A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) a Kúriával és a Legfőbb Ügyészséggel indított kutatási programot, amely három egymással szorosan összefüggő nagy témakört ölel fel. A kutatás célja a büntetőperek áttekintése mellett a megtorlás végrehajtóinak és az áldozatok portréinak megalkotása. 1956-ról rengeteg ismeretanyag halmozódott fel, de a mai napig nem létezik teljes adatbázis arról, hogy a jogi megtorlásokban kiket, kik és mire ítéltek. Az Emlékezés és emlékeztetés című konferencia után Földváryné Kiss Rékával, a NEB elnökével beszélgettünk a Kúrián. 
– Olyan adatbázist szeretnénk, amely együtt kezelné az áldozatokat és a megtorlásban részt vevőket. A kutatások még folynak, a perek összehasonlítása pedig sok kérdésünkre választ adhat – mondta a szakember a Parókia portálnak adott interjúban.

– A program egyik iránya a megtorlás arcaira, ezen belül is az ügyészekre, bírákra és népi ülnökökre fókuszál. Fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk azoknak a sorsát is, akik nem vállalták a részvételt a megtorlásban. Nem szabad elfelejteni, hogy pártállami diktatúráról volt szó, ahol a megtorlás politikai szándékát és direktíváit Kádár János és köre szabta meg. Szeretnénk bemutatni ötvenhat arcait, vagyis feltárni, hogy kik azok a kevésbé ismert vagy ismeretlen emberek, akik részt vettek a forradalomban. Vajon milyen értékrenddel, politikai és világnézeti háttérrel rendelkeztek? Közülük sokan sokat áldoztak ötvenhatért, börtönben ültek vagy akár az életükkel fizettek, de nincsenek benne a köztudatban.

Tanulatlan ügyészek és bírák
Földváryné Kiss Réka szerint a kutatásokban a legtöbb fehér folt a megtorlásokban részt vevő jogászok életpályájában van. Az eddigi föltárások szerint a Legfőbb Ügyészségen az ügyészek nagyjából tíz százaléka tagadta meg a munkát, vagyis nem volt hajlandó részt venni a törvénytelen eljárásokban ötvenhat októbere után. Többeket elbocsátottak, de voltak olyanok is, akik külföldre menekültek. Az iratanyagok egy része csonka vagy megsemmisült, ezért a történészeknek a források feltárása után mozaikokból kell összerakni, majd értelmezni a teljes történetet.
– Ami már most is tudható, hogy az ötvenhat utáni „elleforradalmi" perekben sok olyan ügyész és bíró járt el, akik 1945 után kerültek a politikai rendőrség kötelékébe, majd ezután elvégeztek egy tíz hónapos úgynevezett ügyészi vagy bírói akadémiát, és így kerültek a megtorló gépezetbe: képviselték a vádat, illetve meghozták az ítéleteket számos szimbolikus ötvenhatos ügyében is. Ezeknek a bíráknak és ügyészeknek jó része tanulatlan volt, korábban egyszerű üzemi munkásként keresték kenyerüket.

Az amnesztia után is folytatódott
A kutatók munkáját tovább nehezíti, hogy több mint 26 ezer ember ellen folyt per, de sokak ügyét köztörvényesítették, vagyis nem politikai perként tárgyalták. Ez azt jelentette, hogy akár garázdaságért, fegyverrejtegetésért, gyilkosságért kellett bíróság elé állniuk.
– A megtorlás egyik filozófiai kulcskérdése volt, hogy a pártállam besározza, megkérdőjelezze ötvenhat emlékét, ezért köztörvényesítettek számos ügyet. A hatalom azt szerette volna bizonyítani, hogy milyen brutális volt a forradalom. A kutatás még csak részben ismert területe, hogy az 1963-as amnesztia után is indultak ötvenhatos ügyekben eljárások. Békés megyében például még 1967-es pert is találtunk, ami összefüggésbe hozható a forradalommal, vagyis Kádárék nem álltak meg 1963-ban – hívta fel a figyelmet.

Emberi sorsok egymás mellett
A NEB elnöke szerint a kutatások egyik tanulsága lehet, hogy a történelem nagy folyamatait az emberek írják és alakítják, vagyis mindig, minden szituációban az egyes emberek egyedi döntései a meghatározók.
– A különböző emberi sorsok egymás mellé tétele, az áldozatok és megtorlók összessége adja ki a magyar társadalom egészét. Ebből mindenki tanulhat, mintát vagy ellenpéldát találhat a maga számára – tette hozzá Földváryné Kiss Réka.

Ismerik a vérbírák neveit
A kutatók megfogalmazták ugyan kérdéseiket, de a végső konklúziókat csak később vonják le. Neveket azonban már ma is tudnak – mondta Zinner Tibor professzor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatásvezetője a Parókia portálnak.
– Ötvenhat után olyan rendszert hoztak létre, ahol az ügyészeket és a tanácsvezető bírákat is kézben tartotta a párt. Azok ültek a megfelelő helyeken, akik eleve biztosítékot jelentettek a pártnak arra, hogy megtöltik a 301-es illetve 298-as parcellát. A vérbírák nevét ismerjük, de az életutak még ma is hiányosak, ezeket próbáljuk meg rekonstruálni a személyi anyagokból. A Fővárosi Bíróság leghírhedtebb bírája Tucsek Gusztáv Vazul volt, de csak sziszifuszi tényfeltáró munkával tudjuk visszafejteni a történetét.

Feketekönyv, szégyenfa
Zinner Tibor szerint a kutatás végére egy „feketekönyvet" tudnak majd összeállítani.
– Mondhatjuk azt is, hogy a magyar történelem egyfajta szégyenfáját készítjük. Nem bűnbakokat keresünk, de az sem tartható, ha csak általánosságban államvédelmisekről vagy vérbírákról beszélünk, hiszen a pártnak személyes kiszolgálói voltak, és ezt a közvélemény elé kell tárni. Meg kell nevezni, hogy ki, hol, mikor, mire vállalkozott vagy mire mondott nemet. Meg kell mutatni, hogy kik hozták a brutális ítéleteket, vagy kik írták a rémisztő vádiratokat. Évtizedekkel a történtek után zömében már csak az utódok tudhatják meg, hogy kik törték kerékbe egy-egy család életét.

Nem mentesít
A történészprofesszor azt mondja, hogy a megtorlásokban részt vevő ügyészek és bírák jutalma nem maradt el: sokak a Legfelsőbb Bíróságra vagy a Legfőbb Ügyészségre kerültek, vezető pozíciókat töltöttek be, és számos állami kitüntetést kaptak. Zinner Tibor szerint nagyon fontos a pártpolitika feltárása is, hiszen – mint fogalmazott – a bíróságok az ítéleteikkel csupán az i-re tették fel a pontot.
– Az a szürkeállomány, ami kiszolgálta a pártot, maradéktalanul aprópénzre váltotta a Moszkvából irányított számonkérést. A pártpolitika feltárásával tetten érhető mindaz a horror, ami az úgynevezett fehérházból és holdudvarából származott. A pártutasítás senkit nem mentesít a tettei alól, de jól mutatja azokat a folyamatokat, amelyek a mélyrétegekben húzódnak. Sokszor hajlamosak vagyunk elintézni az ügyeket egy-egy bűnbakkal. A történelemnek nem bűnbakokról kell szólni, hanem a rendszerről, ami az igazságszolgáltatást törvénytelenségekre kényszerítette. Azt gondolom, hogy a múlt rémségeinek feltárása segítheti a mai bírákat, hogy tisztában legyenek azzal, mit jelent a bírói hivatás és az eskü – tette hozzá Zinner Tibor.

Az ötvenhatos kutatások megindítására 2014 decemberében írt alá szándéknyilatkozatot a NEB, a Kúria és a Legfőbb Ügyészség. Idén októberben a kutatások első eredményeiről számoltak be a Kúrián. A kutatók a forradalom hatvanéves évfordulójára szeretnék megjelentetni az első köteteket és internetes adatbázisokat, de munkájuk nem zárul le jövőre. Az első körben „ötvenhat arcairól" tizenöt portré készül.

Fekete Zsuzsa
Fotó: NEB.hu