„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.”

Jeremiás 30:17

„Az éjszaka csöndjében messze hangzanak a nyögések, a félelemmel és szenvedéssel teli elfojtott sóhajok, a segítségért könyörgő hangok.

Senki se képes elmesélni ennek a szörnyű éjszakának az agóniáit.

Június 25-ének reggele az elképzelhető legszörnyűbb látványt világította meg. A harcmezőt emberek és lovak hullái borítják, az utakon, bokrok tövében, árkokban és a réteken holtak hevernek, a Solferino patak partját holttestek szegik. (…) Az előző nap folyamán összegyűjtött sebesültek sápadtan, ájultan, ernyedten feküsznek.

A súlyos sebesültek értetlenül merednek maguk elé, nem válaszolnak, ha szólnak hozzájuk, csak bizonytalan tekintetüket emelik fel – de ez a látszólagos közöny nem vértezi fel őket a szenvedések ellen.

Vannak, akik nyugtalanok, idegesen mozgolódnak, reszketnek.

A tátongó sebek már kezdenek gyulladásba jönni, és irtózatos fájdalmat okoznak.

Van, aki azért könyörög, hogy adják meg neki a kegyelemdöfést, míg eltorzult arccal, fetrengve agonizál.

Vannak olyan szerencsétlenek, akiket nemcsak egyszerűen golyó vagy felrobbanó lövedék ért, hanem akiken, a földön hevertükben átgázolt a lövegek kereke és eltörte karjukat-lábukat.

A henger alakú golyók szétverik a csontot mindenirányban, így az általuk ütött seb mindig súlyos. A felrobbanó gránátok, a kúp alakú lövedékek is rendkívül fájdalmas sebeket ejtenek és gyakran iszonyú belsőzúzódásokat okoznak.

A sebeket még irritálja és bonyolultabbá teszi az, hogy csontszilánkok, ruhafoszlányok, föld, ólomdarabkák kerülnek beléjük. Mindez csak növeli a sebesültek szenvedéseit.”

Így emlékezik vissza a genfi Henri Dunant (1828-1910) az 1959-es solferinoi csatát követő éjszakára és reggelre.

Ő maga üzleti ügyben akarta fölkeresni a francia sereg élén álló III. Napóleon császárt.

Döbbenten szembesült a csata borzalmaival, és az ellátás hiányosságaival, melynek következtében 6.000 ember meghalt, és 24.000 ember megsebesült (sokaknál a halál a csata után pár nappal következett be).

Elfelejtve eredeti üzleti szándékát, teles erejét a haldokló emberek megmentésére fordította.

A szörnyű tapasztalatokból tanulva, 1963-ban létrehozta a Vöröskereszt elődjét, egy év múlva pedig elfogadtatta az európai nagyhatalmakkal az általa kidolgozott Genfi egyezményt „a hadban álló seregek sebesültjei sorsának javítására”.

Hiába volt azonban Dunant nemes felkiáltása – „Mindannyian testvérek vagyunk!” –, Solferino még árnyéka sem lehet az azóta a világra szakadt háborúk borzalmainak. Bár a Nemzetközi Vöröskereszt egyre professzionálisabban működik, nem tudja megakadályozni az emberi gyűlölet okozta – lelki és fizikai – pusztításokat. Mi hát a megoldás?

Emberileg nézve nincsen megoldás. Amíg rajtunk múlik, addig a földön lesz kegyetlenség és lesz háború. Jeremiás azonban nem Nemzetközi, hanem Intergalaktikus Vöröskeresztről beszél. Eszerint Isten hoz majd egy olyan világot – az ő országát – ahol a lelki és fizikai háborúkban szerzett sebeink begyógyulhatnak. Ebben még a Genfi egyezménynél is jobban bízhatunk. Lássunk hát túl ezeken a földi eseményeken, hogy bizalommal tekinthessünk Jézus eljövetelére.