Győznek a fizika törvényei
A ma esti áhítat újra elgondolkodtatott azon, mennyire merem Istent próbára tenni, használom-e a hitemet kilépni a komfortzónámból, megismerni Isten más arcát, új istenélménnyel a megszokott hitéletemet feléleszteni. A hétköznapokban ezt eléggé elfelejtem, mindig csak tervezem, hogy vízre merek szállni, mint Péter, de győznek a fizika törvényei, maradok a realitásban.

Megfogalmazódott bennem a kérdés: merek-e merész lenni? A Csillagponttól új istenélményt várok, a befelé fordulás és megbékélés lehetőségét bizonyos pontokon, érdekel a sok kreatív program, inspirációt és ötleteket is szeretnék gyűjteni, melyeket az otthoni munkámban használhatok. (Márton Előd marosvásárhelyi lelkipásztor.)

Érkezik a feladat és vele a nehézség
Volt, amikor értetlenül néztem az égre, hogy „most ezt miért kellett", hiszen én csak engedelmes akartam lenni, sőt, azt hiszem, az is voltam.

Biztos voltam benne, hogy Isten adott helyen akar látni és mégis egy csomó olyan nehézség és igazságtalanság jött, hogy elbizonytalanodtam: vajon benne van a hiba, hogy rosszul ismert, rossz helyre tett és rossz feladatot adott; vagy bennem, és én vagyok alkalmatlan. Mindkét nézőpont rossz.

Amit Isten nézőpontjaként szinkronizáltam alá, az is helytelen, meg az önostorozás is. Mert van olyan, hogy érkezik egy feladat és a nehézség is érkezik vele. Pont az a lényege a próbának, hogy az ember a nehézség ellenére is ki tudja állni, meg tudja küzdeni, mert könnyű akkor vasárnapi keresztyénnek lenni, amikor minden jó és süt a nap, csak akkor nem lehet fejlődni.

Persze van, hogy ezt csak az eszemmel tudom, és a lelkemben más van. Olyankor nem érzem, hogy az Isten szeretne engem és annyira különlegesnek és becsesnek tartana, hogy az adott feladatot ajándékozta nekem, hanem csak a nehézséget látom. Ez viszont a bizalmatlanság és a hitetlenség gondolata. (Nagy Márta pedagógus)

Vissza tudott hozni
Mindenki, aki elköteleződik és szolgálatra adja a fejét, sokszor megküzd azzal, hogy amit tesz, valóban az Isten küldetése, vagy csak ő lát-hall bele valamit. Én magam lelkészgyerek vagyok.

Kicsi gyermekkoromban, ha kérdeztek, nem azt mondtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek, hanem azt, hogy mi nem. Elmondtam, hogy én nem leszek pap, mint az édesapám. Ugyanis, az az élethelyzet, miliő, amelyben ő élt lelkipásztorként, bennem már akkor komoly csalódást keltett. Mást vártam, mást képzeltem gyülekezetben élő emberektől... Ez elő is idézett az életemben egyfajta jónási utat, elmentem máshová, más életstílust választottam. És innen is vissza tudott hozni az Isten. Ehhez kellett az a felismerés, hogy mehetek én sokfelé, meg csalódhatok, de ha Istennek van terve, ígérete, akkor Ő azt teljesíti. (Mikló István Boldizsár református lelkipásztor)

Hűtsd le a tested, fűtsd fel a lelked
A Csillagpont találkozó témája a bizalom, és biztos vagyok benne, hogy aki önmagában bízik, az nagyon rossz úton jár. Aki Istenbe veti bizalmát, sosem járhat pórul, és ha nehézségeket kap az életben, akkor is meglátja ennek értelmét. Nincs véletlen, minden javunkra válik, amit Isten ad.

Engem például most az foglalkoztat, hogy az augusztus 8-ai, aggteleki cseppkőbarlangban tartandó koncertemre nagyon kevés jegy fogyott, hiába hívogattunk oda sok református gyülekezetet. Arra gondolok, hogy megvan ennek is az oka, miért történik így, de az is lehet, hogy Isten odaküldi majd azokat az embereket, akiknek ott a helyük.

Bárki jön, megtartjuk a koncertet, aminek címe Hazám, hazám, te mindenem, alcíme pedig Hűtsd le a tested, fűtsd fel a lelked. A cseppkőbarlang 10 fokos állandó hőmérséklete most bizonyára mindenkinek jólesne ebben a forróságban. A Csillagpontra visszatérve, református egyházunk jövője is múlik azokon a fiatalokon, akik most itt vannak.

Olyan jövőnk lesz, amilyen fiatalokat nevelünk, ezért is vállaltam el a fellépést. A református énekeskönyvünkben található zsoltárokat, dicséreteket énekelem, mert úgy tartom, hogy nem szabad elszakadni az ősi énekektől, amelyek nagyon sok erőt, kitartást és hitet adtak az embereknek évszázadokon keresztül. Fontosnak tartom, hogy a tradicionális dalok is elhangozzanak a modern zene mellett. Mindez a felnőttek felelőssége, mert ha megismerik a fiatalok a zsoltárokat, és nem csak az idős néniktől hallották ezeket a templomban, akkor biztos, hogy megszeretik őket. (Mészáros János Elek, a Csillag születik televíziós tehetségkutató 2012-es győztese)

Egy életem, egy halálom
Néha szeretjük azt gondolni, hogy az egész élet egyetlen bungee jumping, és az a bátor, aki folyamatosan ugrik. Ehhez az érzéshez könnyen hozzászokhat az ember, és egy idő után úgy érzi, hogy mindig valami extrém dolognak kell történnie. Persze fel lehet fedezni a világot, lehet a levegőbe repülni, ugrani, búvárkodni, barlangba menni, de az a fontos, hogy mindig legyen bázis, ahová visszatérhetünk. Nem szeretnék általánosítani, de az a tapasztalatom, hogy azok keresik túlzott módon az extrém dolgokat, akiknek hiányzik a bizalom, az ősbizalom az életükből, és ezt az űrt próbálják extremitással betölteni.

A bizalom valójában elengedhetetlen dolog. A közelmúltban egy fiatalember, akit arról kérdeztem, gondolkodik-e házasságon, nagyon őszintén azt mondta: nem ismer senkit a környezetében, akiknek jól sikerült volna a házassága. Ezért ő már azelőtt elveszítette a bizalmát, mielőtt saját maga megtapasztalta volna, milyen házasnak lenni. Ezt a bizalmatlanságot látom napjaink egyik kortünetének, pedig olyan szép a népmesei fordulat, mikor a főhős azt mondja: egy életem, egy halálom, magamat a kezedbe ajánlom, megpróbálom. (Hajdú Szabolcs Koppány református lelkipásztor)

Fekete Zsuzsa, Jakus Ágnes, Hegedűs Márk, Horváth Zsuzsanna 
Fotó: Füle Tamás, Kojsza Péter