Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt Jézushoz: "Boldog az, aki Isten országának vendége." Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."

Lk 14,15-24.

IGAZI VENDÉGEK

Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. (Lk 14,23)

Elérkezett az este, amelyet a gyülekezet tagjai kiválasztottak, hogy az újév számára istentiszteletet kezdeményezzenek. Az idő előre haladtával sokan jelezték felém, elfoglaltságaik miatt nem tudnak jönni. Közeledett az éjfél, és senki sem jött még. 

Szomorú voltam, hiszen rengeteg időt töltöttem a program előkészítésével. Nemsokára egyik vasárnapi iskolás fiú jött, és azt mondta: "Lelkész úr, kezdjük el az istentiszteletet!" "Nem gondolom, hiszen senki sincs itt" - válaszoltam. A fiú rám nézett és azt mondta: "De hárman itt vagyunk: ön, én és Jézus". 

Megértettem, hogy az istentiszteletnek nem csupán az emberek összegyűjtése a célja, hanem az, hogy imádjuk Istent, és fogadjuk az áldását. Miután néhány dicsérő éneket énekeltünk, a környéken lakók elkezdtek csatlakozni hozzánk. Szentlélekkel megtöltött éjszaka volt, és sokan megismerték Krisztust. 

Ez az élmény a nagy vacsora példázatára (Lk 14) emlékeztetett.

Miután a gazda elküldte a meghívókat, és hírt kapott, hogy a vendégek mégsem jönnek, kiterjesztette a meghívást az utak és kerítések mentén lévő emberekre. A mi vacsoránk igazi ünneppé alakult, ahol azok, akik eljöttek, valóban ott akartak lenni. És az Élet Kenyerével, Krisztussal táplálkozhattak.

Imádság: Szerető Édesatyánk, köszönjük, hogy házadba jöhetünk, és egy asztalhoz ülhetünk veled. Ámen.

Isten gyakran jobbra változtatja terveinket. 

Dennis Rojas (Ica, Peru)