Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt.  Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. 4 Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony.  De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem!  Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz.  Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború.  Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát.  De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza.  Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza?  Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt!  Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. 

 Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon!

2Sám 11,2-15.

IGAZSÁG KRISZTUSBAN

Az Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá.

(1Kor 1,30)

Nagyon megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy a lelkészünk kegyvesztetté válva lemondott. Azok közül, akiket ismertem, őt tartottam a legigazabb keresztyén vezetőnek. Én közel sem voltam olyan lelki szinten, mint ő. Minden nap küzdök a bűnnel, és bármennyire igyekszem, sokszor elbukok. De még Dávid is, akit Isten "szíve szerint való embernek" nevezett (1Sám 13,14), követett el bűnt. Ha még az ilyen emberek is elbuknak, hogy reménykedhetem én abban, hogy igaz életet tudok élni? 

Amikor azt olvastam a Préd 7,20-ban, hogy "nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne", megértettem, hogy egy megnyerhetetlen csatában harcolok. Bármennyire is próbálkozom, egyedül soha nem tudok elég jó lenni. Mégis igaz lehetek, mert ez nem tőlem van. A megigazulás, ami egyedül Jézus Krisztus kereszthalála által lehetséges, Isten ingyen ajándéka, és mi nem tehetünk többet, minthogy elfogadjuk ezt az ajándékot. 

Habár Isten gyökeresen átformálta az életemet, nem vagyok tökéletes. Még mindig küzdök a bűnnel, de megnyugtat, hogy Isten akkor is szeret, megbocsát és vezet engem, nem az én cselekedeteimért, hanem Jézus keresztáldozatáért.

Imádság: : Istenünk, emlékeztess minket, hogy csak a te kegyelmed által igazulhatunk meg. Ámen.

A megigazulás Isten ajándéka, nem érdemelhetjük ki. 

Thomas Dury (Colorado, USA)