A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és ajkával is gyarapítja a tudást.

 Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.

(Péld.16:23-24)

A gondolataink vagy bajba sodornak minket, vagy felemelnek a problémáink fölé. Azonban, túl gyakran hagyjuk, hogy az elménk a rossz gondolatokon morfondírozzon. A fenti igeversben azt olvassuk, hogy a bölcs elméje igazgatja, azaz tanítja a száját. Ez azt jelenti, hogy a gondolatok, melyeket a fejünkben forgatunk, végül szavak formájában ki fognak jönni belőlünk. Ha a szavaink jók és felemelőek, akkor bátorítani fognak másokat és magunkat.

A gondolataink nem csak másokról szólnak, hanem visszatükrözik azt, ahogyan magunkat látjuk. Nagyon megleptek egy régi barátnőm és iskolatársam szavai, aki egyike volt a legokosabb gyerekeknek. Azt mondta, mindig butának érezte magát. Megtudtam, hogy az apja rögtön lehülyézte, ha elsőre nem értett meg valamit. Végül már a saját gondolatai is azt sugallták, hogy nem elég okos ahhoz, hogy megértse azt a bizonyos dolgot.

Ez egy jó példája annak, hogy a szavainkkal hogyan tudunk másokat lerombolni. Ugyanakkor fel is tudunk építeni másokat velük. Ha azokra a jó dolgokra összpontosítunk, amiket az emberekben látunk, akkor Isten szószólóivá válunk számukra.

Sokszor álltam már tömegek előtt. Mivel győzelmes életet élek, az emberek azt gondolják, nekem soha nem kell olyan dolgokkal küzdenem, mint nekik. Néha odajönnek hozzám az üzenet után, és azt mondják: „Joyce, annyira el voltam keseredve, és azt kérdezgettem Istentől, mit tegyek. Aztán az üzeneted közben, hallottam, hogy Isten szól hozzám rajtad keresztül.”

Ezek kedves szavak, édesek a léleknek, mint a lépes méz. Azok az emberek, akik odajönnek hozzám, általában nem is gondolják, hogy milyen kemény harcom volt az ellenséggel, hogy az elmém megszabaduljon a befolyása alól. Amikor azt mondják nekem, milyen nagy áldás vagyok számukra, sokszor nem is érzik, milyen sokat jelentenek a szavaik.

Mindenkinek szüksége van arra, hogy kedves és gyógyító szavakat halljon. Túl könnyedén feltételezzük bizonyos emberekről, hogy nekik nincsenek olyan kemény és komoly csatáik, mint nekünk. Mindannyian küszködünk, sőt néhányan jobban is, mint mások. Hiszem, hogy minél inkább használ minket Isten, annál erősebb támadásba fog az ördög ellenünk.

Tudunk segíteni egymásnak! Amikor őszintén szólunk kedves és gyógyító szavakat, akkor nem csak az ellenség hatalmát törjük meg, hanem egymást is felépítjük. Ugyanolyan szükséges, hogy másokat építsünk, mint amennyire nekünk van szükségünk mások bátorítására.

Emlékszem, egyszer valakinek valami kedveset akartam mondani. Aztán arra gondoltam: ó, ezt ő már biztosan tudja. Már biztosan mástól is hallotta. De aztán átgondoltam és arra jutottam: igen, lehet, hogy már tudja, lehet, hogy már mástól is hallotta, de tőlem még nem! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a mi szavunk jobb, mint bárki másé, hanem a Szent Szellem az, aki fogja a szavainkat, felkeni őket, és rajtuk keresztül segít és hoz gyógyulást másoknak.

Mi lenne, ha mindannyian elhatároznánk, hogy Isten szolgáiként gyógyító szavakat szólunk a megsebzett, fájó szívűeknek? Isten arra választott ki minket, hogy erősítsük, bátorítsuk, építsük az embereket, azáltal, hogy megnyugtató, kedves és helyénvaló szavakat szólunk. Ezzel nem csak az ördögöt fegyverezzük le, hanem nagy örömöt okozunk a barátainknak, sőt mi több magunknak is, mert hagytuk, hogy Isten eszközként használjon minket gyógyító munkájában. Már régen megtanultam, hogy egy kicsi is elég ahhoz, hogy nagy jót tehessünk. Sokszor csak egy bátorító szó, egy ölelés, vagy egyszerűen az is elég, ha azt mondjuk: „Érdekel mi van veled, mert törődöm veled.”

Atyám, kérlek emlékeztess a megfelelő szavakra. Segíts azon gondolkodnom, ami helyénvaló, kedves, bátorító és felemelő, és segíts megszabadulnom attól ami bántó és pusztító másokra és rám nézve. Jézus Krisztus nevében kérem. Ámen.