„Haza a magasban" – az idei Harkányi Szabadegyetem mottójaként Illyés Gyula sorait választották a szervezők. Ezzel összefüggésben Balog Zoltán református lelkipásztor, miniszter, a szabadegyetem fővédnöke úgy fogalmazott a Parókia portál kérdésére, hogyha nem létezne „haza a magasban" ma Magyarország már nem lenne nemzet.

– Mindaddig, amíg a nemzetért vállalt felelősségben léteznek emberek, akik nemcsak a gondolataikat fogalmazzák meg, hanem tesznek is, akár egymással szövetséget kötve, addig van „haza a magasban" és azok is ebből élnek, akik nincsenek ennek tudatában. Ma mindenki megtalálhatja szövetségeseit, akinek fontos a nemzet ügye, a keresztyén hit jövője. Fontosnak tartom, hogy ne magányos farkasként próbáljunk létezni valamiféle individualista életstratégiában, hanem keressünk közösségeket, ahol képesek vagyunk tenni másokért – hívta fel a figyelmet Balog Zoltán.

Nem vagyunk jó bőrben?
A Harkányi Szabadegyetemet tizenegy évvel ezelőtt álmodta meg Bereczky Ildikó baranyai református lelkipásztor és Harkány polgármestere az akkor már több mint egy évtizede működő tusnádfürdői szabadegyetem mintájára.
– Már az első alkalommal nagy előadókat hívtunk meg, eljött Harkányba például a Ghymes együttes, előadást tartott Andrásfalvy Bertalan professzor és Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. Olyan nagy siker volt az első rendezvényünk, hogy úgy éreztük, nem lehet abbahagyni. Az első néhány évben inkább társadalomszemléleti, politikai színezetű kérdéseket jártunk körbe: egyház, társadalom és közélet. Később a történelmi témák felé is elkanyarodtunk, az egyik alkalommal például a Kádár rendszer túlélési stratégiáiról beszélgettünk. Az elmúlt időszakban sok értékes előadó osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Például itt volt velünk ifjabb Bibó István, aki olyan dolgokról beszélt, amit az átlagember nem hallhat máshol. A szabadegyetemmel az ismeretterjesztés és a gondolatformálás volt a célunk, és ez ma sem változott. Jó lenne megérteni, hogy kik vagyunk és hová tartozunk – tette hozzá a déli határmenti település lelkésze.

Bereczky Ildikó elmondta azt is, hogy a rendezvény vonalvezetésben megmaradtak a társadalmi, közéleti kérdések, de egyre inkább körvonalazódott, hogy foglalkozni kell a magyarság lelki arcával is.
– Szinte tükörcserép szerűen próbáltuk körbejárni, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk mi magyarok. Természetesen az motiválta a témaválasztást, hogy úgy láttuk, nem vagyunk igazán jó bőrben. Talán azért sem jó a közérzetünk, mert nem becsüljük igazán sem magunkat, sem az értékeinket. Kerestük a kitörési lehetőségeket, hogyan lehet meglévő értékeinkre alapozva, és azokat megerősítve jobb állapotba hozni magunkat.

A haza jóval több
Bereczky Ildikó lelkipásztor szavait megerősítették a XI. Harkányi Szabadegyetem előadói is. A nyitónapon, november 6-án Szabó Szabolcs tanár-karnagy, a Baranyai Református Egyházmegye korábbi főgondnoka azt mondta a Parókia portálnak, hogy sokan összetévesztik az ország fogalmát a hazáéval, pedig az ország csak földrajzilag körülhatárolt terület, a haza ennél jóval több.
– A hazában benne van a magyarság több évszázados küzdelme is. A rendezvény mottója, a „haza magasban" azt jelenti, el kell jutni oda, hogy a hazának hasznos és rendes polgára legyek. Ez feltétlen tiszteletet jelent a nemzet és a haza iránt. Hogy ez a „magasban van-e"? Közösen elérhetjük, ez a dolgunk, ezért születtünk meg – jelentette ki Szabó Szabolcs.

Szükség van a hazára, mint a vízre és a levegőre
Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató professzor a néphagyományok átörökítésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A professzor úgy vélte, hogy a kultúra nem a szabadidő eltöltésnek a módja, hanem szükséglet.
– Ennek a népnek a tagjai vagyunk mindannyian, szükségünk van egymásra és a hazánkra, mint a vízre és a levegőre. Tudományos kutatások azt igazolták, hogy aki tudja szeretni a hazáját és azért képes áldozatot is hozni, az tovább él. Talán furcsa, amit mondok, de aki elhagyja a hazáját, annak a hazaszeretete nem volt annyira elég, hogy itthon vállaljon közös sorsot rokonaival, barátaival – mondta a néprajzkutató.
A professzor szerint az ember ott érzi otthon magát, ahol a szerettei élnek, és ahol viszont szeretik. Andrásfalvy Bertalan hangsúlyozta, hogy a néphagyomány a szeretet eszköztárának gyakorlása.

Másféle csillagvirág
Ghyczy György festőművész Fáy Aladár munkássága nyomán a magyarság díszítő ösztönéről szólt előadásában.
– A díszítőösztön minden ember természetes szükséglete. Azért díszítünk, hogy jó legyen a lelkünknek, hogy egy tárgy ne csak hasznos, hanem szép is legyen. Ez a világon mindenütt így van, de minden népnek más a lelkülete, a stílusa, a szellemi öröksége, ezért másként is díszít. A nyugati lelkület szinte mértani, kimért formákat használ, a keleti lazább, felszabadultabb, azonban sok benne az ismétlődés. A magyar díszítők fantáziadúsak, szabadok. A magyar népművészek nem ismételték a mintákat, egy mángorló harminchét csillagvirágából szinte mindegyik másféle, de a kopjafák között sem igazán találunk két egyformát – magyarázta a festőművész, aki számos példát mutatott arra, hogy teljesen egyedi, minden más népétől különböző a magyar díszítőművészet.

Érzelmi kérdés
A harkányi Korona Hotelben tartott előadásában Bíró Zoltán irodalomtörténész „Másnak térkép e táj" címmel tartott előadást. Az irodalomtörténész azt mondta, hogy a hazaszeretet nem racionális kérdés.
– Haza nélkül nincs életem és nem vagyok otthon sehol a világban. Aki elmegy, felmorzsolja a hazát, az emlékeztetet. Ha valaki ma orvosként dolgozik egy hazai klinikán, azt mondhatjuk, hogy racionális döntést hoz, amikor külföldön vállal munkát a jobb megélhetés reményében. Azonban, ha csak ésszerű megfontolás létezne, ma Magyarországon már nem élne ember – vélte Bíró Zoltán.

A hazaszeretet helytállás
A szabadegyetem harmadik napján Jókai Anna írónő mondta el gondolatait a hazáról a harkányi református templomban. Az írónő – a többi közt – azt hangsúlyozta, hogy a hazaszeretet sohasem párosulhat gyűlölettel, és nincs jogunk eltorzítani azt.
– A hazaszeretet érzése nem a külsőségekben, hanem a lelkünkben van. A globalizációban felnövekvő nemzedéknek talán kevesebbet jelent a haza fogalma, mint korábban, akiknek pedig mégis jelent valamit, sokszor túlzásokba esnek. A hazaszeretet ugyanis nem látványos felvonulásokban kell, hogy megnyilvánuljon, nem szabad átesni a ló túloldalára. Az igazi hazaszeretet a helyes, tökéletes helytállást jelenti a mindennapokban, vagyis azt, hogy tudom: Isten magyarnak küldött, végre kell hajtani a feladatomat, segítenem kell az embertársaimat, és nem hagyhatom, hogy megalázzák, pocskondiázzák az országomat. A bezárkózó sovinizmus ugyanolyan veszélyes, mint a mindenben feloldódó kozmopolitizmus. A világot persze lehet szeretni, de ebben megkülönböztetett figyelmet és szeretetet kell adni a saját hazánknak – vélte Jókai Anna.

A Harkányi Szabadegyetem minden előadása ingyenes. A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket. A november 11-ig tartó program részleteititt olvashatják. A Parókia portálon rövidesen megtekinthetik az előadások felvételeit, illetve interjúkat olvashatnak néhány előadóval. 

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás