Bemelegítésként a „tudás és megtanulás" különbségéről kérdezte beszélgetőpartnerét Balog Zoltán.
– A zsidó filozófiában a tudás és megértés folyamata három fontos állomás – magyarázta a rabbi. – Amikor a sötétségből elővillan a megoldás, az nem megértés, csupán kapisgálás. A következő lépés, ha valaki megérti a problémát, de még ez sem jelenti azt, hogy tudja is. A tudás az amikor, összekapcsolódom a dologgal, nemcsak értem, hanem sajátommá válik, érzelmi hatást gyakorol rám, tudom és ettől a személyiség is megváltozik. Ha tudom, hogy van Isten, akkor nem elvont fogalomként jelenik meg a mindennapjaimban, hanem befolyásolja a cselekvéseimet is.

Hit hitgyakorlat nélkül?
Köves Slomó szólt a hit gyakorlásának fontosságáról, és nem igazán szimpatizált „a maga módján hívő" kifejezéssel. Meggyőződése szerint az igazi hit bizalomból és a hit gyakorlásából fakad.
– A hitet gyakorolni kell, mert ezáltal válik tudássá az Istenről való megértés, és így épül be a személyiségbe. A modern kor hozzáállása, mely szerint valaki a maga módján hisz Istenben, kivonja a vallást és a vallásgyakorlatot az istenhitből, ezért Isten valami elvont „dolog" marad. Ez a fajta istenkép nem hoz változást az életben, nem teszi mássá a mindennapokat – vélekedett.

Az erőről szól
Balog Zoltán ezután azt kérdezte a rabbitól, hogy szerinte lehet-e a hitet tanítani?
– Azzal nevelek az Isten iránti hitre, hogy én magam bízom. A bizalmam megjelenik a magatartásomban, és vágyat kelthet a gyermekemben, hogy ő is hasonlóan éljen. Az istenbizalom nem a gyengeségről, hanem az erőről szól. Az ember ugyan a kiszámíthatóságot szereti, de aki tudja, hogy van Isten, az tudja azt is, hogy ő maga lehet bármilyen okos és bölcs, mindig lesz számára ismeretlen. A hívő ember nem gondolja, hogy minden szál a saját kezében van, az ismeretlen tenyerébe helyezi magát, és beengedi szívébe Istent. Ehhez pedig alázat kell – tette hozzá a rabbi.

Rituálék minden nap
Balog Zoltán a rabbi szavaira reflektálva azt mondta, hogy a nevelés bizalmi és intellektuális része összerendezi a fölébredt hitet, majd rákérdezett a hit további összetevőire, a rituálékra, valamint a zsidóságnál hangsúlyos külső jegyekre, amelyek „megkülönböztetik a zsidó embereket a mainstreamtől".
Köves Slomó szerint, bár a zsidóságnál nagy hangsúly helyeződik a külsőségekre és rituálékra, ezek azonban nem fontosabbak a lelki tartalomnál.
– A zsidóság megmaradt a rituáléknál, ezen keresztül hívjuk be Istent az életünkbe. A Tóra 613 parancsolatot ír elő számunkra. A rituálék kitöltik minden egyes napunkat, emlékeztetnek és megerősítenek a hitünkben. A tükörbe nézve látom a sapkámat, a szakállamat, tartom a szombatot és kóser szabályok szerint étkezem. Merész, amit mondok, de talán azért lett a zsidóság ennyi külsőséggel megáldva (megterhelve), hogy fölhívják a figyelmet Ábrahám Istenére. A szétszóratott zsidók a világ minden népével kapcsolatba kerülnek. Olyanok, mint a világ szerzetesrendje, akik valami többlettel terheltek azért, hogy fénnyé legyenek a népek előtt. A kereszténység pedig ennek a kiteljesedése, hiszen az Ábrahám-istenkép lényegét adta tovább a világ népeinek, megcsupaszítva a rituáléktól.

Az egyistenhit
A házigazda ezután nem hagyta ki a kérdést, hogy missziós vallás-e a zsidóság, vagyis akarják-e, hogy mindenki zsidóvá váljon?
– A zsidók nem gondolják, hogy csak ők üdvözülnek, vagyis egy ember nem attól üdvözül, hogy zsidóvá lesz – szögezte le a rabbi. – Ilyen értelemben a zsidó nem térítő vallás és nem akar meggyőzni mindenkit. Van azonban missziója, erről szól az egész Biblia Ábrahámtól kezdődően. Az egyistenhitről szóló ábrahámi felismerésnek tovább kell mennie.

A világ zsenije
A továbbiakban a beszélgetés hangsúlya a nevelésre és az iskolákra helyeződött. Köves Slomó szerint nem a kortárs értelemben, de sokszínű a zsidó nevelés világa.
– Küldetésünk teljesítése fontos, de nem a másságon van a hangsúly. A kiválasztottság nem azt jelenti, hogy nekünk több járna, vagy esetleg okosabbak, szebbek lennénk. Valószínűleg minden vallási közösségben ott van a küldetéstudat – vélekedett a rabbi. Balog Zoltán erre azt vetette fel, hogy a kisebbség elittudata a túléléshez kell, ami a külvilággal szemben akár arrogánssá is teheti az embert. A nevelésről szólva pedig annak a tapasztalatának adott hangot a miniszter, hogy a zsidó ember úgy neveli a gyermekét, mintha „ő lenne a világ zsenije", a keresztyének pedig gyakran „rossz lelkiismeretben tartják gyerekeiket, és csodálkoznak, hogy szoronganak, kisebbségi érzésük van."
Köves Slomó mély vallástörténeti és filozófiai gyökereket említett válaszában.
– A bűnösség fogalma alapvetően keresztény gondolat, ami nincs meg a zsidóságban. Nálunk azt mondják, hogy eredendően jó vagy, a valódi éned isteni, de elképzelhető, hogy közben becsúszott néhány hiba. A zsidó gondolkodás szerint nincs két egyforma ember: mindenki hozzátesz valamit a világhoz. Minden gyermeknek fel kell ismernie, hogy mik az értékei, erényei, és mi az, amit ő hozzátesz a világhoz. Mindenki különleges és nélküle nem lenne tökéletes a világ! A létünk a teremtés óta bele van programozva a történelembe. Mindenki számít, mint ahogy a tóratekercs 302 ezer betűjének mindegyike is számít. Ez a gondolkodás továbbadódik a zsidó nevelésben – magyarázta. Balog Zoltán a keresztyén kiindulóponttal reflektált: a gyermek, valamint adottságai Isten ajándékai.

Anyanyelvi szinten
A beszélgetés utolsó harmadában Balog Zoltán a zsidó iskolákra terelte a szót. Köves Slomó elmondta, hogy a zsidó gyerekek nagyon sokat tanulnak, reggel nyolctól délután négyig az iskolában töltik a napot. Az általános iskolában a heti 21 óra világi oktatás mellett 13-14 óra héber- valamint vallásoktatást kapnak. Akik nem zsidó óvodába jártak, először nulladik évfolyamon tanulják a nyelvet, így gyakorlatilag az általános iskolások már korán anyanyelvi szinten beszélnek héberül, és nagy hangsúlyt fektetnek az angol nyelv tanítására is. A gyerekek nem passzív részesei az óráknak, és képesek érvényesülni abban, amiben a legjobbak – állította a rabbi.

A mindennapi lét természetes része
Balog Zoltán azt firtatta, vajon itthon maradnak-e azok a fiatalok, akik jól beszélnek héberül és angolul, vagy külföldön keresnek boldogulást? A rabbi hangsúlyozta, hogy elemi célkitűzésük a zsidó közösség újjáélesztése, ami döntő részben az oktatáson keresztül történik.
– A magyar zsidó közösség megérdemli, hogy itt maradjanak a fiatalok. Nemcsak hébert és angolt tanítunk az iskolákban, hanem megadjuk a magyar nyelvhez és történelemhez való kötődést is. A szeretnénk, hogy felnőttként úgy érezzék, Magyarországon vallásos zsidónak lenni a mindennapi lét természetes része lehet. Ma már egyre több vallásos zsidó keresi itthon a boldogulást.

Kevesen tudják
Az emberierőforrás-miniszter végül arról érdeklődött, hogy mit tanítanak a zsidó iskolákban a (magyar) keresztyénségről? Köves Slomó leszögezte, hogy nem érez a zsidóságban keresztyénellenességet vagy előítéletet. Úgy vélte, hogy míg a magyar zsidó gyerekeknek sok lehetőségük van megismerni a kereszténységet, mert ebben a közegben élik a mindennapjaikat, addig a keresztény gyerekek szinte csak könyvekből ismerhetik a zsidóságot, mert „a zsidók kevesen vannak, és még kevesebben, akik tudják is, hogy kik ők."
– Mostanában sokat járom az iskolákat különböző meghívásoknak eleget téve. Micsoda tudatlanság van a zsidósággal kapcsolatban! A személyes kapcsolat azonban minden falat lebont – osztotta meg tapasztalatait. A rabbi szerint a társadalmi előítéletességet csak oktatással lehet kioltani. „A holokauszt a magyar nemzet története, és nemcsak a zsidóságnak, hanem a magyar nemzetnek is fontos, hogy tudjon róla, hogyan jutott ide, hogy ez a borzalom megtörténhetett." Végül a Köves Slomó arról beszélt, hogy akinek az identitása nem valaki mással szemben fogalmazódik meg, az kevesebbet foglalkozik a másikkal. Elárulta azt is, hogy számára nem értelmezhető fogalom, a „nem vallásos zsidó iskola", mert akkor „mitől lenne zsidó"? A rabbi azzal zárta gondolatait, hogy „azokban a zsidó iskolákban, ahol a zsidóság nem merül ki a folklórban, az életérzésben és az emlékezésben, a zsidóság valódi szellemi tartalmat és életgyakorlatot kap, így nem arról beszélnek, hogy milyenek mások, hanem arról, hogy mi, kik vagyunk."

A Protestáns tavasz jövőre is folytatódik a budapesti Hold utcai református templomban. Balog Zoltán miniszter megígérte, hogy ismét meghívja Köves Slomót egy jóízű beszélgetésre. Akikben kérdések maradtak, tartsák meg a következő évre!

Fekete Zsuzsa
Fotó : Füle Tamás