Egymásnak adták a kilincset, mondhatnánk, ha lett volna az is a szegedi református egyetemisták sátorában, olyan népszerű volt a felnőtté válás különböző aspektusait feldolgozó interaktív tárlat. Nevetés, elmélyült tekintetek, jegyzetelő fiatalok – igen, köztük fiúk is – csatangoltak a sátor különböző útvonalain a legnagyobb délutáni hőségben is.

A program mindazoknak szólt, akik úgy érzik, még nem nőttek fel, nehezen kezelik a konfliktusaikat, vagy egyszerűen csak keresik önmagukat és a társukat. A középiskolások és egyetemisták párban, egyedül és kisebb csoportokban is bejárhatták a szembesülés ösvényeit.

A tabuk érdeklik őket
A tavaly szeptemberi félévben hirdetett meg a szegedi egyetemi gyülekezet kurzust a felnőtté válás témakörében, innen a kiállítás ötlete – mondta érdeklődésünkre Balog Márk. 
„Az egyetemi kurzus nagy sikert aratott, a résztvevők és a gyülekezet közösen állította össze a sátor tablóit. Hat utat lehet körbejárni, van egy önismereti utunk, van szó a pénzügyi függetlenedésről és a szülőkről való leválásról.

A párkapcsolati ösvényt elsősorban pároknak készítettük, hogy jobban megismerhessék egymást. Van egy női-férfi szerepeket feldolgozó utunk is. Egy út szól a társadalmi felelősségvállalásról és egy a konfliktuskezelésről. A fiatalokat legjobban itt és a kurzuson is a szexualitás témája érdekelte, hiszen az keresztyén körökben is tabu. Ezen az úton szó van a melegházasságról és az élettársi kapcsolatról is. Állást nem foglalunk egyik ellen sem, de a látogatók köntörfalazás nélkül láthatják felsorolva ezek hátrányait is amellett, ami miatt vonzók lehetnek. Ezeket elolvasva mindenki maga döntheti el, melyiket pártolja. A sátor célja, hogy aki végigjárja, legyen képe arról, hogy a saját mércéje szerint hol tart a felnőtté válás útján, rálépett-e egyáltalán vagy akár már felnőttnek tartja magát."

Csalódtam az ifivezetőmben
Egy tizennyolc év körüli lány kérdésünkre a házasság előtt létesített szexuális kapcsolatról mondta el véleményét. „Ha már itt, a Csillagponton a bizalom és csalódás témaköréről van szó, meg kell, hogy valljam, a közösségemben ezen a téren csalódtam nem egy emberben, akiket hitelesnek tartottam az alapján, ahogy beszéltek. Amikor kiderült, hogy ők maguk is létesítettek szexuális kapcsolatot házasság előtt, akkor számomra elvesztették a hitelüket.

Persze, nem kell hatalmas problémát csinálni ebből, mert valóban nem dől össze a világ, csak megrázó tizenévesként azzal szembesülni, hogy az ifivezetők azt mondogatják az ifiseknek, hogy várjanak a házasságig, és utána kiderül, hogy ők nem így csinálták.

Nekem elég szilárd véleményem és elhatározásom van arról, hogy én hogy szeretném ezt a dolgot. A szexualitásnak szerintem a házasságban van a helye, lehet, hogy ez a vélekedés az én személyiségemből is fakad, de szerintem az nem csak testi dolgokról szól, hanem olyan mély, szoros lelki kapcsolat, ami miatt nem adnám magam bárkinek, bármikor, hanem csak annak, akivel az életemet összekötöm. Ez Isten ajándéka nekünk, a nőnek a férfi, a férfinak pedig a nő.

Sokan mégis szexelnek, mondván: tudjuk, hogy úgyis együtt fogunk élni. De sajnos a mai világban egyáltalán nem biztos, hogy egész életre szól akár a házasság is, de még a hívők körében sem az, ahogy egy eljegyzés vagy egy tíz éve tartó kapcsolat sem. Bármi történhet. Olyan is van az ismeretségi körömben, hogy eljegyzés bontódott föl, és ha már megélték ezt a közösséget, elkerülhetetlen a lelki törés."

Hogy gondolkodnak mások?
Egy fiatal óvónő szintén úgy véli, a szexuális élet helye a házasságban van. Judit azt mondta, szívesen hallana még olyan tisztázó előadásokat, igehirdetéseket, amelyek az élettársi kapcsolat és a házasság közti különbséget taglalják. A sátorban a párkapcsolati ösvény végigjárása mellett az önismereti út érdekelte a legjobban. „Azt hittem, tudom, mi a szeretetnyelvem, de meglepődtem, hogy más eredményre jutottam. Kiderült, hogy a testi kontaktus helyett a minőségi idő és a szívességek a legfontosabbak nekem.

A párkapcsolati úton azt volt érdekes látni, mit írnak egymásról a fiúk és a lányok, hiszen a Csillagponton nem csak keresztyén fiatalok vesznek részt. Kíváncsi voltam, hogyan állnak hozzá a párkapcsolati kérdésekhez, a melegházasságról többen is azt írták, az az ő dolguk. Nekem ez furcsa, úgy gondolom, ez a vélekedés nem Isten szerint való."

Amit nem szeretek magamban
Az önismereti teszt a fiúk számára is tartogatott meglepetéseket. 
„Jó alkalom ez a teszt arra, hogy elgondolkodjam magamon. Melankolikus alkat vagyok, és nem szeretnék az lenni. Tudom, hogy minden személyiségtípusnak megvan a maga előnye és hátránya, de mintha a hozzám hasonló típusok negatívabb megítélés alá esnének, szemben a szangvinikusokkal, akiknek jóval pozitívabb a megítélésük.

Szívesebben lennék más temperamentum, persze, volt már példa arra is, hogy pozitív megerősítést kaptam. Ezek mindig energiával töltenek fel, növelik az önbecsülésemet. Talán az lehet az értékem, hogy őszintén meg tudom hallgatni az embereket, hiszen jobban szeretek hallgatni, mint beszélni – nem szeretek közbeszólni sem. Így nem keveredek feleslegesen konfliktusba, inkább meghúzom magam a háttérben" – mondta Szeszák Erik.

Főzni kell
A felnőtté válás során nemcsak önmaguk elfogadásával, de a szülőkről való leválással is meg kell küzdenie a fiataloknak. Luzsicza Fanni épp egy élelmiszerekkel kirakott asztal előtt állva próbál megoldani egy feladatot: mit tehetne mindebből a bevásárló kosarába, ha ötezer forintból kellene gondoskodnia magáról három napig.
„A szülőktől való elszakadás pont aktuális kérdés nekem, mert egy éve költöztem el tőlük. Az volt a megállapodás édesanyámmal, hogy a rezsit és a lakás körüli költségeket ők finanszírozzák, amíg tanulok az egyetemen, viszont az ételeket meg a saját privát költségeimet magamnak kell biztosítani.

Eltelt egy év, és azért még ennyi idő után is értek meglepetések, mert nem mindig sikerült beosztani a pénzem; néha volt, hogy anyát kérdeztem, át tudna-e hozni valami kaját. Azért próbálkozom. Muszáj időt szánni például arra, hogy főzzek magamra, nem elég, hogy a városban majd veszek valamit, mert ha minden nap ez volna, akkor nem jönnék ki a pénzemből. Viszont ha előre főzök pár napra, akkor spórolok is, meg főzni is tanulok, mert ezt is még most próbálgatom. Ennek ellenére szeretek külön lakni a szüleimtől, fontos, hogy a saját életemre is koncentráljak és megtaláljam a helyem a világban."

Ugyanaz más szemszögből
Egy másik fiatallal a társadalmi felelősségvállalást taglaló plakátok előtt találkozom. 
„Az elején kicsit rémisztőek voltak a képek, nagyon megdöbbentettek" – árulja el Rácz Miklós, Mityu. „Az egyik kép egy angyalinak tűnő lányt és egy koszos fiút ábrázolt, majd amikor hátulról is megmutatták őket, akkor látszott, hogy a lány kezében balta, míg a fiúéban virág van."

Van, akin nem szabad segíteni
A fiatalember elmondta, ez az ösvény nemcsak meghökkentő impulzusokat, de megerősítést is tartogatott számára. „Itt, a sátorban újra megerősödtem abban, hogy segíteni kell az embereken. Nem elég, hogy megtértem és keresztyénnek mondom magam, hanem csinálni is kell valamit. Kárpátalján élek, cigány családból származom, és van úgy, hogy felismerem, hol kell segíteni, de előfordul az is, hogy tudom, nincs értelme a segítségnek. Van, akit arra kell megtanítani, hogy tud segíteni saját magán."

Segíteni: erő
„Azért az mindig felemelő, ha segíthetek valakinek" – folytatja Mityu. „A múltkoriban elmentem meglátogatni az egyik családot a cigánymisszióban. Egy nő nagyon megkötözött állapotban volt, halottakat látott, hangokat hallott. Nekem ezt elmondta, a lelkésznek nem merte. Úgy kezdődött a beszélgetésünk, hogy megkérdezte, valóban létezik-e a mennyország és a pokol. Válaszoltam a Biblia alapján, azután elmondta ezeket a dolgokat, és bevallottam, hogy én itt már nem segíthetek, a tiszteletessel kell beszélni. Mondta, hogy ő fél vele beszélni, de biztattam, hogy én is ott leszek – így már beleegyezett.

Másnap mégsem beszélt a lelkésszel, csak harmadik nap, amikor fölhívtam a tiszteletest, hogy valakinek szüksége lenne rá. Ő lejött, imádkoztunk a hölgyért, a tiszteletes beszélgetett vele, majd imádkoztunk érte

. Másnap kérdeztem, hogy érzi magát, és azt mondta, ilyen jól még sosem volt. Jó érzés látni az isteni útmutatást, és azt, hogy egy szolgálatban valóban ott a helyem. Isten tudja, mikor kit kell küldeni a megerősítésünkre, és ha segítek másoknak, az engem is megerősít."

Jakus Ágnes

Képek: Csillagpont-sajtó, Jakus Ágnes