„Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene. „

Jeremiás könyve 15:16

Beköszöntött az igazi tél, hóval, hideggel és persze köddel, ami nagyban megnehezíti a közlekedést és a tájékozódást. Na de nem időjárás jelentést akarok írni, pusztán ahogy a minap haladtam a ködös utcán elgondolkodtam…

Isten mindenen keresztül tud hozzánk szólni és ha elég szemfülesek vagyunk, akkor észre is vesszük Őt. Gyermekded példa fogalmazódott meg bennem, de azt gondolom, hogy ez tudja a legjobban jelenleg szemléltetni Isten szavát.

Kiskoromban sosem értettem, hogy a nénik és bácsik miért könnyeznek meg egy igehirdetést vagy egy bibliaverset vagy egy költeményt. Nem értettem, hogy egyszerű szavak, amelyeket valaki papírra vetett hogyan tudnak ekkora érzelmi hatást kiváltani emberekből. Elgondolkodtam, hogy vajon egyszer én is így leszek? Én is sírni fogok egy bibliaversen vagy egy igehirdetésen? Valóban képes megérinteni egy embert ilyen mértékben?

Néhány nappal ezelőtt egy oktatói képzésen vettem részt. A képzésen szemléltetésként feladatokat kellett megoldjunk és az egyik feladat az volt, hogy a lelki terheket egy  fizikális teherrel mutatták be, amelyet nekünk kellett „cipelni”,  na nem téglákat,  hanem csak tojásokat, amelyekre ráírtunk olyan hétköznapi terheket, gondokat, amelyekkel egyre több ember küzd manapság. 3 tojásról van szó, amelyet egész nap a kezünkben kellett tartani szigorúan. Egyetlen pillanatra sem volt szabad letennünk. Mondanom sem kell, hogy a nap végére a kezünk igencsak elállt, hiába olyan könnyűnek tűnik.  Az oktatónk a nap vége felé megkérdezte, hogy mit gondolunk, vajon meglehet szabadulni ezektől a terhektől? Persze, értsük itt akár a fizikális, akár a lelki terheket. Az egyik vélemény az volt, hogy nem lehet, csak esetleg enyhíteni.  Hirtelen egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Vajon tényleg csak enyhíteni lehet rajtuk? Nyújtottam a kezem és a válaszomat bemutatva egyik kezemből, a  másikba áttettem a tojásokat, szimbolizálva ezzel azt, hogy a terheinket a saját kezünkből tegyük át Isten kezébe. Ekkor az oktatónk kihívott minket a terem közepére és borítékokból kellett választani egy-egy igeverses kártyát. Az enyémen ez állt: „Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8) Olyan lettem, mint azok a nénik kiskoromban. Sírtam. Nem csak én. Sokan. Ott, akkor sok ember kapott üzenetet Istenről. Felemelő érzés volt.

És hogy miként kapcsolódik ez a ködös időjáráshoz? Isten szava, olyan, mint amikor a ködös úton haladunk előre. Minél többet megyünk, annál többet ismerünk meg belőle. Annál jobban ismerjük fel a helyeket, az üzeneteket és magát  Istent az életünkben.

Bár könnyezve olvastuk el azokat az igehelyeket, de azok nem szomorúság vagy bánat okozta könnyek voltak. Ahogy írja a bibliaversünk is: „igéd vidámságot szerzett nekem, és szívbeli örömöt”.

Isten örömöt szerzett nekünk, mert üzent számunkra. Olyan csodálatos és megnyugtató érzés észrevenni, hogy Ő ott van. Tapasztalni fizikálisan az üzenetét. Tulajdonképpen szavakkal le sem lehet írni.

Minden embernek üzen. Minden nap van legalább egy olyan helyzet, amivel Ő üzenni szeretne nekünk. Legyen az egy szó, egy gondolat, egy helyzet vagy egy találkozás. Figyeljünk Rá és fedezzük fel jelenlétét az életünkben.  Vajon ma mit fog üzenni?

Áldott napot kívánok szeretettel!