Jeruzsálem óvárosa alatt található egy 2 hektáron elterülő mesterséges barlangrendszer, amelyhez annyi legenda fűződik, hogy megszámolni is nehéz. A mondák szerint az innen kinyert kövekből építette Salamon mitikus szent templomát, Zedekiás király rajta keresztül menekült a babiloniak elől, sőt, egy német szekta és a szabadkőművesek is rátették már a kezüket.

Több ezer éve kísérik legendák a Zedekiás barlangjának nevezett kőfejtő létezését – annyi bizonyos, hogy teljesen ember alkotta képződmény, és generációkon átívelő munka eredménye. A barlangrendszer összesen majdnem egy kilométer hosszú, két hektárnyi felületen fekszik, és rengeteg mészkövet nyertek ki innen az elmúlt évezredek alatt. 

Salamon és a mitikus templom

Az innen bányászott mészkövet Kr. u. 50 körül Heródes használta építkezéseihez, többek között a második jeruzsálemi templom továbbépítéséhez. Ehhez kapcsolódik a barlang történelmével összeforrt egyik legfontosabb legenda is, amely szerint köveit elsőként még

Salamon használta fel a mitikus első jeruzsálemi templom építéséhez.

Miután Kr. e. 1000 körül Dávid király a mai Jeruzsálem területére tette át a székhelyét, fia, Salamon nagy építkezésekbe kezdett, így többek között a Mórija-hegyén (ma Templom-hegyen) felállított szentélyt is ekkor hozta létre.

Salamon templomának rekonstrukciója

Forrás: wikimedia.org

Ez a templom vált a zsidó építészet szimbólumává, építése az ószövetségi időszak egyik legkiemelkedőbb eseményének számított. A Zedekiás barlangjaként ismert  kőfejtőnek a legendákon kívül  azonban nem bizonyított, hogy bármi köze is lenne a híres templomhoz.

Innen származik a Siratófal

Azt viszont tudjuk, hogy Heródes biztosan felhasználta az innen származó köveket a második templom megépítéséhez, amelynek a szent helyként tisztelt Siratófal a legismertebb maradványa.

Utóbbi is az óváros vallásiemlék-együttesének, a Templom-hegynek a része, neve onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását. I. Szulejmán oszmán szultán a 16. században eltorlaszoltatta a Zedekiás-barlang bejáratait, attól félve, hogy rajtuk keresztül ellenséges erők is könnyen bejuthatnak Jeruzsálem szívébe.

Kutya fedezte fel újra

Szulejmán olyan hatékonyan eltorlaszolta a bejáratokat, hogy egészen

1854-ig senki nem tudta, hogy itt valójában barlang fekszik

– ekkor egy amerikai misszionárius, James Turner Barclay kutyája fedezte fel újra a mesterséges mélyedést. Az eb ugyanis ott kezdett el lyukat ásni egy hevesebb esőzés után, ahol a felázott földből könnyen kikaparhatta az egyik bejáratot. Barclay egyébként nem véletlenül volt erre: a helyi legendák nyomában járt, melyek szerint errefelé rejtőzött Zedékiás barlangja. A misszionárius és két fia visszatértek éjszaka a helyszínre, és újra felfedezték maguknak a kőfejtőt.

Kerubszobor és a Frigyláda

1873-ban Charles Clermont-Ganneau francia archeológus a barlang feltárása közben egy rejtett résben kerubszobrot talált. A  kerubok gyakran szerepeltek az Ószövetségben. A bibliai hagyomány szerint a

Salamon templomában őrzött Frigyládát is két kerub vigyázta,ezért az archeológus azt valószínűsítette, hogy a barlang valóban Salamon idejéből származhat.

Betegség a szekta tagjai között

A kőfejtőt az 1880-as években egy német vallási szekta használta rövidebb ideig lakhelyként, de hamar kitoloncolták őket a török és német hatóságok – a történet itt annyira nem izgalmas, mint inkább szomorú: nem tiltott, rejtélyes szertartások, hanem a párás, nyirkos, egészségtelen környezet miatt kialakuló betegségek elkerülése végett tiltották meg a szekta tagjainak, hogy odalenn éljenek.

A szabadkőművesség szent helye

A barlangban található köveket használták fel az 1900-as évek elején a Jaffa kapunál álló óratorony megépítéséhez;

azóta a területet hivatalosan csak a szabadkőművesek látogatják,akik minden évben összegyűlnek egy nagyszabású szertartásra már 1868 óta.

A barlang azért foglal el ilyen különleges helyet a filozófiájukban, mert

Salamon királyról úgy gondolják, ő volt az egyik első szabadkőműves, az első jeruzsálemi templom pedig az első szabadkőműves építkezés.

Az izraeli szabadkőművesek számára ez a barlang az egyik legszentebb hely a világon.

Zedekiás könnyei

Zedekiás barlangja szintén egy, a helyszínhez fűződő legendáról kapta a nevét: eszerint a bibliai Zedekiás király próbált meg elmenekülni a járatokon keresztül a babiloni ostrom alatt álló Jeruzsálemből  a Jordán felé, de a babilóniai II. Nabú-kudurri-uszur király csatlósai elfogták, és visszahurcolták a városba. Zedekiás volt Júda utolsó királya Kr. e. 597-től Kr. e. 586-ig, uralkodása Jeruzsálem babiloni elpusztításával és a zsidók fogságba hurcolásával ért véget.

Elfogatása után fiait szeme láttára megölték, őt pedig megvakították – a barlangban található vízfolyásokat még ma is Zedekiás könnyeinek hívják.

Kóré, aki Mózes ellen lázadt

A legendák szerint itt nyugszik Kóré is, aki Mózes és testvére, Áron ellen lázadt, azt állítva, hogy Mózes hamis ürüggyel csalta ki a zsidókat Egyiptom földjéről. Kóré, a nagy összeesküvés vezetője lévita volt, aki alig 250 emberrel karöltve lázadást szított Mózes ellen.

Az Ószövetség szerint Kóré és társai alatt megnyílt a föld, és elnyelte őket –  Al-Mukaddasi 10. századi földrajztudós szerint pontosan Zedekiás barlangjában. 

A cikk szerzője : 

Nagy Nikoletta