Miért van az, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb? Mitől furakodhat be az irigység kisördöge a fülünkbe? Miért vágyunk arra, ami a másé és nem tartjuk értékesnek azt, ami a miénk?

Önmagunk másokhoz való mérése.

Alapjában véve egy hasznos folyamat, hiszen pontosan abban segít, hogy elhatárolódjunk másoktól, és megerősítsük önazonosságunkat, amely fontos része az egészséges személyiségfejlődésnek.

Ugyanakkor a mi korunkban ez a legtöbbször valamilyen verseny során jön létre.

A versenyben pedig csak egy győztes van, a többiek mind vesztesek. Persze mondjuk, hogy csak a részvétel számít, de mivel mindenki bele adott mindent, a győztes akkor, ott jobbnak bizonyult a többinél. Ő mindent visz, míg a vesztes alul marad. Ez az ő sorsa... A bukás pedig könnyen önbizalomhiányhoz vezet, innen pedig már csak egy lépés az irigység.

A csalódás

Csalódás, mégpedig abban, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretnénk. Különösen ki vannak téve ennek azok a gyerekek, akiket a szülők igyekeztek megóvni és lehetőleg megadni, nekik mindent. Ők megszokták, hogy a világ értük van, körülöttük forog és minden, ami kizökkenti őket ebből frusztrációt okoz. Elkezdik, hát irigyelni a másikat, akinek sikerült.

Önmagunk szeretetének a hiánya

Ha nem tudjuk szeretni magunkat, akkor nagyon fontossá válik mások véleménye rólunk. Mivel csak akkor tudjuk elfogadni magunkat, ha látjuk, hogy a többiek értékesnek tartanak minket. De ebben az esetben minden más, sikeres ember rivális és a sikerét irigyeljük, a magunkénak akarjuk.

Így hát az irigység a legtöbbünkben megvan. De ez nem jelenti azt, hogy engednünk kell neki! Salamon azt írja:

"Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni!"

Példabeszédek 24,1

Vagyis dönthetünk arról, hogy ne kövessük ezt az utat, mert az irigység is döntés kérdése. Választható és mi választhatunk mást is.

Dönthetünk úgy, hogy nem követjük napjaink trendi versengését. Megérthetjük a világ valódi arcát, hogy az életben nem az van, amit szeretnénk, hanem nagyon sokszor más és ez azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk és fejlődnünk kell szüntelenül.

És bátran gondolhatjuk, hogy szeretetre méltók vagyunk csupán önmagunkért is, hiszen Isten szemében értékes kincsek vagyunk!

Salamon megállapításában azonban szerepel még valami: Sokszor tűnhet úgy, hogy a rosszak előnyben vannak! De ez sem igaz, csupán a látszat! Bár erkölcseink feladása, a bűn útja sokszor rövidebbnek tűnik és azt gondoljuk általa hamarabb célhoz érünk, de mindig a tévedések labirintusához vezet. Minden helytelen dolog előbb utóbb vissza üt, minden cselekedetnek meg lesz a maga gyümölcse.

Ne irigyeljük hát azokat sem, akik hirtelen jutnak magasra, mert ennek is mindig ára van...