Az első táborok generációi később is visszajártak a további táborokba, eleinte résztvevőként, később segítőként. Nem volt ez másként az idén sem. Sőt! A legtöbb táborunkban messzi földről érkezett vendégeink is vannak – erdélyi testvérgyülekezetünk, Homoródszentmárton református gyermekei is sokszor velünk alkotnak ezen a héten (az idei évben kivételesen mi voltunk náluk az alkotótábor előtt pár héttel).

De miből is áll ez a hét? A tábor napközis tábor, tehát 9-től 16 óráig vannak bent a gyermekek. Napidíjas, tehát ha valaki nem tud egész hétre jönni, csak néhány napra, nyugodtan megteheti ezt is. Bárki jöhet, iskolai, felekezeti hovatartozás nem számít. A napot a gyülekezeti teremben énekléssel, rövid áhítattal kezdjük. Az idei évben az imádság volt a hét lelki témája. 

Áhítat végén elmondtuk, melyik pedagógusunknál mit lehet aznap alkotni, aztán átvonultunk a kastélyba (iskolánk alsó tagozatának épülete). Délben közös ebéd várt mindenkit az ebédlőben, majd lehetett tovább alkotni.
Akinek kis mozgásra volt szüksége, Györgyi nénivel és Zsombor bácsival klassz játékokat játszhatott. A napot szintén áhítattal zártuk.

Mi mindent lehet nálunk alkotni? Ez évről évre változik. Korábban volt olyan hetünk, aminek az újrahasznosítás volt a mottója – ekkor például színes műanyag flakonokból, konzervdobozokból készítettünk mindenféle díszt, ékszert, használati tárgyat. Nagyon népszerű, folyton visszatérő tevékenységek az agyagozás, gyöngyfűzés, ékszerkészítés bármilyen technikával.
Idén lehetetett többek közt csomózni többféle módon, papírflakonokból pénztárcát készíteni, batikolni, rongyból az ujjunkon szőni, gipszformákat festeni, filcfigurákat varrni, telefontartót festeni/varrni, díszeket, elefántot, papírvirágot, papírképeket, fürdősóval teli üvegcsét készíteni, halat faragni faágból, papírfigurát hajtogatni.Akinek kikapcsolódásra volt szüksége alkotás közben, az társasjátékozhatott, vikingsakkozhatott, kidobózhatott, próbálgathatta a gólyalábakat, ugrálókötelezhetett, sakkozhatott, pingpongozhatott, mérleghintázhatott, kosárlabdázhatott. A hét végére még egy zenés videojátékot is becsempésztek a változatosság kedvéért.

Vannak, akiknek kötelező volt ez a hét. Ők a szakiskolásaink, akiknek a nyári gyakorlatuk egyik hete kötelezően ez a tábor. Miért van erre szükség? Falusi vendéglátóknak, gazdaasszonyoknak, gazdáknak készülnek, akik itt sok kreatív ötlettel gazdagodhatnak. Az itt tanult dolgokat később a családi életükben, gyermekeik körül és a munkájukban is szépen kamatoztathatják. A konkrét dolgok mellett az impulzusok, amik itt érik őket, később pozitívan befolyásolhatják, irányíthatják őket, talán nem is emlékezve rá, hogy egy-egy ötletük innen származik.

Milyen tapasztalataink voltak a héten? Akadt olyan szülő, aki kifizette egy általa ismeretlen másik gyerek tábordíját is, így több olyan gyerek is tudott jönni, aki nem tudta volna kifizetni az igen csekély tábordíjat sem. Más pénzbeli és természetbeni adományokat is kaptunk – például egy láda finom szőlőt, fánkot, amit élvezettel csemegéztek a gyerekek, vagy limonádénak valót, ami mikor elkészült, a nagy melegben nagyon gyorsan el is fogyott, úgy rájárt mindenki. Nagyon örültek a gyerekek a jégkrémnek is, amit ajándékba kaptak az iskolától. Voltak többen, akik először jártak nálunk, és látszott, mennyire tetszik nekik, sőt, mondták, hogy jönnek jövőre is. Volt olyan szülő, aki telefonon köszönte meg, hogy gyermekei itt lehettek, és mennyi élménnyel gazdagodhattak.

Összességében nagyon hasznosnak vélem ezt a hetet. Gyermekek és pedagógusok kötetlenül lehetnek együtt, szabadon alkothatnak, beszélgethetnek, játszhatnak. Rengeteg technikát sajátíthatnak el, szebbé téve ezzel életüket, környezetüket. Sokszor hitetlen környezetből jövő gyermekek is találkozhatnak az Élő Istennel az áhítatok során és kezdhet ébredezni bennük az érdeklődés, a hit. Az itt tanult énekek, aranymondások elkísérhetik őket sokáig, ha egy-egy helyzetben eszükbe jut, és a segítségükre van. Remélem még sok ilyen hetünk, Alkotótáborunk lesz, Isten áldásával!

Korábbi alkotótáborok képeit, videós összefoglalóit iskolánk honlapján találhatnak: www.drkiskola.hu. 

Sándorné Ablonczy Zsuzsanna
a szerző a Dunavecsei Református Kollégium tanára

Képek: Dunavecsei Református Kollégium