Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.  Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott.  Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt.  Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok.  Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.  De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le!  Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki.  Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.  Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle.  Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem.  Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket.  Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.  Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az ÚR házának az ajtóit. De Sámuel nem merte megmondani Élinek a látomást.  Éli azonban hívta Sámuelt és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig felelt: Itt vagyok.  Éli megkérdezte: Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Isten most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból, amit kijelentett neked!  Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.  Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.  És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt.  Az ÚR még többször is megjelent Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR igéje által.

1Sám 3.

ISTEN TERVE A FIATALOKKAL

Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. (1Sám 3,9)

A gyermek Sámuel még nem ismerte az Urat, Istennek mégis csodálatos terve volt az életével. Mentorként Éli döntő fontosságú szerepet játszott Sámuel jövőjében. Türelmesen és egyszerűen vezette a gyermeket arra, hogy válaszoljon Isten hívására. Sokat tudott arról, hogy mit jelent meghallani és megérteni Isten hangját. Így segített Sámuelnek elindulni azon az ösvényen, amelyen beteljesítheti isteni hivatását. 

Az egyszerű tett pedig, hogy segített a gyermeknek kapcsolatot teremteni Istennel, egy napon megváltoztatta egész Izráelt. Talán, ha nincs Éli, Sámuel soha nem lett volna Isten prófétája. 

Vasárnapi iskolai tanítóként néha nem látom azonnal munkám eredményét. De tudom, hogy Istennek minden rám bízott fiatallal terve van; terve, amelynek meghatározott hatása lesz a világra. Hálát adok Istennek azokért, akik iskolai és óvodai tanítóként, ifjúsági vezetőként engedelmesen és sokszor elismerés nélkül segítik a gyermekeket, hogy meghallják Isten hívását és válaszoljanak rá.

Imádság: : Kegyelmes Istenünk, köszönjük neked a gyermekeket. Segíts nekünk, elsegíteni őket arra, hogy meghallják a te hívásodat. Ámen.

Hogyan lehetnék pozitív hatással egy gyermek lelki életére? 

Lynne Lepley (Észak Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKEKKEL FOGLALKOZÓ EMBEREKÉRT!