A hazájában „Mennyei embernek” nevezett kínai misszionárius életén keresztül az Apostolok cselekedeteinek lapjai elevenednek meg a 20. század végi Kínában. Hihetetlen, de igaz!

Mao Ce-tung kommunista diktátor 1949-es hatalomra kerülésével Kínában is elkezdődött a szisztematikus keresztényüldözés. A történelme folyamán a külvilágtól többnyire elzárkozó országban a maoista rezsim időszakát megelőzően sem volt életbiztosítás keresztényként élni, vagy a hit terjedésén munkálkodni.

Elképesztő keresztényüldözés

A 19. századtól kezdve az országba érkező misszionáriusokat vagy igyekeztek elüldözni, vagy ha túlságosan kitartónak bizonyultak, akkor ez az életükbe is kerülhetett. Az 1950-es, ’60-as években azonban addig nem tapasztalt kegyetlenséggel bántak el Mao vörös katonái a kezeik közé kerülő keresztényekkel. Szemtanúk beszámolói szerint előfordult, hogy a falvakban keresztre feszítették a hívőket gyülekezeti házaik falán, ha nem tagadták meg Krisztust. Másokat járművekhez és lovakhoz láncoltak és halálra vonszolták őket.

Ekkoriban fordult elő az is, hogy a kommunista gépezet által végrehajtott központi elosztásba több helyen hiba csúszott, melynek következtében számos tartományban éhínség tört ki. Egyes becslések szerint körülbelül 8 millióan haltak éhen. A nyomorúság elképesztő méreteket öltött ezekben az évtizedekben, Kína szellemi és lelki értelemben is romokban hevert.

Száz nap böjt egy Bibliáért

Liu Csen-Jing, ismertebb nevén Jün testvér az ország legnépesebb tartományában, a csaknem 100 millió lelket számláló Honan egy kis falujában nőtt fel. A család, ahogyan abban az időben országszerte több millióan, komoly nélkülözések közepette tengődött egyik napról a másikra. Jün 1974-ben, 16 éves korában hallott először Jézus Krisztusról.

Ebben az évben apja orvosilag menthetetlen rákos beteg lett. A családfenntartó halála megpecsételte volna sorsukat. Jün anyja egy fiatal korában hallott igehírdetés emlékfoszlányai nyomán Jézushoz kiáltott segítségért. Az apa csodálatos módon meggyógyult, az ifjú Jün pedig elhatározta, hogy teljes szívvel fogja szolgálni Jézust, aki ezt cselekedte. Szeretett volna minél többet megtudni Krisztusról, azonban akkortájt Kínában nemhogy egy faluban, de még a népesebb városokban sem lehetett hozzájutni Bibliához.

A diktatúra gépezete addigra már alapos munkát végzett; a lekészeket megölték vagy elüldözték, a Bibliák nagyrészét elégették. Jün megszállottan imádkozott azért, hogy Isten adjon neki egy Bibliát. "Úgy kiáltottam a Mennyei Atyához, mint egy éhes gyerek, szerettem volna beteljesedni az Ő beszédével. A következő száz nap imával telt: addig imádkoztam Bibliáért, amíg már nem bírtam tovább. A szüleim azt hitték elveszítettem az eszemet." – emlékezik vissza.

Jün testvér Szeverényi János evangélikus lelkésszel. Máig nem mehet vissza hazájába

Sokáig kellett várnia, de az Úr nem hagyta válasz nélkül a fiút. Egy éjjel imádkozás közben kopogtatásra riadt fel. Két férfi állt az ajtóban és egy Bibliát nyújtottak át Jünnek. Azt mondták, kijelentést kaptak Istentől, hogy egy hordó mélyére rejtett régi Bibliát vigyenek el neki. A fiú azonnal munkához látott. Szinte falta az igeverseket, napjait azzal töltötte, hogy memorizálja az olvasottakat. Így készült az evangélium terjesztésének szolgálatára, amely sok szenvedést, de annál nagyobb csodák megtapasztalását tartogatta számára.

Hajtóvadászat indult ellenük

1983-ban Jün és társai odaadó szolgálatának köszönhetően a hatalom által üldözött, úgynevezett földalatti házigyülekezetek, melyekhez a Biblia hitű keresztények többsége tartozott, kezdtek elszaporodni és megerősödni országszerte. Jün sajátos módszerrel hírdette az igét. A megtanult igeverseket énekelve adta elő a hallgatóságnak, akik mindent lejegyeztek. Így terjedhetett akkoriban az ige a Bibliát és lelkészt egyaránt nélkülöző Kínában.

A Közbiztonsági Hivatal persze felfigyelt a misszionáriusra és csapatára. Az 1983-as év derekán valóságos hajtóvadászat indult Jünék után, akiket rövidebb időre sikerült elbújtatnia egy-egy falusi hívő testvérnek. Ám akikről kiderült, hogy közük van az evangélistákhoz, vagy egyszerűen csak megvallották a hitüket, azokat kegyetlenül megkínozták a hatóságok. Az üldözés kiterjedt és egyre elszántabban folytatódott, a levegő kezdett elfogyni a kis missziós csapat körül.

Egy nap, az igei szolgálat után pihenőjét töltő Jünön rajtaütöttek az államvédelmisek. Véresre verték, majd válogatott szidalmak közepette a Kína délkeleti részén lévő Sangnan tartomány székhelyére vitték. Jün így vall erről: „Amikor a városiak megláttak összekötözve, híre ment, hogy megérkezett a „honani Jézus”. Nagy tömeg vett körül, hogy megnézhessék ezt a látványosságot. Letérdepeltettek a piszkos utcán, a tisztek pedig többször mellbe vágtak, és közben folyamatosan rugdostak hátulról a nehéz csizmáikkal. Az arcomat vér borította. Eltökélték, hogy a lehető legtöbb ember előtt statuálnak példát velem. Ezután a rendőrség épületébe vittek.”

Isten átvezette a betonfalon

Ekkor történt valami, ami mégjobban megerősítette Jünt az evangélium kínai terjedéséért végzett szolgálatában. „Ott az őrszobán a Szent Szellem szólt a szívemhez: »Péter Istene a te Istened.« Visszaemlékeztem, hogy angyalok nyitották meg a börtön ajtaját Péter előtt. A kötél amivel hátrakötötték a kezemet egyszer csak magától kioldódott! Abban a pillanatban Isten hitet és bátorságot öntött belém.

Emlékeztettem magamat arra, hogy Jézus vére védelmez. Keresztül sétáltam a bámészkodók tömegén az udvaron. Senki sem figyelt rám, senki nem szólított meg! Mintha csak Isten betakarta volna a szemüket, hogy ne ismerjenek fel. Mivel a bejárati kapuk zárva voltak, az épületből kizárólag a két méter magas betonfalon át lehetett kijutni.

A fal tetejébe üvegcserepek voltak becementezve. Úgy döntöttem megpróbálok átugrani a falon; nem láttam más lehetőséget. Csapdában voltam bármelyik percben megjelenhettek a rendőrök, hogy elkapjanak. Ami ezután történt, az emberi szemmel nézve valójában lehetetlen, mégis Isten a tanúm, hogy igazat mondok. Miközben elkeseredetten kapaszkodtam a falon, hirtelen mintha valaki felemelt és átlendített volna! Olyan messzire estem a faltól, hogy átrepültem még az emésztőgödör felett is!”

A csodálatos szabadulás megerősítette Jünt abban, hogy élete teljesen Isten kezében van, aki használni akarja őt az evangélium ügyéért. Az elkövetkező tizenhét évben missziós tevékenysége miatt még legalább nyolc alkalommal vetették börtönbe a hatóságok. Isten Szentlelkét azonban a börtönrácsok között sem lehetett elhallgattatni. Jün a legnehezebb körülmények között is lankadatlanul hírdette, hogy Jézus vére megszabadít. Szolgálata nyomán a diktatúra csizmái alatt nyögő földalatti egyház új erőre kapott Kínában.

A rendőrség állandó zaklatásai miatt 2001-ben Jün testvér kénytelen volt elhagyni hazáját. Jelenleg családjával Németországban él.

Ferkó Dániel