A kegyelmi pillanatokban megéljük, hogy megnyílnak az ég csatornái, zsilipei, és maga az Isten árasztja ránk kegyelmét, mint ahogy a jó meleg tavaszi eső bőségesen öntözi a földet. Virágba borítja hitünket, fényt gyújt mindenütt, egyszerűen átláthatóvá, világossá tesz mindent, az ő szuverén ajándékai ezek az élmények.
Ilyenkor a lélek nem fárad, nem erőlködik, csak kitárul.
Ez a keresztény misztika , a lelki élet csúcsa. Aki ezt megtapasztalja, annak a kételyei szétoszolnak, mert látta Istent, megérezte, hogy létezik, hogy szeret, hogy elfogad, és ilyenkor a lélek már nem gondolkozik, nem töpreng, hanem hisz.
A hitetlen Tamás példájára leborul, és felkiált: 'Én Uram, én Istenem!' Jn 20,28
De ezen a ponton nem szabad megállnunk: olyan szép, hogy Jézus a Tábor hegyéről leküldi a tanítványokat, pedig ők nagyon szívesen maradtak volna. 'Építsünk három sátrat!', mondják mesterüknek.
De Jézus elküldi őket, hogy 'az aratnivaló sok, a munkás kevés', tegyenek tanúságot a szeretetről és a jóságról.
Merjünk elindulni, útra kelni az imádság útján, vessük belé bátran magunkat az emberiség legnagyobb kalandjába, az Istennel való találkozás csodájába!'
ÁMEN
Kapcsolódó hírek:
Válaszd az ÖRÖMÖT
FÖLDET ÉRÉS
,,MEGMUTATTA NEKIK A KEZÉT"
SENKI SEM KÁRHOZTAT TÉGED