Surányiné Réti Katalin gyülekezeti szolgálata mellett kilenc csoportnak tart hittant. A nagydorogi református lelkipásztor arról beszélt a Parókia portálnak, hogy számos áldást hozott településükön az iskolai hittan bevezetése.

A vallástalan szülők közül egyre többen jelennek meg a vasárnapi családi istentiszteleteken, gyarapodik a gyülekezetük, és a tavalyihoz képest egyre több gyerek szeretne református hittanra járni. Ez ugyanis a kedvenc tárgyuk – állítják a gyerekek.

Gyereket tanít, nem tantárgyat
– Én gyereket tanítok, nem tantárgyat. Sosem magoltatom be velük az anyagot. Jó élményt adok, hogy megérezhessék, Istenhez fordulni és hinni jó dolog, mert ez marad meg bennük, nem a száraz tananyag. Új, kísérleti hittankönyvekből dolgozunk, az elméleti feladatok mellé pedig bibliodrámát és élménypedagógiai módszereket is alkalmazok. Gyakran kiviszem a gyerekeket a szabadba, hangszereket, játékokat használunk, ez sokat segít, hogy megszeressék és megértsék a hittant. Örömmel megyek hitoktatni, nálunk nagy áldás, hogy kiváló a kapcsolat az iskola és az egyház között.

Fizikailag is közel van az iskola, így ha teremproblémák adódnak, átsétálunk a templomba vagy a gyülekezeti terembe, ott tartjuk meg a hittanórát. Tudom azonban, hány iskola küzd azzal, hogy nincs elegendő terme a hittancsoportok számára, így ők kiszorulnak valahová.

A szülők is fontosak
Surányiné Réti Katalin azt mondja, az iskolai hittan jó alkalmat adott arra, hogy a reformátusok még inkább részt vegyenek a falu életében.
– Nagy kihívás, hogy bevonjuk a szülőket is a gyülekezetbe, de azt tapasztalom, hogy sok a kereső lélek. A hittanoktatással kiléptünk a parókia szűkebb világából, ott vagyunk az iskolai rendezvényeken. Azt gondolom, ennek is köszönhető, hogy mára sok olyan gyerek jár református hittanra, akit a szülei meg sem kereszteltettek.

Egyre többet találkozom a szülőkkel, műhelyeket szervezek nekik, és velük is foglalkozom, nem csak a kicsikkel, hiszen a szülőket is tanítgatni, terelgetni kell, mert ez a generáció a már távolabb áll az egyháztól. Szeretném, ha a szülők éreznék, hogy nekünk ők is fontosak. Nagydorogon már tartunk családi istentiszteleteket is, és figyeljük, hogy képes-e hidat képezni az iskolai hittanoktatás a családok és az egyház között.

A hitoktatás bevezetése nekem személyesen is felpezsdülést jelentett, nagyon örülök, hogy gyerekek világában lehetek. Ami nehézséget okoz, hogy a gyülekezeti szolgálat mellett a jövőre emelkedő óraszámaimat már nem lehet majd fizikailag bírni, és minden szeretet és akarat ellenére képtelenség lesz lelkiismeretesen felkészülni az órákra – teszi hozzá a lelkipásztor.

Személyes, jó kapcsolat
Szekszárd katolikus többségű város, de a „kisebbségi lét" sok áldást hozott a hitoktatás szempontjából – mondja Kaszóné Kovács Karola református lelkipásztor.
– Összefogtunk, hogy egységesen tudjuk képviselni a hitoktatás kérdését a városban. Ökumenikus lelkészkörben arról is döntöttünk, hogy a katolikus, a református, az evangélikus, a metodista és a baptista felekezetek közösen készítünk szórólapot, és az iskolákban is együtt tárgyalunk a hitoktatás, az órabeosztás kérdéséről. Összefogásunk azt az üzenetet is hordozza magában, hogy mindannyian Istent hirdetjük.

Hatalmas segítség, hogy tudjuk egymást támogatni, ha szükséges, bármikor segítünk egymás helyettesítésében az órákon. Ahhoz, hogy jól működhessen a hitoktatás a városban, nagyon fontos a személyes, jó kapcsolat a lelkészkollégákkal és a pedagógusokkal. Szekszárdon öt iskolában folyik hitoktatás, a férjem hetente öt, a gyülekezeti hitoktatónk tíz, én pedig tizenöt hittanórát tartok, mindennap más-más iskolában. Tavaly még megoldható volt segítség nélkül a négy évfolyam tanítása, idén már csak segítséggel tudjuk végezni a harminc csoport oktatását.

Szimpatizálnak a reformátusokkal
Kaszóné Kovács Karola úgy tartja, hogy minél inkább alkalmazkodik az iskolákhoz, annál segítőkészebbek a pedagógusok, a vezetők. Korábban előfordultak világnézeti különbségekből fakadó értetlenségek, hiszen akadnak olyan vallástalan szülők és pedagógusok, akik felesleges tárgynak tartják a hittant. Voltak félreértések is, amiket sikerült tisztázni, például az terjedt el a szülők között, hogy a hittanóra délutáni extra program, amire külön vinni kell a gyereket, holott órarendbe van iktatva. 
– Miután ezek az esetek kiderültek, határozottan felléptünk és rendeződtek a dolgok. Vannak olyan iskolák, ahol messzemenően fontosnak tartják, hogy a gyerekeket hitre, erkölcsiségre neveljék, és fontosnak tartják a lelkipásztorok munkáját. Mi mindenkivel próbálunk tisztességes kapcsolatot kialakítani és egyenes párbeszédet folytatni, úgy tapasztaljuk, hogy megbecsülnek minket a városban és igénylik a jelenlétünket. Jelenleg hat évfolyamon 168 református hittanosunk van, közülük többen nincsenek megkeresztelve sem, csak szimpatizálnak a reformátusokkal.

Az órai aktivitást mi is kiegészítjük gyülekezeti csendesnapokkal, gyereknapokkal, hittanos táborokkal. A táboraink olyan sikeresek, hogy most már kiváltságnak érzik a gyerekek, hogy református hittanosként hozzánk járhatnak. Tapasztalatunk az, hogy a gyerekek szemléletformálásán keresztül megmutatható a hit- és erkölcstan jelentősége.

Nem újdonság
A budai gyülekezet egyik fontos jellemzője, hogy csapatban dolgoznak, és számunkra a hitoktatás is csapatmunka – hangsúlyozza Molnár Péter, a budai gyülekezet beosztott lelkipásztora.
– A lelkészek és hitoktatók jó együttműködése elengedhetetlen, hiszen jelenleg tizenegy iskolában és három óvodában tartunk hittant, ezek közül mindössze egy egyházi intézmény, a többi állami fenntartású. Ez a számok nyelvén annyit jelent, hogy 543 gyereket tanítunk, 50 kötelező és 56 fakultatív hittancsoportban.

Hatalmas fegyvertény, hogy nem volt újdonság az iskolai hitoktatás számunkra, ugyanis a kétezres évektől minden hozzánk tartozó iskolában megjelentünk, így tulajdonképpen csak a gimnáziumok jelentettek új terepet a kötelező hittan bevezetésével.

Érdekesség – folytatja a lelkipásztor –, hogy a több mint ötszáz gyerek jelentős százaléka ide jár ugyan iskolába, de nem az első kerületben lakik, hanem az agglomerációból, a környező kistelepülésekről járnak be. Emiatt speciális a gyülekezetünk helyzete, mert számos családot nem tudunk elérni a hitoktatáson kívül, hiszen a gyerekek iskola után felülnek a buszra és hazamennek. Stratégiai célunk ezért az, hogy azokat hívjuk meg a gyülekezetünkbe, akik ténylegesen a mi körzetünkben laknak.

Professzionálisabbá vált
Molnár Péter azt mondja, hatalmas előnyt jelent, hogy a kötelező hittan bevezetésével „védett sávban" tarthatják óráikat. Korábban sokszor gondot okozott, hogy főként negyedik osztálytól rengeteg különórára jártak a gyerekek, és igen nehéz volt időpontot egyeztetni a hittanra.
– A kötelező hitoktatás professzionálisabbá válhat, mint a fakultatív volt, hiszen ha becsöngetnek, biztos, hogy nem a folyosó végén egy kanapén fogunk tanulni.

Nekem azonban korábban volt olyan hittancsoportom is, ami egy hónapon belül megduplázódott, mert a gyerekek szerették az órák légkörét és év közben átvándoroltak az erkölcstanról. Mostantól azonban csak olyan gyerekekkel találkozom, akiknek a szülei májusban úgy döntöttek, hogy szeptembertől református hittanra jár a gyerekük, ezzel elvész ez a fajta szabadság. A fakultatív hittan kihívás is volt, hiszen úgy kellett tanítani a gyerekeknek, hogy azt mondják az osztálytársaiknak: gyere református hittanra, mert az nagyon jó!

A mi körzetünkbe tartozó iskolákkal nem voltak olyan problémák, mint amit sok helyről hallani, hogy az iskola vezetése hittan helyett az erkölcstanra buzdítja a szülőket. Az iskolák nyitottak, de rosszabb esetben is semlegesek az egyház felé, nincs rivalizálás az erkölcstannal. Nekünk az a célunk, hogy olyan legyen a hittanóra, amire szeret a gyerek járni - tette hozzá Molnár Péter.

Fekete Zsuzsa