,,És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott."
(Lukács 22, 44)

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására.

A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a „sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: „Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott.

Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy. Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: „Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet.

,,És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).