„Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jók azokkal, akik gyűlölnek titeket.”

Lukács evangéliuma 6:27

Van az a mondás, hogy „Akinek baja van veled, az nem a te bajod.” Megmondom őszintén, hogy akárhogy forgatom ezt a mondatot, legyen keresztény szemmel, vagy más nézőpontból, nem tudok arra a megállapításra jutni, hogy nem az én bajom.

Az emberek nagy többsége rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy szeretne mindent a tőle telhető legjobb módon csinálni és vágyik arra, hogy a körülötte lévő emberek ezt észrevegyék és egymást támogatva, jó kapcsolatban haladjanak előre az életnek nevezett úton.  Ez azonban nem mindig történik ilyen zökkenőmentesen.

Két csoportra lehet osztani a társadalmat. Az egyik, aki segít elindulni az úton, megtalálni a helyed. A másik pedig kevésbé ilyen barátságos és gyakran inkább hátráltat, legyen az akár fizikai vagy mentális hátráltatás. A fizikai bukkanókat még csak-csak kilehet kerülni, de mi a helyzet azokkal a lelki-mentális gátakkal, amelyek naponta érkeznek az életünkbe emberek formájában?

Jézus Krisztusnak erre is – mint sok minden másra is – van egy tanácsa. Azonban ez valahogy úgy működhet, mint amikor egy kamasz gyereket tanácsokkal látnak el otthon,  vagy megfogadja, vagy nem és gyakran megesik az, hogy inkább megy a saját feje után. 

Szóljon bármilyen területről is a tanács, a Biblia valóban mindig a legjobbat szeretné nekünk, még akkor is, ha nagyon nehéznek tűnik megfogadni őket. A bűn, amellyel rendelkezünk sok mindenben gátol, többek között abban is, hogy értetlenkedés nélkül elfogadjuk, amit Jézus mond.

„Hogyan lehet szeretni azt, aki gyűlöl minket? Ez társadalmilag elfogadhatatlan!” – gondolják páran. „Azt, aki keresztbe tesz nekem? Azt, aki lejárat? Azt, aki minden percben azt lesi, hogy mikor tud belém rúgni? Hogyan kérheti azt bárki, hogy ezt az embert  képes legyek szeretni?!” – a kérdés pedig bizony jogos!

A válasz egy szó: kegyelem

Gondolok arra a nőre, aki fiatalon ott hagyta szüleit, beállt egy bandába, eladták, azért, hogy életben maradhasson árulta magát. Egy alkalommal hallott arról, hogy Valaki nem a hibáit nézi, hanem a szívét. Megismerte Jézust. Kegyelemre lelt!

Gondolok egy fiatal fiúra, akit sok rosszba csábítottak, a rossz oldal teljesen beszippantotta, istenkáromló életet élt. Csapások sorozata érte. Megismerte Jézust. Kegyelemre lelt!

Gondolok egy idős nőre, aki keresztényként nevelkedett. Édesapja lelkész volt. A Biblia minden részével tökéletesen tisztában volt. Egy napon egy olyan társaságba keveredett, akik bár vallották a Biblia bizonyos elveit egy valamiben azonban különböztek, olyan istent imádtak, aki a káromlás nevét viseli.  Egy éjjel gyötrő álma volt. Jézust látta, aki küzd érte. Kegyelemre lelt!

Az esetek különbözőek, mondhatnánk azt is, hogy „de ezek senkit nem átkoztak el, nem tettek senki alá”. Egészen biztos?

Minden embernek vannak hibái, gyenge pontjai. Különböző módon fejezzük ki azt, hogy „nem szeretnek”, „nem becsülnek”, „nem tisztelnek”. Ezek mind-mind segélykiáltások.

A mi feladatunk, keresztény, Krisztusban hívő emberekként,  hogy kiszeretgessük egymásból a rosszat és amennyire csak lehet megismertessük ezekkel az emberekkel Krisztust és a kegyelmet!

Imádkozzunk azokért, akik bántanak, bármilyen formában, módon, mert nagy 

szükségük van a szeretetre, a kegyelemre és Jézus Krisztusra!

Áldott napot kívánok!