A keresztény hagyomány szerint a golgotai keresztút alatt a Jézust kísérő tömegből egy asszony, Veronika vált ki, és az őrökkel mit sem törődve a Megváltó elé lépett, majd egy kendővel letörölte Jézus arcáról a vért. Az olaszországi Manoppello kapucinus kegytemplomában őrzött, és Veronika kendőjeként emlegetett selyemfátylon kirajzolódó arc tökéletes egyezést mutat a rejtélyes torinói lepel férfialakjának arcával.

Nincs rá magyarázat, hogyan keletkezhetett

A titokzatos kendőt 1646 óta a manoppellói kapucinus kegytemplomban őrzik. A vékony, áttetsző, és bisszuszból (kagylóselyemből) szőtt fátyol mindkét oldalán egy férfiarc látható, a kép keletkezésére máig sincs elfogadható magyarázat.

A keresztény hagyomány szerint amikor Veronika megtörölte Jézus véres orcáját,a Megváltó rajta hagyta arca igaz képét a kendőn, amely egy úgynevezett akheiropoiétosz, azaz természetfeletti, isteni eredetű képmás. A 17 X 24 centiméteres fátyol története viszonylag jól dokumentált.

A szent evangéliumokban név szerint nem szerepel Veronika, személyét a Máté (Mt. 9,20) Márk (Mk. 5,25), és Lukács (Lk. 8,43) evangéliumaiban említett vérfolyásos asszonnyal azonosítja egy 6. századi apokrif irat, a Pilátus cselekedetei.

Ez utóbbi 7. fejezetében bukkan fel először Veronika neve, amely a latin vera icon - igaz képmás kifejezésből származik, mintegy utalva a kendő misztériumára. Más apokrif iratok szerint a kendő a júdeai prokonzul, a Jézust megfeszíttető Poncius Pilátus utódja, Volusianus útján került Rómába.

Az 5. században keletkezett Addai tanítás viszont azt tartalmazza, hogy

az Úr képmását az edesszai király leányának, Berenikének küldték el, 

és azt Krisztus halotti leplével együtt évszázadokon át Edesszában őrizték. 

Ami történelmi tény, hogy a VIII. századtól a Szent Veronika-kendő Rómában volt, a 753-as pápai krónika ugyanis megemlíti, hogy III. István pápa a „nem emberi kézzel festett” arcképet mezítláb vitte a körmenetben.

Dante is megénekelte az eltűnt majd megkerült relikviát

A kendő kultusza III. Ince pápa alatt vált általánossá; az egyházfejedelem 1208-ban vezette be a Veronika kendőjével történő ünnepélyes húsvéti körmenetet. Dante Alighieri, a híres La Vita Nuovában leírja, hogy tömegesen jöttek Rómába a zarándokok megnézni Krisztus arcát Szent Veronika kendőjén.

A kendő erős kultuszát bizonyítja többek között az is, hogy amikor 1506-ban megkezdték az új Szent Péter-bazilika építési munkálatait, az alapkövet a Veronika kendőjét őrző régi kápolna helyén tették le.

A becses relikviát az új bazilika kincstárában őrizték. 

1616-ban terjedt el a hír, hogy Szent Veronika kendője eltűnt a vatikáni kincstárból.

Egyes források szerint utoljára V. Pál pápa tartotta a kezében 1606-ban, más feltételezések szerint viszont már 1527-ben - amikor V. Károly német-római császár zsoldosai feldúlták Rómát és a Vatikánt – elrejtették Veronika kendőjét. V. Pál 1608-ban lebontatta a Veronika kendőjét őrző kápolnát, és ezután már bizonyosnak tekinthető, hogy az ereklye elkerült a Vatikánból.

Akár így, akár úgy történt, ami biztosan dokumentálható, hogy a titokzatos ereklye 1646-tól már a manoppellói  kapucinusok birtokában volt,

ahol a kegytemplomban kiállítva ma is megtekinthető.

Tökéletes egyezést mutat a torinói lepel arcmásával

A fátyol mindkét oldalán ugyanolyan erősen kirajzolódó arckontúrok keletkezését többen is vizsgálták. Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnővér, ikonfestő hosszú évekig, apró részletekbe menően tanulmányozta a relikviát. Ő fedezte fel, hogy a Manoppellóban őrzött kendőn lévő arc mérete és karaktere 100 százalékos egyezést mutat a Krisztus halotti leplének tartott, és a torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzött lenvászon leplen halványan kirajzolódó férfifejjel.

A torinói lepelről 1898-ban a Savoya-ház engedélyével Secondo Pia milánói ügyvéd és amatőr fotográfus készítette az első fényképfelvételeket. 

Az előhívott felvételek negatívján - döbbenetes módon - egy szakállas férfifej kontúrjai rajzolódtak ki 3D-ben. Az 1930-as években a már sokkal jobb technikával megismételt felvételeken sikerült a háromágú római korbács, a flagellum, a töviskorona és a szív tájéki szúrás nyomait is azonosítani a lepel kontúrján.

Francis L. Filas jezsuita történészprofesszor 1978-ban, az arcról készített felvételek digitális technikával történt feljavítása után felfedezte, hogy a szemeket két olyan provinciális bronzérme lenyomata takarja, amelyeket Kr. u. 29. és 31. között, Poncius Pilátus helytartósága idején verettek Júdeában.

Schlöner a torinói lepelről és a „Volto Santoról” készített felvételsorozat aprólékos összehasonlításával mutatta ki a két arckép egyezését.

Ahogy a torinói lepelnél sem sikerült megfejteni a textílián látható testkontúrt létrehozó hatásmechanizmust, úgy Veronika kendőjénél sem. (Ian Wilson brit fizikus, a lepel vizsgálatában részt vett kutató szerint a véralapanyagú kontúrt valamilyen ismeretlen, nagy energiájú, leginkább a neutronkisüléshez hasonló sugárzás égette bele a lenrostokba. Mások, így köztük az olasz ENEA kutatócsoport is hasonló következtetésre jutott.)

Még egy rejtélyes textília a krisztusi időkből

Azonban nemcsak a manoppellói fátyol, hanem a talán kevésbé ismert, és a spanyolországi Oviedo katedrálisában őrzött arckendő is különleges egyezést mutat a torinói lepellel. A 84 X 53 cm-es, a torinói lepelhez hasonló szövésű lenvászon a Kr. u. 1. századból származik a szakértői vizsgálatok alapján.

Az oviedói arckendőn vér- és tüdővizenyőfoltokat mutattak ki. Az oviedói kendőn ugyan nincs arckép, de mégis rendkívül érdekes egyezéseket mutat a torinói lepellel. 

A textília bizonyíthatóan egészen 614-ig Jeruzsálemben volt. 

Ebben az évben - amikor a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet -, Fülöp presbiter Alexandriába mentette a relikviát.

Innen került a sevillai püspök birtokába, majd Toledóba, ahonnan a mórok elől az oviedói katedrálisba mentették.

A hagyomány szerint az oviedói arckendő, a Sudario volt Jézus Krisztus halotti szemfedője.

Rokon vonások a torinói lepellel

A spanyol EDICES kutatócsoport dr. José Villalain vezetésével elvégzett laboratóriumi vizsgálatai kimutatták, hogy a kendőn található foltok részben vérsavó, részben pedig tüdőödémára utaló vizenyő nyomai.

A vérmaradványok elemzésével sikerült megállapítani, hogy a kendőn azonosítható vérnyomok ugyanattól az AB vércsoportba tartozó embertől származnak,akinek vére a torinói lepel textilrostjaiba is beleégett. 

Az ovidiói kendőt – a torinói lepelhez hasonlóan – pollenszakértők is megvizsgálták.

A Jeruzsálem környékéről, valamint az Észak-Afrikában honos növényekből kimutatott spórák alátámasztják a kendő vándorútjára vonatkozó történeti forrásokat. Az oviedói kendőn észlelhető vérfoltok elhelyezkedése teljesen azonos a torinói leplen látható arc vérzésnyomaival.

A kendő anyagából mirha- és aloényomokat is sikerült kimutatni, ami érdekes egyezést mutat a Szentírás megemlékezésével Krisztus holttestének megkenéséről.

A római katolikus egyház álláspontja szerint a hit ugyan független az ereklyéktől, ám a szent relikviák megerősíthetik egyes hívők hitbéli meggyőződését.

A cikk szerzője : Elter Tamás