Szeretném Veled megosztani a történetem. A célom az, hogy motiváljak és elmondjam Neked, a csoda benned van. A gyógyulásodért neked is tenned kell!

Cindula Ádám vagyok. 21 éves. Közel 10 éve foglalkozom harcművészettel. Sokszor feszegettem az emberi test határait. Törtem már kézzel cserepeket és deszkákat. Testem különböző területein törtünk tetőlécet és betonlapot. 3 éve foglalkozom pránanadival. A pránanadi egy tibeti gyógyító módszer.

Támogatja és segíti a gyógyulást fizikai és szellemi síkon. A tudatban hoz létre változást.

Segít egy adott probléma megoldásában. Én Sebestyén Balázs „Szigorúan bizalmas” című könyvében olvastam róla először. 2011-ben meghívást kaptam és mesterré avattak. Mester szinten magas rezgésű energiát tudsz megmozgatni, ez támogatja a gyógyulás folyamatát.

2012. Június 21-én balesetem volt. Egy fára erősített kötél segítségével akartam a vízbe ugrani. A kötél megdobott 6 méter magasból gerinccel a partnak csapódtam, onnan pedig ájultan a vízbe estem és elsüllyedtem. Rengeteg vizet nyeltem. A barátaim mentettek ki. 10 perc után tértem magamhoz. 5 csigolyám tört ebből 2 összeroppant. Agyrázkódást kaptam. Sérült a tarkóm. A hátamon nem volt bőr. Sérült a mellem: lett benne egy dió nagyságú daganat.

Kérdéses volt az életem, akkor még senki nem hitte volna, hogy valaha fogok tudni járni.

Balesetem után a partról a tűzoltók hoztak fel. A mentő azonnal vitt a sürgősségire. 1 napig figyelték az állapotom, belső vérzéstől tartottak az orvosok. Másnap megműtöttek. 4 órás műtétem volt. A hátizmom lefejtették, 30 cm-es vágás van a hátamon, hogy hozzá férjenek a gerincemhez. A sérült csigolyáim fémlapokkal és csavarokkal rögzítették az alatta és felette levő csigolyákhoz. Fúrták és kalapálták a gerincem. A műtét sikerült. 1mm-en múlt, hogy élek és az is, hogy nem bénultam le.

Energia hatására, gyógyulásom folyamata:

1.naptól-mai napig kezelem magam, mesterem is kezel és folyamatosan tovább képzem magam a pránanadiban is.

6. nap egy speciális gerincfűző segítségével felálltam.

7. nap sétáltam és az orvosom hazaengedett.

8 napig pelenkáztak és az ágyban fürdettek és 2 személy adta rám fekve a gerincrögzítőm. Még csak állni tudtam és sétálni! A többihez segítség kellett!

9. nap egyedül vettem fel a fűzőt, mobil lettem és egyedül zuhanyoztam. A környezetem nem tudta felfogni mi történik, még sokkolta őket a történtek.

14. nap 4. emeleten lakom Mesteremmel fájdalom nélkül sétálok le a 4 emeletről az utcára és sétálok.

3. hétre már boltba jártam.

5. hétre letettem a nyelvvizsgát. (40 napot voltam otthon nyáron, közben folyamatosan készültem külön tanárral.)

40 napot voltam otthon, 2 naponta sétáltam 10 percet az utcán, hogy ne terheljem meg a porckorongjaim. 

40 nap után a saját lábamon mentem vissza a kórházba, panaszmentesen, mosolyogva. Nem volt fájdalmam, időnként éreztem az időjárás változást a hátizmaimban és ennyi. Az emberek nem értették ezt. Amikor azt mondta az orvosom, hogy elkezdhetek sétálni. Ez lehet 100-500 m amennyit bírok, akkor már 3-4 km-t sétáltam.

4 és fél hónapig nem buszozhattam. Mert összeroppanthatja a csigolyám a rázkódás.

9 hónapig nem hajolhattam és semmilyen mozgást nem végezhettem, csak séta és pihenés. Az orvosom azt mondta a cipőt adja rám más 9 hónapig mert egy ilyen sérülés után nem lehet hajolni. (Mindenre fejlesztettem ki külön technikát, hogy önálló legyek és ne terheljem a gerincem, és a családomat.)

9 hónapot kell várni amíg a fémlap ami bennem van becsontosodik. Bármilyen hajlás és mozgás hatására a csavar belém törhet, a fémlap összeroppanthatja a csigolyám vagy túlterhelem a porckorongjaim, ezzel tönkreteszem azt.

9 hónapig minden nap, napközben 2 órát pihentem gerincrögzítő nélkül fekve, hogy a porckorongjaim tudjanak regenerálódni és ne terheljem őket.

Elég egyet hibázni és egy életre elintézem magam. Amit csináltam minden tudatos volt, saját tudásom és mesterem segítségével állítottam össze.

Minden nap helyre kellett rakni az érzelmeim. Voltam hipochonder és depressziós. Tanultam az elfogadást, a türelmet és az alázatot. Kérhettem, akkor vagy kaptam vagy nem. Ezt is el kellett fogadnom. Ha beleéltem volna magam a jelenlegi állapotomba már a pszichiátrián lennék. Tudtam, hogy ez csak egy állapot és múlandó. A környezetem fel sem fogta, hogy mi történt. Csak azt látták, hogy suliba járok, és sokat nevetek.

Ultrahang felvétel készült a mellemről. Vettek belőle szövetmintát. Megállapították ,hogy jóindulatú daganat van benne és ha továbbra is problémám van vele akkor sebésszel ki kell vetetni.

Energia hatására a daganat 2-3 hét alatt teljesen eltűnt.

Szeptembertől folytattam az iskolát idegenvezető szakon. Az ülés statikusan terhel, ezért tartottam pihenőket. Amikor elfáradtam, felálltam és sétáltam. Szeptembertől folyamatosan napi 3-4 km-t sétálok és lépcsőzök, hogy megtartsam a kondícióm.

Októberben: Megcsináltam az OKJ-s vizsgát és Utazási ügyintéző lettem. Októbertől Mesterem masszíroz, hogy ne tapodjon le az izomzatom és ne épüljön le. Csak ő merte bevállalni egyedül.

Decembertől – Márciusig kis súlyzókkal rehabilitálom az izomzatom. Mesteremmel összeállítottuk az edzéstervem. (A karkörzésben is elfáradtam, úgy leépült az izomzatom.)

Februártól már időnként nem hordom itthon a gerincrögzítőt. Fokozatosan hozzászoktatom a szervezetem, izomzatom, tudatom.

Március végén letelt a 9 hónap. A röntgenfelvételeim jók. Meggyógyultam. A fémlap becsontosodott. Orvosom azt mondta 2 hónapig hordjam még a gerincrögzítőt, utána fokozatosan próbáljak meg nélküle visszaszokni. Először bennem volt a félelem. Elfelejtettem még azt is, hogyan kell hajolni. Apának dobtam le egy rongyot, hogy vegye fel és mutassa meg, hogyan kell. 

Áprilisban megcsináltam a 2. nyelvvizsgám. Áprilistól nem hordom a gerincrögzítőm.

Májusban befejeztem az iskolát.

Most pedig újjáépítem az izomzatom és valóra váltom az álmaim. A felépülésemről videó készül. Videó felvételek készültek az első otthoni sétámról és folyamatosan vettem a fejlődésem. Az inspiráció, hogy videó készüljön a kórházban született, lepergett előttem az egész életem és el kellett gondolkoznom rajta, hogy valaha fogok- e tudni járni.

-Cindula Ádám-