„Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre.”

Királyok első könyve 17. fejezet 14. verse

Egyszerűen könnyekig hat az egész történet. Azoknak, akik nem ismerik, csak röviden foglalom össze, de talán a legjobb az lenne, ha saját maguk olvasnák el, és ezt a legnagyobb tisztelettel kérem is :)  (1Kir. 17,8-16)

Illésnek megparancsolta az Úr, hogy menjen el a Szidónhoz, tartozó Sareptába és lakjon ott egy szegény özvegyasszonynál és annak a fiánál, hogy ők viseljenek gondot Illésről. Habár az asszony és a gyermeke szó szerint az utolsó vacsorájára készültek, annyira nem volt már semmijük, ekkor Illés megjelent és először inni, majd enni kért. Az asszony teljesítette kérését, és csoda történt, mert ezek után a lisztes kosár és az olaj sem fogyott el.

Érdekes az egész történetben, hogy nem tudjuk még a nevét sem ennek a nőnek, csak hogy özvegy volt, Sareptában élt, és volt egy fia. Isten emberei voltak ők, akik a kitartottak hitben, istenfélelemben és várták a halált, az éhhalált, és ekkor küldte az Úr oda a menny követét, Illést. Jó lett ez mindenkinek. Az özvegy vendégül látta a mennyei prófétát, és elrejtette őt két évre, majd a harmadik évben kéri az Úr Illést, hogy menjen el és jelenjen meg Ahábnál.

A történet szerint, miután az asszony kiállta a hit próbáját és odaadta az utolsó falatját is Illésnek, az életük megváltozott. A nagy szárasságnak köszönhetően nagy éhség pusztított, de ők mindvégig megmaradtak, köszönhetően állhatatosságuknak, és Isten iránti elpecsételésüknek. Készek lettek volna meghalni is anélkül, hogy az Istent hibáztatták volna a körülményekért ezért életben maradtak megelégedésben.

Sokszor az élet olyan helyzet elé állít bennünket, amikor nem tudjuk hogyan tovább. Nem tudjuk mi lesz velünk, vagy gyermekeinkkel, nem tudjuk, mi lesz a munkánkkal, vagy mi lesz az iskolában. Az Úr sokszor a végsőkig vár azért, hogy lássa, hogy hűségesek maradunk iránta a bajban is, és nem csak akkor, amikor minden szép. Aki hűséges marad, annak nagy jutalma lesz. És Isten ezt ígéri nekünk ma is, hogy mindaz, aki állhatatos marad az üdvözül és örökségül nyer mindent. (Máté ev. 24,13)