Évekig, a pihenés gondolata teljesen idegen volt számomra. Nem tudtam, hogy a pihenés Isten ajándéka. Sőt, egyenesen bűnnek tartottam. Jézus, követőihez intézett felhívása ámulatos:

„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű." (Máté 11:28-30, EF)

Életem nagy részében azt gondoltam, hogy csak akkor fogunk megpihenni, ha meghalunk, és a mennyben leszünk. Volt egy bibliavers, amit temetések alkalmával szoktam felolvasni, hogy vigasztaljam a gyászoló családtagokat: „Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól." (Zsidók 4:10)

Amikor erről a versről beszéltem, mindig finoman kihangsúlyoztam, hogy szeretett barátunk, akit elveszítettünk, most bement Isten nyugalmába, és megpihent a saját munkáitól. Arról is beszéltem, hogy, a menny az a hely, ahol nincs már több küszködés. Tehát, belépni az Ő nyugalmába, és megpihenni a saját cselekedeteinktől, számomra azt jelentette, hogy meghalunk és megyünk a mennybe.

Végül, egy nap szövegkörnyezetében olvastam el ezt a verset: „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében." (Zsidók 4:11) Micsoda? Igyekezzünk bemenni abba a nyugalomba? Másik fordítás szerint (EF): „Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba!" Na, most aztán bajban voltam! Mindig is azt hittem, hogy a nyugalom, a pihenés csak a halál után vár ránk. Most pedig azt olvasom, hogy tegyek meg mindent azért, hogy ezt elérjem, különben engedetlen leszek Istennel szemben. Felül kellett hát bírálnom az értelmezésemet. Mivel, Krisztussal együtt már meghaltam, így megpihenhetek a saját cselekedeteimtől, és az Ő bevégzett munkájában élhetek.

A nyugalom, a pihenés gondolata sokszor ellentmond annak, amit a keresztény körökben hallunk. Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek a mobiltelefonjukkal és a laptopjukkal mennek nyaralni. Krisztusban megpihenni – ez olyasfajta gondolat, amit, ha el akarunk érni, akkor radikális mértékben kell megváltoztatni a gondolkodásmódunkat.

Krisztusban megpihenni, bízni Benne, hogy Ő fejezze ki az Ő életét rajtunk keresztül – ez lustaságnak, nemtörődömségnek hangzik, miután a cselekedetrendszer és a teljesítményrendszer törvényének pusztaságában éltünk oly sokáig. Sokan, helytelenül azt gondolják, hogy a megnyugvás, megpihenés egyenlő a passzivitással, pedig távolról sem. Krisztusban megpihenni azt jelenti, hogy bízunk Benne, mint Életadó Forrásunkban, Tőle függünk, hogy Ő irányítsa a cselekedeteinket, és Ő ruházza fel azokat erővel.ÁMEN