244 éve, 1773. szeptember 21-én Mária Terézia kihirdette a jezsuita rend feloszlatását elrendelő július 21-i pápai bullát. A 18. században ekkor már 19 kollégiumban tanítottak a magyar jezsuiták, a rendnek több száz könyve jelent meg, ezek között évente fél tucat magyar nyelven.

A hivatalosan "Jézus társasága" nevű szerzetesrendet 1534. augusztus 15-én Párizsban alapította Loyolai Szent Ignác és néhány társa. Rómába felajánlották szolgálataikat III. Pál pápának, aki 1540. szeptember 27-én hivatalosan jóváhagyta az új rend megalapítását. Tevékenységüket - amelynek a súlypontja kezdettől fogva az oktatás volt - néhány évtizeden belül kiterjesztették szinte egész Európára. A 17-18. században - elsősorban a felvilágosodás hívei - azzal vádolták a szerzetesrend vezetőit, hogy beleavatkoznak azoknak az államoknak a politikájába, ahol éppen működnek.

Portugáliában, nem sokkal később Franciaországban és Spanyolországban is betiltották tevékenységüket, majd 1773-ban XIV. Kelemen pápa francia nyomásra feloszlatta a társaságot. Ugyanabban az évben szeptember 21-én Magyarországon is megszűnt a rend, miután Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő kihirdette az erről szóló pápai bullát. A jezsuita rendet 1814. augusztus 7-én VII. Piusz pápa állította vissza.

Az első két magyar jezsuita, Hernád Péter és Szabó István az 1550-ben alapított bécsi jezsuita kollégium diákja volt. A 17. század legismertebb jezsuitája Pázmány Péter esztergomi érsek, aki megalapította a nagyszombati egyetemet. A 18. században már 19 kollégiumban tanítottak a magyar jezsuiták, a rendnek több száz könyve jelent meg, ezek között évente fél tucat magyar nyelven. Az évszázad végére 935 jezsuita dolgozott az országban 50 különböző helyen, és számuk gyorsan gyarapodott.

A győri bencés templom a magyarországi jezsuiták első temploma volt. Az épületegyüttes a rend feloszlatását követően került a bencésekhez.

A győri bencés templom a magyarországi jezsuiták első temploma volt. Az épületegyüttes a rend feloszlatását követően került a bencésekhez.

A magyar jezsuita rendtartomány 1909-ben lett független provinciává, korábban egyetlen jezsuita rendtartomány működött az egész Osztrák-Magyar Monarchia területén. 1945-ben 400 tagja volt, akik kilenc templomban, két gimnáziumban (Kalocsán és Pécsett) és egy lelkigyakorlatos házban működtek. Ezekhez járultak még a rendi ifjúság képzésére rendelt intézmények, a budai noviciátus (Manréza) és a szegedi filozófiai és teológiai főiskolák, s akkoriban nyolc folyóiratot adtak ki a magyar jezsuiták. 1950-ben betiltották a szerzetesrendek működését, elvették házaikat, államosították intézményeiket és eltiltották őket minden apostoli munkától.

Rendszerváltás után újraindították a szerzetesi közösségi életet. Ma a rendtartomány 2010-es katalógusa szerint Magyarországon a provinciának összesen 93 tagja van.

KÉP:A győri bencés templom a magyarországi jezsuiták első temploma volt. Az épületegyüttes a rend feloszlatását követően került a bencésekhez.