Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, illetve az, aki betért. A zsidó vallás alapja a tóra, az írott és a szóbeli tan, azaz az isteni törvények megtartása. Kürti Csabával, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség stratégiai igazgatójával a tihanyi Közös úton konferencián beszélgettünk – a többi közt – a zsidó hétköznapokról.

A zsidó vallás gazdag hagyományvilággal rendelkezik, és számos szabályt ír elő. Mennyire nehéz napjainkban betartani az ősi szabályokat?

A zsidóság nagyon színes, és valóban számos szabályhoz kell alkalmazkodnunk, és azokat betartanunk. A magyarországi zsidó közösség jó része a rendszerváltás után kezdte „újra" megtanulni a hagyományokat és szokásokat, hiszen nagyon sok családban a nagyszülők és szülők – érthető okokból – feladták ezeket, nem tartották. Napjainkban sokan a könyvekből tanulják a hagyományokat. Saját életemben nagyjából tízéves folyamat volt, amíg eljutottam oda, hogy az étkezési szabályokat betartva kóser háztartást vezetünk, és kiiktattam az életemből minden tréflit.

A kóser szót ismerem, de nem tudom, mi az a tréfli, így talán az olvasók egy része sem.

Ha egyszerűen szeretnék fogalmazni, akkor úgy mondanám, hogy a kóser jót, kiválót jelent, a tréfli pedig ennek az ellenkezőjét, tehát mindent, ami nem jó. A tréfli a héber tréfá szóból származó jiddis kifejezés, ami eredetileg a vadállat által széttépett, s így fogyasztásra alkalmatlan húst jelentett.

Nem lehet egyszerű az átállás a kóser életformára, a törvények szigorú betartására.

Rengeteg törvény van, de idővel egyre többet tud az ember megtartani. A megszokott életformát egyik napról a másikra szinte lehetetlen megváltoztatni, vagy ha sikerül is, borzasztóan nehéz elfogadnia a környezetünkben élőknek.

Mondana erre hétköznapi példát?

A kóser étkezési szabályok betartása előtt a barátaimmal, az ismerőseimmel beülhettünk egy étterembe vacsorázni, vagy ha meghívtak vendégségbe, gond nélkül tudtunk közösen étkezni. Ennek vége lett, amikor a törvényeket elkezdtem komolyan tartani. Aztán az évek múlásával megszokták, hogy bár elmentem velük, de nem ettem, végül pedig eljutottunk oda, hogy inkább kóser étterembe járunk. Amikor vendégségbe megyek, figyelnek rám, beszerzik azokat az élelmiszereket, amelyeket én is fogyaszthatok, így senki nem érzi kellemetlenül magát.

A 21. században, amikor szinte mindent szabad, nem éppen vonzó ez a sok korlátozás egy identitását kereső zsidó fiatal számára.

Én személy szerint eléggé workaholic (munkamániás) voltam és vagyok. Minden napot, sőt, az éjszakákat is kihasználtam arra, hogy dolgozhassak. Az egyetemi éveim alatt is dolgoztam, gyakornokoskodtam, tanultam. Ebbe a rendszerbe kellett beillesztenem a sábeszt, vagyis a szombatot. Akkor számomra a szombat hatalmas terhet jelentett, mert úgy éreztem, hogy ezzel heti egy napot elveszítek az életemből. Pénteken délután már folyamatosan az órámat néztem, hogy mikor jön be a szombat (a zsidóknál a szombat nyugalomnap, ami pénteken napnyugta után jön el – a szerk.). Aztán szombaton délután szintén az órámat figyeltem, hogy mikor megy ki a szombat és mikor kezdhetek végre ismét dolgozni. Hónapok teltek el, mire a teherből áldás lett, vagyis megértettem, hogy van egy nap, amikor lelkiismeretfurdalás nélkül pihenhetek, a családommal és magammal törődhetek. Ami korábban elveszett napnak tűnt, olyan nappá vált, amit ajándékba kaptam.

Vagyis amióta komolyan betartja a zsidó szokásokat, megváltozott az élete?

Igen. A hét hat napján próbálok minél többet dolgozni, ami persze nem kevés stresszel és felelősséggel jár. A hetedik nap azonban mindezektől megszabadulok, és nyugodtan pihenhetek, ilyenkor a lélek is megnyugszik.

Az előbb azt mondta, hogy sok zsidó családban a szülők, nagyszülők érthető okokból nem tartották a zsidó szokásokat. A mai zsidó fiatalokban van félelem vagy bátran vállalják zsidóságukat?

Erre a kérdésre nem lehet általános választ adni, hiszen ez nagyban függ attól is, hogy a fiatal milyen családi háttérrel rendelkezik. Azoknak, akik zsidó iskolákban tanultak, zsidó közösségekbe jártak, ez nem kérdés, hanem teljesen természetes. Azonban ott, ahol a család nem tartotta a hagyományokat vagy titkolta a zsidó származását, sokkal nehezebb vállalni. Tapasztalatom szerint a fővárosban szintén könnyebben vállalják a zsidók a származásukat, mint vidéken.

Ön hogy volt ezzel?

A mi családunkban nem volt téma a zsidóság gyerekkoromban. Mint sok zsidó családban, nálunk is nagy tragédiák árnyékolták be az őseim életét, szinte mindenki meghalt a holokausztban. Egy-egy nagyszülőm élte túl a háborút, voltak, akik újraházasodtak és új életet kezdtek. A szüleim azonban próbáltak a maguk módján óvni, és soha nem beszéltek nekem arról, hogy zsidók vagyunk. Karácsonyfát állítottunk, húsvéti ajándékot kaptunk, és úgy tudtam, hogy keresztanyám is van. Akkor tudtam meg, hogy zsidó vagyok, amikor a szomszéd kisfiú egyszer lezsidózott. Tulajdonképpen azt sem tudtam, mi az, hogy zsidó, de azt igen, hogy én nem lehetek az, elvégre nekem van keresztanyám. Aztán megkérdeztem édesanyámat, aki elárulta, hogy a keresztanyám valójában az én névadó anyukám, és én zsidó vagyok, de kérte, hogy erről senkinek ne beszéljek az iskolában. Ez még a rendszerváltás előtt történt.

Érdekes, hogy a szomszéd gyerek hamarabb tudta...

Semmi különös nincs ebben. A történelemkönyveket olvasgatva is kiderül, hogy a szomszédok valahogy mindig pontosan tudták, hogy kik a zsidók.

Mit tapasztal, mikor kezdenek érdeklődni azok a fiatalok a zsidóságuk iránt, akik nem hagyományos zsidó családokban nőttek fel?

A hitközségi munkám mellett van egy alapítvány is, amit vezetek, aminek – többek között – van egy zsidó társkeresője (www.jmpoint.hu), és a demográfiai grafikon jól mutatja a tagok életkorát. Tizennyolc év alattiak alig vannak, majd huszonöt felett kezd kicsúcsosodik grafikon. Az egyetem befejezésével ugyanis beszűkülnek a fiatalok ismerkedési és párválasztási lehetőségei. A másik nagyon fontos dolog a tanulás: Budapesten számos helyen lehet zsidó bölcsességeket tanulni akár kis csoportokban vagy párokban. Különleges lehetőség, hogy olyasmit tanulhatnunk, aminek hagyománya több ezer évre nyúlik vissza. Tanuláskor elővesszük az aktuális heti szakaszt vagy a Talmudot és minden egyes mondatot kielemzünk a hivatkozásokkal együtt. Ezzel az élményszerű tanulással egy lánc részeivé válunk, hiszen ezer éve ugyanígy, ugyanezt tanulták az őseink, és mi továbbvisszük a tudást. A zsidóság alapja a tanulás, ismernünk kell a törvényeinket.

Mivel lehet a fiatalokat a zsidó közösségbe hívogatni?

A kilencvenes évek elején egyesével kerestük meg a zsidó fiatalokat a szülővárosomban. A nagyszülőket kérdeztük, hogy hol élnek az unokáik, és bekopogtattunk hozzájuk. Ennek a fajta hívogatásnak elég vegyes volt a fogadtatása. Jó közösségre, baráti társaságra azonban mindenkinek szüksége van, és úgy gondoltuk, hogy kisebb közösségek kellenek ahhoz, hogy bevonhassuk a közösségi életbe a fiatalokat. Egy többezres koncert vagy óriásrendezvény nem alkalmas arra, hogy integráljuk azokat, akik keresik zsidó gyökereiket. Ismerünk olyanokat is, akik nem is tudták magukról, hogy zsidók, ma pedig már zsinagógába járnak. Aki zsidónak születik, de nem tartotta sosem a vallást, vagy más felekezethez tartozott, bármikor eldöntheti, hogy aktív tagja akar-e lenni a zsidó közösségnek, mindig lesz számára hely az asztalnál. A visszatérőket úgy hívjuk, hogy bácsüve. A mai magyarországi hagyományőrző/vallásos zsidóság nagy része ilyen.

És akik nem születtek zsidónak?

Természetesen fel lehet venni a zsidó vallást is, amit betérésnek hívnak. Ehhez nagyon sokat kell tanulni, ismerni kell és be kell tartani a parancsolatokat. Ez a folyamat akár évekbe is telhet.

Több zsidó családot is ismerek, akik karácsonyfát állítanak december 24-én. Mit gondol, mennyire erős a zsidó identitás a családokban?

Ismét a saját példámat tudom mondani. Mi is állítottunk karácsonyfát gyerekkoromban, de nem éreztem, hogy mély spirituális tartalma lenne az ünnepnek. Később, mikor megtudtam, hogy zsidó vagyok, és egy sítáborban zsidók között tölthettem a téli szünetet, már egyáltalán nem éreztem a hiányát a karácsonyfának. Volt helyette más, és ez nagyon fontos dolog. Karácsony helyett van hanuka, húsvét helyett peszach. Budapesten számos kisebb zsidó közösség működik, így aki keres, biztosan megtalálja azt, amelyik számára megfelelő, és elköteleződhet ott. Gyakran a gyerekeken keresztül vonjuk be a szülőket a zsidó közösségekbe, hiszen a zsidó iskolákban tanuló gyerekeknek már természetesek a zsidó szokások, hagyományok, belenőnek ebbe a rendszerbe, számukra ez a követendő.

Fekete Zsuzsa