„Mindig örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” 1 Tessz. 5:16-18

Eszembe jut, hányszor kerestem kétségbeesetten, mit akar tőlem Isten. Nagyon sokan vagyunk, akik tudni szeretnénk, mi a szándéka Istennek az életünkben. Általában valami kérdést teszünk fel neki, mialatt kínlódva próbálunk döntést hozni – Erre az egyetemre menjek, vagy arra? Fogadjam el, vagy utasítsam el ezt az ajánlatot? Költözzem el, vagy maradjak?

Nincsenek a Bibliában válaszok ezekre a kérdésekre. Az Írás egyértelműen jelzi Isten akaratát, ha bűnre való kísértésről van szó, de az élet „semleges” kérdéseire – például arra, hogy két jó lehetőség közül melyiket válasszuk – nem ad útmutatást.

Így ír erről Nancy Leigh DeMoss: „… mikor felnyitjuk a Szentírást, hogy megtaláljuk benne Isten akaratát azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk, hova menjünk, kivel találkozzunk – nem sokra jutunk. Ez azért van, mert Isten akarata nem egy helyre, egy állásra, a párválasztásunkra vonatkozik, hanem a szívünkre és az életmódunkra.” Helyesen mondja. Az első Tesszaloniki levél fentebb idézett szakasza világosan elénk tárja, milyen az Isten akarata szerint való szív és életmód: „Mindig örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.”

Könnyű olvasni ezeket a mondatokat – átfutunk rajtuk felületesen, s úgy érezzük, egyetértünk velük. Megemészteni a jelentésüket, az már más. Nézzünk hát a szavak mögé.

A szüntelen imádkozást és hálaadást akár már ma elkezdhetjük – akár itt és most, azonnal – ahhoz, hogy belehelyezkedjünk Isten akaratába. Ha átimádkozzuk a napunkat, egész nap Istennel való kapcsolatban, vele való szinkronitásban élünk. Ha szívünk és elménk szinkronban van vele, nyitottabbak vagyunk a vezetésére. A Szentlélek hozzáfér a gondolatainkhoz. Az imádkozásra tehát szüksége van annak, aki Isten akarata szerint akar élni. Ehhez nem kell naponta négyszer imaórát tartani. Csak tartsd Istent a tudatod felszínén, mindegyre beszélgess vele, ahogy előre halad a napod.

Miért van annyira szükség a hálaadásra minden körülmények között? (Na, azért biztos nem, hogy Isten jobban érezze magát a mi „köszönöm”-jeinktől.) A hála ráirányítja figyelmünket azokra a dolgokra, amiknek örvendhetünk. Rákényszerít, hogy Istenről gondolkozzunk: a jóságáról, a hűségéről, a gondviseléséről. Az áldozatáról. A hála az ajándékokért, eszünkbe juttatja az ajándékozót. És segít helyes képet alkotni Róla, aki örömét leli abban, hogy vigyázzon ránk, vezessen minket, gondunkat viselje. Ez elcsitítja a Jaj, Istenem, mit vársz tőlem –féle aggodalmaskodásokat. Helyesen kell látnunk Istent, hogy az akaratában járjunk.

Ez az igeszakasz arra is utasít, hogy örüljünk minden nap. Bizonyos napokon úgy tűnhet, ennek nagyon nehéz eleget tenni. De tapasztalatom szerint a rendszeres imádkozás és hálaadás elősegíti a minden körülmények közt örvendő szív kifejlesztését. Hangsúlyozni szeretném, hogy az öröm a Lélek gyümölcse. Valami, amit Isten bennünk lévő Lelke hoz létre. Sem létrehozni, sem fenntartani nem tudjuk tőle teljesen függetlenül. Amikor imádkozunk, imádkozzunk az örömért. És adjunk hálát, ha megkapjuk.

A Biblia tehát leszögezi, hogy Isten akarata az, hogy imádkozz, adj Neki hálát, és élj örömben. Mindegy tehát, hogy melyik egyetemre jársz, mindegy, melyik állást, melyik ajánlatot fogadod el, hogy itt élsz, vagy amott, légy derűs, imádkozz naponta, adj hálát rendszeresen. Lehetséges, hogy ha ezekre összpontosítunk, az út magától megnyílik előttünk? Vagy hogy Ő mindenből a jót hozza ki, függetlenül attól, mi hogyan döntünk?

Ezzel feloldódik a nyomás rajtunk, hogy muszáj megtalálnunk a helyes utat, mert különben nem teljesítjük maradéktalanul Isten akaratát. És ez máris valami, amiért ma hálát adhatunk Istennek!

Uram, köszönöm a hűségedet, a szerető kedvességet, amit évről évre mutattál felém. Kérlek, fejlessz ki bennem örvendező szívet. Azt választom, hogy Rád bízom az életem, és már ma örvendek a körülményeknek, amelyekben élek. Vezess a döntéseimben, a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.