Megváltozott az életem. Egészségesen élek, kerülök mindent, ami káros testemnek és lelkemnek. Minden párnak, aki a világ kihívásaival és a hűtlenséggel küzd, el kell mondjam a történetemet: Egy fiatal párnak sem kell odajutnia, ahol én voltam. Elkerülhetik a fájdalmat, azt, hogy megbántsák, akit a legjobban szeretnek. Csak meg kell ismerniük Jézus történetét, aki szeretett és szeret minket, feltételek nélkül, még akkor is, ha megbántottuk.

István