“Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is volt” Fil 2,5
A XXI. század embere indulatokkal fűtött, s ugyanakkor olyan világban él, amikor azokat bátran kifejezheti, megmutathatja és kiélheti. Lehetőséget ad erre szabados világunk gyenge szerkezetű társadalmi élete is. Amikor az ember indulatait szabadon engedi, lényegében azt mondja el: ez lakozik bensőmben, ez az, amire állarcot veszek, ezt rejtegetem, ezt próbálom eltitkolni. Néha pedig meglepődik önmagén, s ezt kérdezi: „valóban ilyen volnék?”
Bizonyára mindannyiunkkal megtörtént már, hogy indulataink felszínre törtek, s így egész napunk, családunk és önmagunk békessége megromlott. A „megveszett indulatok” után mindig keserű az ember élete, s ez az életérzés fokozódik, ha az ember úgy érzi, hogy: „velük nem bírhat” (RÉ 432:2)
Jó lenne ezektől megszabadulni. De hogyan? Az Ige azt tanácsolja, hogy Krisztushoz hasonlítsuk magunkat, és azért imádkozzunk nap mint nap, hogy ugyanaz az indulat legyen bennünk, mely Jézus Krisztusban volt. Nem könnyű feladat ez, sőt lelki harcokkal jár. Nem elég önmagunkban eldönteni, hogy ezután más életünk lesz. Istent kell ebben segítségül hívni.
Ha Jézusra nézünk, láthatjuk, hogy Ő alázatos, önzetlen, áldozatos, szeretettel teljes és szolgáló. Milyen jó lenne, ha a krisztusi indulat határozná meg beszédünket és minden cselekedetünket.
Kapcsolódó hírek:
Válaszd az ÖRÖMÖT
FÖLDET ÉRÉS
,,MEGMUTATTA NEKIK A KEZÉT"
SENKI SEM KÁRHOZTAT TÉGED