Dashrath Manjhi nem született nagy embernek, ám tette, amit egyes egyedül az emberség és a szeretet vezérelt, és ez fogalommá tette nevét az egész világon. Ő volt az, aki értelmet adott a kifejezésnek: hegyeket megmozgatni másokért.

A Musahar kaszt tagjai India legszegényebbjei közé tartoznak. Nevük „patkányfogókat”, „patkányevőket” jelent, és ez nem csupán egyszerű szófordulat. Ezek a Bihar államban élő emberek valóban abból élnek, amit a földön találnak, saját birtokuk alig lehet. Ebbe az elképzelhetetlen nyomorba született Dashrath Manjhi is, aki később olyan cselekedetre szánta el magát, amilyet még nem látott a világ.

Az indiai férfi Gahlour falujában élt, és a szomszédos hegy túloldalán lévő földekre járt ki dolgozni. A helyieknek két választásuk volt, ha érintkezni akartak a civilizációt jelentő közeli nagyvárossal: megteszik a közel 70 kilométeres kerülőt a hegy körül, vagy átvágnak a veszélyes és kiszámíthatatlan sziklákon.

Ez utóbbit választotta egy napon Dashrath felesége is, de megcsúszott és lezuhant egy szikláról. Férje hiába kért ezután segítséget a kormánytól, azok nem támogatták egy átjáró megépítését a hegyen keresztül. Pedig nem maga az állandó hegymászás jelentette a legnagyobb veszélyt, mint azt a szomorú példa is mutatja.

Később Dashrath feleségét épp azért nem sikerült megmenteni, mert a hosszú kerülő miatt nem tudták időben kórházba szállítani. Felesége halála volt az a pillanat a férfi életében, amikor úgy döntött: nem hagyja, hogy még egy ember meghaljon csak azért, mert a hegy az útjukban áll. 

1960-ban kezdett el mindössze egy vésővel és kalapáccsal utat vágni a hegybe.

A helyiek először őrültnek tartották, de ahogy telt az idő, és Dashrath továbbra sem tágított, egyre többen kezdtek el segíteni neki szerszámokkal és olykor be is álltak mellé dolgozni. 22 éven át semmi mással nem foglalkozott, csak a hegy bontásával, és 1982-ben, a modern technika minden segítsége nélkül, puszta kézzel végül befejezte munkáját: a 70 kilométeres utat mindössze 7-re csökkentette.

„ A vágy segített nekem félelem és kétségek nélkül dolgozni éveken át, hogy láthassam a falusiak ezreit átkelni a hegyen akkor, amikor csak akarnak” – mondta egy interjúban.

Dashrath Manjhi 2007 augusztusában hunyt el, de országa tisztelgésül mindössze egy állami temetésben részesítette. Története a világ legtöbb pontjára csak halála után jutott el, de műve, amivel emberek ezreinek életét könnyítette és mentette meg, örökre megmarad.

Egyetlen ember 22 évnyi szakadatlan munkája nem csak egy falut mentett meg.  Dashrath Manjhi élete példaértékű mindannyiunk számára, akik még úgy hisszük, létezik akadály az emberség és a jóság előtt.

Szerző: Gerstenbrand Bence