“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” 

János evangéliuma 17:3-4

Nemrég elvesztettem édesapámat. Sok kérdéssel szembesül ilyenkor az ember, kérdésekkel, amelyekre nem, vagy alig kap választ. Szoros kapcsolat fűzött hozzá, s ez még fájdalmasabbá tette az elválást. A sok kedves emlék, az a feltétel nélküli szeretet, amely oly sokszor kifejezésre került általa, erősen élnek bennem. De vajon gyeremekeim emlékezni fognak-e rá? - tettem fel gyakran a kérdést az elmúlt hetekben. Vajon két éves kislányom meg tud-e őrizni magában egy olyan képet, ami nagypapájára emlékezteti?

Kérdésemre különböző válaszokat kaptam. Volt, aki azt mondta, hogy nem, ő biztosan nem fog emlékezni rá. Mások, saját példájukra hivatkozva, azzal biztattak, hogy fog, és lesznek emlékei, ha én nem hagyom elhalványulni azokat, ha mesélek édesapámról, ha képeket, esetleg videókat mutatok róla, és ébren tartom benne ezeket az emlékképeket.

Jézus halála sokkal régebben volt. Imájában, amelynek részletét ma reggel olvashatjuk, elmondja, hogy elvégezte azt a munkát amit az Atya rá bízott. Vajon emlékezni fognak-e rá és az Atyára gyermekei? Vajon nem halványul-e el bennük az az istenkép, amit ő igyekezett bemutatni? 

“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” - hangzott az imában. Vajon ismerik-e gyermekeink Jézust és az Atyát? Vajon mi megteszünk-e mindent, hogy megismerjék Istent? Vajon megragadunk-e minden lehetőséget, hogy tápláljuk bennünk az istenhitet? 

És mi magunk hogy állunk ezzel a kérdéssel? Csak akkor tudunk másoknak segíteni ebben, ha mi magunk is ismerjük Istent. Ne engedjük, hogy bennünk, vagy gyermekeinkben elhalványuljon a szerető Isten képe! Olvassunk róla, beszélgessünk vele, elevenítsük fel a vele szerzett élményeket, és meséljünk azokról, hogy minél többen megismerhessék a mi mennyei Atyánkat!