Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.

János evangéliuma 14:29

Amikor beköltöztünk az új otthonunkba, és először láttunk vendégeket magunknál, még ki kellett találnunk, hogy hogyan magyarázzuk el nekik, hogy hol is található pontosan a ház. Elmondtuk a falut, az utcát, a házszámot, és a végén mindig hozzátettük: úgyis idetalálsz, mert ez a legszebb ház az utcában. Persze mielőtt nagyképűnek tűnnék, ez nem a mi érdemünk, sokkal inkább az előző lakóké, akik tényleg gyönyörűen gondját viselték a háznak. A korlátokról muskátlik lógtak, az udvaron gyönyörű virágoskert, szökőkút. Minden, ami ahhoz kell, hogy szép legyen a ház — ennek nagy része mára már a “leegyszerűsítés” jegyében eltűnt. De akkor ez tényleg igaz volt: ez volt a legszebb ház az utcában. Persze a vendégeink is így reagáltak a telefonvonal másik végén: “Persze, csak mondod…” Aztán megérkeztek, és rögtön elhitték, amit mondtunk.

Van az a buta mondás, hogy “hiszem, ha látom.” Semmi értelme: amit látunk, azt nem kell elhinnünk, csak ha nem hihetünk a szemünknek. Ami persze van, hogy előfordul, de ideális esetben azért a látottakban nem kell kételkednünk. Amikor már ott vagyunk, nem kell elhinni — csak azt, hogy aki beszélt róla, igazat mondott. Ha hiszünk, akkor nem a szemünknek, hanem a másik embernek hiszünk adott esetben.

Jézus is erre gondol, amikor a jövőről való elmélkedése végén azt mondja: "Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.”

Sokat beszélt a haláláról és a feltámadásáról az idő alatt, amíg a földön szolgált, és mégis, a tanítványainál süket fülekre talált. Egyik se értette, hogy mit is jelent az, hogy a jeruzsálemi templomot lerombolják, de három nap alatt újjáépül, és különösen nem értették, hogy a Messiás, akit évszázadok óta várnak, és aki most végre itt van, akivel rendet lehet tenni a politikai szférában, most arról beszél, hogy lesz olyan, amikor megint nem lesz velük. Kár is erőlködni, úgyse tudják elképzelni, hogy hogy is lesz, a gondolkodásuk pont eléggé behatárolt ahhoz, hogy ne értsék meg. Jézus a legtöbbet akarja kihozni a dologból: így majd hisztek akkor, amikor benne lesztek.

A prófécia ilyen: megpróbálhatjuk előre megmondani, hogy ez így fog kinézni, vagy úgy, hogy így jön a várva várt vasárnaptörvény, vagy úgy fogják üldözni a keresztényeket a beültetett csipekkel — ha nem hallottál még ezekről, te boldogabb ember vagy, mint én… Pedig a prófécia egyetlen célja, hogy amikor majd abban az utcában járunk, aminek a végén Jézus visszajövetele várható, tudjuk, hogy a legszebb házat keressük. Elég, ha majd akkor összeáll a kép.