Csodálatos érzés, ha tudom, hogy valaki, vagy valakik komolyan imádkoznak értem. Erőt és biztonságérzetet ad. Szokás mondani: „Majd imádkozom érted”. Szokták kérni is az emberek: „Imádkozzál értem”.

Mennyire vesszük komolyan ezt az ígéretet vagy kérést?

Vannak még emberek, akik tudnak esedezni, kitartóan könyörögni, ha kell küzdeni valakiért imádságban Isten előtt? Vagy már leszoktunk erről? Nem tartjuk fontosnak, sürgősnek, eredményesnek?

Mennyire fontos nekem vagy neked, hogy Isten figyel a mi imánkra?

Pál apostol gyönyörű bizonyságot tesz az ő szolgatársáról, Epafrásról ebben a levélben. Mintha biztatná a Kolosséban levő testvéreket, gyülekezetet: „Kedveseim, jó hírt hozott nekünk a mi szolgatársunk, Epafrás rólatok” (1, 7). S megerősíti a gyülekezetet a jó hírrel: a ti és mi szolgatársunk, a kedves Epafrás szüntelen esedezik értetek.

Epafrás tudott, képes volt „szüntelen” küzdeni, harcolni a lelki testvéreiért, a gyülekezetért. Nem fáradt bele, nem adta fel, nem keseredett el. Ismerte az életüket, helyzetüket, hibáikat, bűneiket is, de szerette őket.

Istent kéri, sokszoros könyörgéssel, kitartó imával: mentsd meg, tartsd meg őket a kísértések idején, Istenem!

Évek óta esedezem, könyörgök egy testvéremért. Rettenetes teher van a vállain. Ő is tudja, hogy imámban, könyörgésemben hordozom. El meri mondani gondjait, kínjait, megosztja velem terhét, mert bízik bennem, tudja, hogy komolyan és kitartóan imádkozom érte, hordozom őt, nem csak megígérem... Egy fiatalasszony kórházba került életveszélyes állapotban.

Már beszélni is alig tudott, de felhívott telefonon, s csak azt kérte: „Imádkozz értem, nagy baj van, nagyon beteg vagyok”. Valósággal rám terhelte a Lélek, Isten Lelke: könyörögnöm kell ezért a beteg asszonyért.

Éjjel, ha felébredtem, nappal munka közben, sokszor eszembe jutott és rimánkodtam Isten előtt az életéért, gyógyulásáért. Kétheti nagyon kemény imaküzdelem után kaptam a jó hírt, már jobban van, már gyó­gyul. Nem, nem az én imám gyógyította meg, de hiszem, az én imám is ott van Isten előtt! S milyen jó, ha sok imával vihetünk valakit az Úr elé!

Én is voltam már sokszor a műtőasztalon, s úgy imádkoztam az altatás előtt: „Uram, kérlek, tekints azok imájára, akik hordoznak engem!” Eddig még meghallgatta az imájukat. Köszönöm az Úrnak.

Vannak emberek, akikért nem elég elmondani egy imát. Nagyon sok imameghallgatást tapasztaltam életemben. Láttam csodálatos gyógyulást, szenvedélyektől való szabadulást, lelki megújulást. Sokan kérdezik tőlem: mikor, hogyan kell imádkozni? Este vagy reggel, ülve, állva, térdelve?

Bevallom, nekem erre nincs formulám.

Ha éjjel felébredek, imádkozom fekve, autóvezetés közben, vásárlás közben, ágyam mellett térdelve, asztalom mellett és itt, a computer előtt ülve… Minden helyzetben lehet komolyan imádkozni. Hát nem csodálatos ez! Mehetünk Istenhez kis és nagy gondokkal, titkos kérésekkel. Az ima hatalmas ajándék Isten gyermekeinek. Ingyen telefon éjjel-nappal, soha nem foglalt a vonal! Isten hallja imáinkat, esedezéseinket.

Az imádság misszió nem nyilvános, mert lehet, akiért imádkozol, nem is tudja. Ha rád bízatott, ne hagyd abba, esedezz! Meglátod, Isten kegyelmesen fog cselekedni. Az imánkban mi nem rendelhetjük meg Istennél, hogy mikor, hol, mi módon hallgasson meg. Az az Ő terve és akarata szerint történik.

Ismerek olyan embereket, akikért a szüleik nagyon sokat böjtölve imádkoztak, esedeztek.

A szülők, életükben nem láthatták meg a változást, de nem adták fel a küzdelmet. Tőlük hallottam: „Mi tudjuk, hogy az Úr figyel, hallgat imáinkra. Ha nem is látnánk meg, de hisszük, hogy halálunk után, megtérnek, megváltoznak gyermekeink.” Milyen hatalmas hit, bizalom volt ezeknek az öreg szülőknek a szívében! „Ha nem láthatnánk meg, akkor is hisszük, hogy meghallgat!” És meghallgatta!

Minden gyermekük visszafordult az Úrhoz, mind megtért és komoly hívő életet él. Ők is mondják: „Szüleink imája mindig kísért, sajnáljuk, hogy szüleink életükben nem láthatták meg Isten szabadítását mi rajtunk, a mi életünkben!”

Az imádság nagy szolgálat, nagy misszió. Közbenjárni emberekért Isten előtt, nagy dolog, de Isten előtt esedezni, küzdeni, tusakodni, közbenjárni valakiért – életmentő szolgálat!     

Kedves Olvasóm, légy közbenjáró, kitartóan, hittel imádkozó missziós! Munkád nem látványos, nem is szabad, hogy az legyen, de az imád eredménye Isten kegyelmének munkája, sokszor életmentés, lélekmentés. Biztos van, akiért imádkozhatsz. Merj kérni magadnak is, mindent kérhetsz!

Mennyei édes jó Atyám, köszönöm, hogy jöhetek hozzád! Köszönöm, hogy elfogadsz, meghallgatsz.

Segíts kitartóan, állhatatosan harcolni, küzdeni szeretteimért, ismerőseimért, áldásodért a gyülekezetekben.

Áldom drága nevedet, mert sokszor meghallgattál, válaszoltál könyörgésemre. Szenteltessék meg a Te neved életemben! Dicsőség és hála mindenkor néked, Úr Jézusom, Megváltóm!

Ámen