A találkozó szervezőjének beszámolója:

Sokszínű programmal igyekeztünk a valós találkozást elősegíteni. Az április 8. és 10. közötti három nap tematikus alapját egy szakmai konferencia adta, melyen a Virtualitás és valóság témájában előadásokat hallhattunk többek között Fábri Györgytől, az ELTE rektorhelyettesétől, valamint Győri Jánostól, a Pesterzsébeti Evangélikus Gyülekezet lelkipásztorától.

A téma meghatározása kapcsán olyan kérdések forogtak bennünk, mint például: hogyan viszonyulhat, viszonyuljon a jövő lelkipásztora a virtualitásba csúszó világhoz? Mi az, ami kézzel foghatóan megmarad, és mi az, ami átcsúszik egy számunkra megfoghatatlan dimenzióba? Belefolyjunk ebbe? Tiltakozzunk? Miként fog működni a jövőben a lelkészi szolgálat? Mennyiben van vagy lesz mindez kihatással a szolgálatunkra?

Aki ma emberekkel foglalkozik, annak meg kell ismerkednie az adott csoport, közösség világával. Azzal, ami a ma emberét foglalkoztatja, és azzal, hogy számára mi a fontos. Különösen így van ez a lelkészek esetében, akik gyülekezettel foglalkoznak. A digitális világ hirtelen robbant be az emberek életébe, teljesen átszőve azt. Mi már részben beleszülettünk ebbe a világba, de az állandó változásokat nem mindenki tudja azonnal követni. Akik között szolgálni fogunk, azok számára szinte lehetetlen e-mail, közösségi oldalak, videómegosztó portálok nélkül élni. A korosztályok között persze komoly eltérések vannak, de folyamatosan alakul át a világ virtuálissá, és ebben nekünk is jelen kell lennünk. Számunkra a legfontosabb kérdés, hogy milyen lehetőségeket jelent ez a szolgálat a misszió szempontjából. A találkozón foglalkoztunk a virtualitás és hitoktatás, a kántorizálás témájával, az internetbiztonsággal, a skype adta lelkigondozói lehetőségekkel és az internet káros módjaival (zaklatás, digitális stressz).

Budapest sokunk számára különleges hely, legszebb látványosságait nem lehet elégszer megcsodálni, különösen, ha még nem is volt rá soha lehetőségünk! Ezért iktattunk be a programba egy vezetett, buszos városnézést, ahol a főváros legszebb helyeit látogathattuk meg, többek között a Hősök terét és a Várnegyedet. Szombaton nagy örömünkre egy nagyszabású könyvvásár is megvalósult, ahol a Kálvin Kiadó, Luther Kiadó, Harmat Kiadó és a KIA Kiadó könyveit lehetett megvásárolni.

A szakmaiság mellett a közösségépítésen volt a másik fő hangsúly. Mi, budapestiek ugyan a Dunamelléki Református Egyházkerülethez tartozóak vagyunk, de alapvetően a Magyar Református Egyházban fogunk szolgálni. 
Lehet, hogy többségünk Dunamelléken kap szolgálati helyet, de nagyon fontos, hogy az egyházkerületi határok kicsit oldódjanak, tudjunk egymással úgy találkozni, mint akik szolgatársak lesznek a Kárpát-medencei magyarság különböző pontjain egymásnak. Fontos, hogy ne csak a különbségeket lássuk, hanem tudjunk tanulni egymás életéből, tapasztalataiból. Különböző teológiák különböző fókusszal rendelkeznek, érdemes és érdekes ezeket megismerni. Arról is érdemes tájékozódni, hogy a magyar lakta területek más-más pontjain milyen társadalmi hangsúlyok, eltolódások vannak, melyek azok a fókuszkérdések, amelyek mentén teológustársaink készülnek a szolgálatra. Épp ezért számtalan játékos és beszélgetős programlehetőséggel készültünk, hogy valóságos tereket teremtsünk az ismerkedésre, beszélgetésre, tapasztalatcserére.

Szombaton különleges formában folytatódott az ismerkedés az ún. Theolimpián, ahol barátságos keretek között küzdhettek meg a teológusok a legsportosabb teológia címéért! Mindehhez a fociban, kosárlabdában és röplabdában kellett kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Idén a kolozsváriak térhettek haza egy tekintélyes kupával és a legjobbnak járó címmel.

Valóban sokfélék vagyunk, valóban sok mindent másképp látunk. De közösek vagyunk Krisztus evangéliuma iránti elkötelezettségünkben. A lelki közösséget Hegedűs Béla református lelkipásztor nyitóáhítatán, reggeli imaközösségeinkben, valamint Cseri Kálmán református lelkipásztor úrvacsorás záró istentisztelete alkalmával élhettük meg.

Legeza Luca
teológus