Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

Róm 8,26-32.

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN

Áldott az Isten... minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3-4)

Amikor rákot diagnosztizáltak nálam, sokan kezdtek imádkozni értem, misszionáriusok, gyülekezeti testvérek, rokonaim. Múlt hónapban volt két éve, hogy ez történt. Ahogy telt az idő, egyre csak csodálkoztam, miért tartja még Isten az életem. Bizonyára van még feladata számomra, amelyet el kell végeznem. Korábbi szolgálati helyem Kenyában, Ugandában, Ecuadorban és Lengyelországban volt, de most úgy láttam, ilyen szolgálatot már nem végezhetek, hisz rákos beteg vagyok. 

A múlt hónapban visszamehettem szülővárosomba, és ott megtaláltam feladatomat. Sok barátomat magatehetetlenül találtam, fájdalmak között, kórházban, öregotthonokban, vagy egyszerűen csak az öregségtől szenvedve. Négy hétig maradtam, és áldás volt számomra, hogy meglátogathattam őket, segíthettem nekik ki- és beszállni az autóba, elmentünk ebédelni, vagy csak élveztük a beszélgetést. Bár rákos vagyok, nincsenek sem testi sem lelki fájdalmaim vagy korlátaim. Micsoda áldást kaptam barátaimtól! Most, hogy már itthon vagyok, folytatni fogom az önkéntes munkát, rákos betegeket kísérek kezeléseikre. Örülök, mert Isten új szolgálati területre vezetett.

Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk, hogy minden javukra szolgál azoknak, akik szeretnek és szolgálnak téged. Ámen.

Ha körülnézek, mindig találok segítségre szoruló embert. 

Jean Glick (Florida, USA)