„Mindenki vágyakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.” (Zsoltárok könyve 145:15-16)

Milyen az Isten? Hol van az Isten? Észrevesz? Törődik velem egyáltalán? Ha bármi kétségünk lenne efelől, olvassuk el végig a 145. zsoltárt. Ez a dicsőítő ének mély meghittséggel beszél a gondviselő Isten jóságáról. Olyan Atyaként látjuk itt, aki eledelt ad háza népének, aki mindenkire odafigyel, és gondoskodik szükségleteikről. Sőt a Mindenható nemcsak ránk, emberekre figyel, hanem kegyelme minden élőlényre kiterjed. Jelenléte, szeretete még a természet tanulmányozása által is felfedezhető.

 „A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek.

Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez!

A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek.” (…)

 „Az Úr bennünket eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához.

A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek.

Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel.

Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.”