„Zenéből jöttünk és zenébe érkeztünk” a református zenei fesztivál nyitó napjának estéjén. A rendezvény egyik leglátványosabb programja, a fáklyás menet a Bakáts térről indult.  A fővárosi turistanegyeden át több mint ezer keresztyén vonult zsoltárokat énekelve a Kálvin téri református templomig, ahol Bogárdi Szabó István püspök szolgálatával tartottak késő esti zenés áhítatot.

Református hívő vagyok és fontosnak tartom, hogy a világ előtt is hitvallást tegyek erről – mondta a fáklyás felvonulás egyik résztvevője, Szilágyi Zsófia. – Csodálatos érzés a nagy tömeggel együtt vonulni. Tavaly is részt vettem a református zenei fesztiválon, a közösség és az egység érzése visszahozott idén is. Ahogy vonulunk zsoltárokat énekelve, a környező éttermekből, teraszokról integetnek, barátságosak velünk az idegenek, sőt akinek elalszik a mécsese, annak tüzet is adnak.

A misszió része
Peti, Marci, és Eszter édesapjukkal vonultak, a legkisebb a fő helyen: édesapja nyakában. Kiss Péter református lelkész azt mondja, ez a harmadik alkalom, hogy a gyerekkel együtt jönnek a fesztiválra. – Felemelő ez az alkalom, a gyerekek is nagyon szeretik. Hiába kicsik, látom rajtuk, hogy ebben a nagy tömegben megélik a közösséget. Közösen hirdetjük az evangéliumot a templomból kijőve, ez is a misszió fontos része.

Megható, emelkedett, áldott
A fáklyás menethez nemcsak reformátusok, hanem más keresztény felekezethez tartozók is csatlakoztak: megható, emelkedett, áldott – ezekkel a szavakkal jellemezték a felvonulást. Egy fiatal baptista férfi, aki első alkalommal járt a zenei fesztiválon azt mondta portálunk mikrofonja előtt, hogy nagyon szeret énekelni és „jövőre is itt a helye a reformátusok között.”

Az apostol szava
Péntek este a jó zenéhez és a felemelő zsoltárokhoz csatlakozott az apostol szava is. A gyönyörűen felújított, zsúfolásig megtelt Kálvin téri református templomban késő este zenés áhítatot tartottak Bogárdi Szabó István református püspök szolgálatával. A zenét a Kaláka együttes szolgáltatta.

Játék lélekből
Bogárdi Szabó István püspök Péter 2. levele 1. része alapján hirdette az igét. Az egyházvezető áhítatában arról szólt, hogy az apostol nem fejből jövő, hanem szívből, lélekből jövő játékra kér minket.
– Az apostol emlékeztet minket arra, hogy mire hívott Isten. „Emléket teszek rátok”, így is lehet ezt a görög kifejezést fordítani – magyarázta az igét. – Mint ahogyan a zenét, úgy a hitet is gyakorolni kell. Isten igéje a kotta, amit ki kell nyitni – hívta fel a figyelmet.

Hely a szívnek
Az apostol összeköti a hitet, ismeretet, állhatatosságot, mértékletességet, jóságosságot és a kölcsönös szeretetet – mondta a zenés áhítat után az igével összefüggésben portálunknak.
– Ma olyan világban élünk, ahol mindent kiszámítanak, kimérnek, kicentiznek, minden észből történik, ezért kevés hely jut a szívnek. Éppen ezért az emberek többsége az üres racionalitás és a szentimentalizmus között vergődik.

Közös ének
Bogárdi Szabó István úgy véli, hogy a 21. században nagyon zárkózottá, magánüggyé tettük a keresztyénséget.
– A zenés áhítaton a templom falai között arra lettem figyelmes, hogy amikor a Kaláka együttes megénekeltette a gyülekezetet, sokan forgolódtak, nézték, hogy lehet-e egyáltalán ezeket a dalokat énekelni a templomban. Nekem nagyon tetszett a közös éneklés. A zene nagyon sok dolgot kifejez és megsejtet. A mennyei jelenések istentisztelete zene is.

Magával ragad

A református zenei fesztiválról úgy fogalmazott a püspök, hogy a fesztivál mindig egybegyülekezést jelent, és ha túlárad önmagán, másokat is magával ragad.
– Jó közösen felvonulni, együtt énekelni, zenét hallgatni, és ha mindeközben mások is észreveszik, hogy mi, reformátusok jó közösség vagyunk, akkor a fesztivál elérte a célját.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás