„Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János evangéliuma 12. rész 25-26. vers

Micsoda ígéret ez a mai reggelen számodra! Ha Jézusnak adod életedet, ha szolgálatába állsz, akkor megígéri, hogy vele leszel egy örökkévalóságon át.

S nemcsak vele leszel, hanem az Atya különleges szeretetével átölel, megbecsül. Mit adhat ennél többet ez a világ?

Aki csak önmagával foglalkozik, önmagát szereti, önző módon csak magára gondol, az elveszíti örök életét. De aki háttérbe tudja tenni érdekeit, aki önzetlenül, a másikra figyel, aki számára a másik üdvössége élet-halál kérdés, az örök életet nyer. Nem fantasztikus ígéret ez?

Még egy gondolat. Jézus fenti szavait a földbe vetett gabonamaggal kapcsolatban olvasod.

Ha a magot elvetik, elhal a földben azért, hogy új növény sarjadjon a helyén. Jézus azt szerette volna ezzel a mondatával megértetni velünk, ha önző módon csak magunknak élünk – lásd a végén – A folyó és a csepp című verset – meghalunk az örök élet számára.

Azonban, ha engedjünk, hogy a világ számára meghaljunk, ahogy a földbe vetett gabonamag, akkor az örök életre támadunk fel, ahogy a kis mag is kihajt tavasszal. Az, hogy valaki meggyűlöli a maga testét, úgy is fordítható, hogy kevésbé szereti.

Nevezd el a mai napot az „Önzetlenség napjának!”

Légy figyelmes és próbálj legalább három olyan dolgot tenni a nap folyamán, amikor önző éned háttérbe szorításával valakinek az áldására tudsz lenni. Sok erőt és igazi győzelmet kívánok neked!

ÁMEN

A folyó és a csepp

Az esőcsepp ráhullt a kőre.

Néhány lépésnyire tőle

Egy folyó szelte át a réteket.

„Folyjál bele a közösségbe csepp!” –

Hívogatja őt a folyószomszéd.

Erődet és képességedet

a közös ügynek szentelhetnéd!”

„Nem! Szólt a csepp. Nem akarok!

Inkább itt külön maradok!

Magamnak akarok élni csak.

Magamnak örülni, más semminek.

Bámulni, ahogy versenyt csillognak

Bennem a szivárványszínek.

Itt maradok inkább a parton.

Tehetségem magamnak tartom.”

A folyó hömpölyög tovább a réteken.

Hatalmasan és szélesen.

Hajót hordoz, földet termékenyít,

Csatornát tölt, turbinát lendít.

Örökké erős, sohasem fáradt.

De hol van a csepp?

RÉGEN KISZÁRADT!