Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor."

Jn 10,7-16.

JÉZUS A MI PÁSZTORUNK

Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. (Mk 6,34)

Az egyik hajnalban a faluszéli utat róttam, élvezve a nyári napkelte előtti hűvös levegőt. Váratlanul zajt hallottam a mellettem lévő réten. A sötétbe meresztve a szememet vagy száz bárány elmosódó körvonalait vettem észre. Nyilvánvalóan összetévesztettek a pásztorral, mert úgy döntöttek, hogy követnek. Amint az úton lépkedtem, a bárányok mellettem baktattak, amíg egy kerítés meg nem állította őket. Még láttak engem, de már nem jöhettek utánam. Egyre elhalóbban hallottam panaszos bégetésüket, ahogy folytattam sétámat az úton. 

A Biblia gyakran a juhokhoz hasonlít minket. Hozzájuk hasonlóan mi is eltévelyedünk, ha nem a Pásztorunkat követjük, hanem valaki mást. Könnyen megrémülünk, ha ismeretlen területre merészkedünk. A bárányokhoz hasonlóan szükségünk van pásztorra, aki vezet, óv, zöld legelőre és friss vizekhez terel. 

Krisztus a mi Pásztorunk. Ő nem megy el tőlünk, nem hagy minket magunkra. Nem arra vár, hogy mi menjünk hozzá, hanem ő jön elénk, és az Isten útjára tanít: jóságra, könyörületességre, ellenségeskedés és bajok esetén bátor helytállásra. Ha Jézusra figyelünk, rátalálunk az utunkra.

Imádság: Drága Jézusunk, vezess és pásztorolj minket naponként. Ne engedd, hogy letérjünk az Isten útjáról. Ámen.

Mivel Jézus az én pásztorom, szorosan követem őt. 

Mark M. Redfearn (Kalifornia, USA)