Mennyit ér?
Az olyan fosszilis, vagyis nem megújuló energiaforrásoknál, mint a szén vagy a kőolaj jobb, a nap-, szél- vagy vízenergiánál, vagyis a megújuló energiaforrásoknál viszont drágább az atomerőművek által termelt villamos energia – hívta fel a figyelmet előadásában Lányi András, egyetemi docens, humánökológiai szakoktató. A magyar energiaforrások közül a paksi atomerőmű a legolcsóbb, a tervezett Paks2 atomerőmű is csak a költségei megtermeléséig drágább. Költségvetésébe viszont nem számoltak bele számos pluszköltséget – figyelmeztetett. Ráadásul, amennyit nyerünk, annyit veszítünk is a nemzeti árgaranciával megvalósuló beruházással: az orosz partnertől való függés mellett a tízmilliárd eurós hitel kamatos kamatai unokáinkat terhelik majd.

Biztonságos vagy sem?
A földrengés és a nyomában előtörő szökőár okozta 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset óta látványosan visszaesett az atomerőművek építése iránti hajlandóság, Európában is sorra elbizonytalanodtak a meglévő terveket illetően – emlékeztetett Lányi András. „Noha szakemberek szerint az atomerőmű az egyik legbiztonságosabb energiatermelési forma, nagyvonalúan szemet hunynak afölött, hogy Fukusimában négy éve megállíthatatlanul, kezelhetetlenül ömlik az erőmű hűtésére szolgáló radioaktív víz." Szerinte az atomkritikusok éppúgy szelektálják a tényeket, ugyanis az energiaforrásokról szóló diskurzusban részt vevő valamennyi szereplő értékrendje meghatározza azt is, ki milyen tényeket vesz alapul véleménye kialakításához. Az viszont biztos, hogy egy időre jó eséllyel hazánk építi Európa utolsó atomerőművét – tette hozzá.

Nem szabad kézre adni
Kérdés az is, hogy akarunk-e olcsó, korlátlan energiaforrást az emberiség kezébe adni. „Bár hihetetlenül felpörgetné a gazdaságot, a meg nem újuló energiaforrások kiaknázását, de növelné a fogyasztást, népességrobbanáshoz vezetne, és még századunkban az ökoszisztéma, valamint civilizációnk teljes összeomlását eredményezné" – fogalmazott.
Lányi András hozzátette: lejárt az ideje a nagy, központi energiaüzemeknek, a jövőben kisebb, helyi energiaforrások szolgáltatják majd az alapellátást, a központi hálózatok ezeket segítik majd. Noha az Egyesült Államokban már létrejöttek nagy napenergia-telepek, az alapellátásban továbbra is a fosszilis hálózatokra támaszkodnak majd, az atomenergiának pedig egyre kisebb szerepe lesz.

Bizalmatlanság
A téma iránti gyanakvás, a tények nem megfelelő ismerete az egyházi állásfoglalásokat és a laikusokat még bizonytalanabbá teszi, ezért is nehéz a témáról érdemben gondolkodni – fűzte hozzá Szűcs Ferenc. A Károli Gáspár Református Egyetem professzor emeritusa szerint a bizalmatlanság egyik oka, hogy az atomenergia felhasználását tömegpusztító fegyverként ismerte meg a huszadik század embere, míg a nagypolitika is gyanakvó a békés célú energiatermelő reaktorok működésével szemben bizonyos országokban – ott, ahol felvetődik, hogy ezzel álcázzák az atomsorompó kijátszását. A média is manipulatívan állítja be az atomenergia békés felhasználását, Szűcs Ferenc a bős–nagymarosi vízlépcső példáját említette, melynek pártolói kampányukban inkább a nukleáris katasztrófák veszélyeire hívták fel a figyelmet. Az atomerőmű-balesetek hátterében fellelhető emberi mulasztások és az áldozatok tíz- vagy akár százezres nagyságrendje is felhasználható az apokaliptikus félelemkeltés szolgálatában – tette hozzá a lelkész.

Pénzt vagy életet
Növeli a bizonytalanságot az is, hogy egyre inkább informális csatornákon tájékozódunk a hivatalos médiumok helyett, emiatt azonban nehezebb kiválasztani a hiteles információkat. „Magyarországon ez leglátványosabban az izotóp hulladék tárolásánál jelentkezik. A beláthatatlan következményektől való félelem csak az olyan anyagi dotáció hatására csökken, amely számos kis település önkormányzata számára az ideig való életben maradást jelenti."

A kisebbik rosszat
Máig él azonban a technikai fejlődésbe vetett bizalom a kisebbik rossz választásának etikai dilemmájával együtt. Ez a professzor szerint egybecseng azzal az eredendő-bűnfelfogással, miszerint „a jó és gonosz tudásának gyümölcse után már nem a jó és a rossz között választunk, hanem a két rossz között próbálunk a kevésbé rossz mellett dönteni. Ez a kompromisszum szülte meg a 20. század fenntartható fejlődés szlogenjét: a technikai civilizáció által létrehozott komfortos élet fenntartását a környezet lehető legkisebb mértékű károsításával."

Keresztyén etika
A fejlett világ energiaszükségletének 80 százalékát fosszilis forrásokból biztosítják, 8-10 százalékát nukleáris energiából és mindössze 6-8 százalékát egyéb, természeti forrásokból. Az energiaigény hatványozottan növekszik – emlékeztetett Szűcs Ferenc. „Az alapvető etikai ellentmondás a fogyasztók rövid távú gazdasági érdekei és a hosszú távú morális szempontok között feszül" – állapította meg Szűcs Ferenc. A teológus végül felvetette azt a kérdést is, mit tehetnek az individualizálódó erkölcs világában a keresztyén egyházak. Szerinte szükség van olyan fórumokra, ahol senki nem próbálja meg becsapni, elhallgatott vagy túldimenzionált tényekkel manipulálni a közvéleményt. „Ebbe beletartozik az a teológiai önfegyelem is, amely sem nem démonizálja a tudományt és a technikai eszközöket, sem kritikátlanul nem hódol előtte" – fogalmazott. Az egyházaknak olyan reménységet kell képviselni, amely nem szükségszerű pusztulás menetrendjéről szól, hanem „egy adott időben való metanoia (megtérés – a szerk.) esetén a megmenekülést is jelentheti". Végül, a teológiai etikának Szűcs Ferenc szerint arra is válaszolnia kell, hogy szabad-e megtenni mindazt, amire lehetőségünk van.

A napenergiáé a jövő
„Az emberiségnek két energiaforrása van, mindkettő nukleáris eredetű: az egyik a radioaktivitás, a másik a napenergia, hiszen az is hidrogénbomba, fúziós erőmű" – kezdte előadását Kroó Norbert fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi főtitkára. A legnagyobb elektromosenergia-pazarlók az északi féltekén élők, és a legtöbb atomerőmű is Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Államok keleti partvidékén található – mutatott rá. A növekvő energiaigényt biztosító fosszilis energiaforrások felhasználása a globális felmelegedést is felgyorsítja, és még nagyobb pazarláshoz vezet. Hosszútávon a napenergia lenne az ideális energiaforrás: tízezerszer annyi napenergiát kapunk, mint amit felhasználunk – hívta fel a figyelmet a fizikus.

A nukleáris energia előnyei
Addig sem nem mondhatunk le azonban az atomenergiáról, hiszen az jelenleg az emberiség energiafelhasználásának 16 százalékát adja. Nem véletlen: a nukleáris energia globálisan költséghatékony, versenyképes a földgázzal, nem környezetszennyező, nem járul hozzá a globális felmelegedéshez – magyarázta a szakember. „A nukleáris energia termelése biztonságos, szén-dioxid- és emissziómentes, mindenütt elérhető, energiabiztonságot és függetlenséget jelent, és az üzemeltetésben megbízható tapasztalatokkal rendelkezünk. Hazánkban az elektromos energia negyven százalékát a nukleáris energia biztosítja, európai szinten ezzel a középmezőnyben vagyunk."

Kockázatos?
Az áramtermelési verseny azonban a profitot gyakran a biztonság elé helyezte – tette hozzá a szakember. A legjelentősebb atomerőmű-baleseteket okozó emberi hibákat viszont a robotika hatékonyan ki tudná küszöbölni. „Igaz, tökéletesen kockázatmentes erőmű a jövőben sem lesz. Optimizmusra a negyedik generációs atomerőművek adhatnak okot, az extrém magas hőmérsékletű reaktorok ugyanis a jelenlegieknél sokkal biztonságosabbak lesznek. Ezek építését egyre több ország kormánya támogatja."

Felelősségre inti az egyházat
Az atomenergia kérdését taglaló nemzetközi egyházi állásfoglalásokról szólt Zlinszky János ökológus-kutató. Mint mondta, 1975-ben még a szolidaritás jegyében fogalmazódott meg, hogy a fejlődő országoknak segíthetnek az atomerőművek, 1984-ben azonban a világ természeti erőforrás-fogyasztása fenntarthatatlanná vált, ezért az egyház állásfoglalása is változott. A nukleáris energiatermelés témájában a 2010-es évektől ismét gyakori és egyre karakteresebb közegyházi nyilatkozatok születnek szerte a világon.

Az egyház is felelősségre int
Az egyik kulcsdokumentum a német püspöki kar pásztorlevele, melyet A teremtés jövője az emberiség jövője címmel adtak közre. „A világ Isten adománya az embereknek, amelyet tovább kell adnunk. Felelősek vagyunk a következő generációkért: a teremtés örökség, amelyet nem lehet elviselhetetlen tartozásokkal megterhelni" – idézte a katolikus állásfoglalást Zlinszky János. „Eszerint négy sarkalatos erény a mértékletesség, a bátorság, az igazságosság és a szegénység. Vagyis, szabaddá kell lennünk azoktól a szükségletektől, amelyeket magunkra vettünk, vagy amelyekre hagytuk, hogy rábeszéljenek." A szakember idézte II. János Pál pápát is, aki szerint a haladás maximuma nem feltétlenül a haladás optimuma, a tudomány pedig nem állíthatja az emberiséget a maga szolgálatába. „Ha az ember maradéktalanul hallgat arra a késztetésére, hogy amit ki tudna próbálni, próbálja is ki, az romboláshoz vezet" – fűzte hozzá. Az Egyházak Világtanácsa nukleáris exodusról beszél, amely a köz számára az igazság és a béke záloga, Ferenc pápa pedig a biztonságosabb megújuló energiaforrások használatát sürgeti. A teremtés hetére kiadott MEÖT-kiadvány is foglalkozik a paksi energiafejlesztéssel. A MEÖT Etikai Bizottsága jelenleg is azon dolgozik, hogy kialakítson egyfajta állásfoglalást, ebben az első lépés a konferencia előadásainak gyűjteményes kiadása lesz.

A jelen építőköveiből születik a jövő
„Az atomenergiának nincs alternatívája, Isten az emberiségnek ezt az egyetlen energiaforrást adta, amelyre egész, élő környezetünkkel együtt mi magunk is támaszkodunk. A Nap egy Isten által teremtett nagy teljesítményű természetes fúziós atomreaktor, amelynek melegéből és fényéből élünk, és az idáig eljutó káros sugárzásaitól az ózonpajzs véd meg. Alapvetően tehát nem az a kérdés, hogy milyen erőforrást használjunk, hanem az, hogy egyesítésből (fúzió) vagy felbomlásból (fisszió) származó energiára támaszkodjunk" – fogalmazott előadásában Kodácsy Tamás. A református teológus a technika kísértésével kapcsolatos etikai kérdésekre a bábeli zűrzavar történetét elemezve kereste a választ. Mint mondta, az ember akkor is és ma is kihívás elé állítja magát, valami új teremtésére vállalkozó kísérlete pedig nem technológiai, hanem kommunikációs kudarcba fullad. „A művelni és őrizni parancsával azért is kell felelősséggel élnünk, mert nemcsak a múlt, hanem a jövő sáfárai is vagyunk" – tette hozzá. Végül Jürgen Moltmannra hivatkozott, aki szerint „a jövőbe való tekintés nem adventus: valami, ami eljövendő, hanem futurans: amit a jelenben csinálunk, az folyik bele a jövőbe."

Hulladék, háború
„Az atomerőművek üzemeltetésének eddigi tapasztalatai arra utalnak, hogy az elsődlegesen a jelen szempontjait mérlegelő ember képtelen átlátni, döntései mekkora veszélybe sodorhatják nemcsak az adott ország, hanem az emberiség jövőjét is" – mondta Végh László. A fizikus előadásában a fukusimai és a csernobili atomkatasztrófa okairól beszélt, és nyomatékosította, hogy a nukleárishulladék-tárolás mellett egy kiterjedtebb háború is komoly veszélyt jelenthet világunkban, az érintett térség valamennyi atomerőművét Fukusima sorsára juttathatja.

Újrahasznosítás?
Victor András biológus az atomenergia előállításához szükséges urán bányászatáról és annak következményeiről beszélt. Mint mondta, az atomerőművekkel kapcsolatos dilemmák közül az egyik legnagyobb, hogy az energiatermeléshez szükséges urán nem megújuló energiaforrás. Paks2-nél a hőszennyezés kérdése is felvetődik.

„Nem biztos, hogy van elég víz a Dunában a hűtéshez, mert már most is vannak problémák. Az élővíz melegítése Paksnál szubtrópusi viszonyokat idézne elő a folyóban, amelynek a hőmérséklete 7 Celsius-fokkal megemelkedne." A fűtőelemek szállítása szerte a világon szintén problematikus: a baleset- és a szabotázsveszély kockázata mindig fennáll. A kiégett fűtőelemek elhelyezése sincs ezer évekre biztos módon megoldva. „Milyen alapon gondoljuk, hogy egy másik ország majd valahogy elbánik a nukleáris hulladékkal?" – tette fel a kérdést Victor András. Szerinte a radioaktív atomtechnológia hulladékgazdálkodását már csak azért is át kellene gondolni, mert az elhasznált elemek újrahasznosíthatók. A sugárzóvá vált, nagy tömegű építő- és hulladékanyagok sorsával kapcsolatban azt mondta: „rossz érzésem van attól, hogy a tisztázatlan kérdéseket az unokáink vállára helyezzük."

Érvelni tudni kell

„Egyházként nemcsak belső kényszerünk van arra, hogy szóljunk, hanem a gyülekezet és társadalom elvárása is érzékelhető, hogy véleményünkkel segítsük a tájékozódást" – fogalmazott Fazakas Sándor. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára hozzátette: „az egyházi állásfoglalások jellemzője, hogy vagy túl elhamarkodottak vagy későn születnek vagy nem túl alaposak." A Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszék vezetője szerint a Szentírás alapján kell eligazodnunk bármely etikai kérdésben, a Bibliában azonban nincsen szó atomerőművekről, és a kulturális szakadék is kétezer éves, emiatt ütközik nehézségbe az etikai állásfoglalás. És azért is, mert az egyház társadalmon belüli szerepe megváltozott: ma már a gazdaság az a meghatározó tényező, mint ami évszázadokig a klérus volt. A társadalom szétesésével az etikai érvelés is szétesett, miközben amúgy is nehezen szól hozzá az egyház a társadalmi alrendszerek problémaköreihez. Fazakas Sándor hangsúlyozta: az egyháznak ma érvekkel kell megfogalmaznia és képviselnie hitvallásos igazságát a közös gondolkodás résztvevőjeként.

Jakus Ágnes

Képek: Galambos Ádám/ evangelikus.hu