A diakónia, vagyis a rászorulók között végzett szeretetszolgálat az egyházi élet egyik igen fontos ága, ezért az egyház szeretné elismerni az abban fáradhatatlanul tevékenykedők munkáját – nyilatkozta portálunknak Beszterczey András. A református Szeretetszolgálati Iroda vezetője szerint az éppen tíz éve alapított díjak célja, hogy egyfajta rangot adjanak a szeretetszolgálatnak. „Mindig Istené a dicsőség, de az ember szolgálata is fontos, mert jó a hitünk mellé cselekedeteket párosítani" – mondta.

Elismerés az intézményes diakóniai szolgálatért
A felhívás szerint a Juhász Zsófia-díjat a Magyarországi Református Egyházban végzett intézményes diakóniai szolgálatért adhatják. A kitüntetésre az terjeszthető fel, akinek gyülekezeti szolgálata, életvitele, életszemlélete példaértékű lehet mások számára, és aki több évtizede dolgozik fáradhatatlanul és hűséggel a református diakóniában az elesettek segítéséért. A kitüntetésre az egyházközségek terjeszthetnek fel jelöltet. Az elismerésben évente két személy részesülhet, és 300 000 Ft összegű díjjal jár együtt.

Mi tartozhat bele?
Az intézményes diakónia rendkívül szerteágazó, a szociális étkeztetéstől az idősotthonokon át, a fogyatékkal élők és a pszichiátriai bentlakásos otthonig sok minden beletartozhat, így a házi segítségnyújtás, az idősek klubja és a fogyatékkal élők nappali ellátása is. Beszterczey András elmondta, a díjat azok kaphatják, akik bármilyen beosztásban, hosszú ideje ugyanabban az intézményben vagy ugyanabban a struktúrában hűségesen és példaadóan szolgálnak, és munkatársaik is így látják őket.

Kölcsönös segítség
Beszterczey András szerint a legtöbb szeretetszolgálati intézmény jól működik, és vezetőik mindig is arra törekedtek, hogy ha már a fenntartó gyülekezetnek megadatott a lehetőség az effajta szolgálatra is, akkor az intézmény is kifejtse áldásos hatásait a gyülekezetben. „Ezekben a református közösségekben többször is feltűnnek új arcok, a közösségi alkalmak pedig jobban szervezettek. Az intézmény működtetésénél ugyanis egyfajta kötelem a szervezettség, ezért az jótékonyan hat az egyházközségre, ahol szintén fegyelmezettebben kezdenek adminisztrálni, a kiadásokkal elszámolni. A közösség pedig rendszeresen meghívja a gondozottakat hozzátartozóikkal együtt, és gyakorlati segítséget is nyújt a szállításukban. Azzal, hogy ők a mindennapi élethez a református egyháztól kapnak segítséget, egyre közelebb kerülnek a gyülekezethez – és a gyülekezet is hozzájuk. Az idősotthonok például gyakran újabb szolgálati helyet jelentenek, ahol a bentlakóknak rendszeresen tartanak bibliaórákat."

Elismerés a gyülekezeti diakóniai szolgálatért
A gyülekezeti diakóniai szolgálatban jeleskedőket szintén évről évre elismeri a református egyház zsinata, méghozzá a Kiss Ferenc-díjjal. A kitüntetésre az terjeszthető fel, aki a református diakóniai intézmény(ek)ben vállalt hűséges szolgálatával mind szakmailag, mind emberileg, mind a református lelkiség szempontjából kiválóan és eredményesen segítette rászoruló embertársait, akinek szolgálata, életvitele, életszemlélete példaértékű lehet mások számára, és aki legalább 15 éves aktív munkaviszonnyal rendelkezik a református diakónia területén. A kitüntetésre a református diakóniai intézmények fenntartói terjeszthetnek fel jelöltet. Az elismerésben évente ugyancsak két személy részesülhet, a kitüntetés 300 000 Ft összegű díjjal jár együtt.

Kik lehetnek ők?
„Olyan jelölteket keresünk, akik nélkül nem valósulna meg a gyülekezetben a diakónia. Gondolhatunk a gondnokra, a diakóniai előadóra vagy egy egyszerű nénire, aki vállalta, hogy minden héten meglátogatja a gyülekezet betegeit, vagy szervezett ilyen csoportokat. A végzettség nem számít, bárki lehet díjazott, aki megfelel a követelményeknek" – mondta Beszterczey András.

A közösségben rejlő erő
„A gyülekezeteknek nem egészen fele veszi komolyan a diakóniai szolgálatot. Ez siralmas" – tette hozzá az irodavezető. „Az egyházi élet egyik alappillére a gyülekezetek diakóniai szolgálata, és nemcsak azért, mert Kálvin is erre hívta fel a figyelmet. Egyszerűen teli van a környezetünk rászorulókkal. Azok a gyülekezetek, amelyek végeznek diakóniai szolgálatot, tapasztalják, hogy ez a közösség lelke, ereje is. Vannak, akik önsegítő csoportokat, társasági életet, közös karácsonyozást szerveznek időseknek, felköszöntik őket idősek napján, születés- és névnapokon is gondolnak rájuk."

Mint a családtagokért
A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyülekezetekben kifejlődött diakóniai szolgálatok nagyobb városokban és a fővárosban is jobban működnek. „Ez azért örvendetes, mert sokkal magányosabbak az ott élő emberek" – mondja Beszterczey András. Szerinte a diakónia lényegét könnyű megérteni, és ezért az első lépéseket megtenni is. „Elég csak belegondolnunk, hogyan szereznénk örömet a családtagjainknak. Ha ezt vesszük alapul, akkor már könnyen észrevesszük, mi mindent megtehetünk másokért."

A felterjesztésekről
A Juhász Zsófia-díjra, valamint a Kiss Ferenc-díjra való felterjesztéseknek a következőket kell tartalmaznia:
– a felterjesztett személy neve és elérhetőségei (lakcím, telefonszám)
– annak a gyülekezetnek, ill. intézménynek a nevét, ahol szolgál, ill. szolgált
– a felterjesztés részletes indoklását (legfeljebb 3 oldalban)
– a felterjesztő nevét és elérhetőségeit (cím, telefonszám).

A felterjesztések benyújtási határideje: 2016. február 28.

A felterjesztéseket postai és elektronikus úton is az alábbi címekre kell eljuttatni:
MRE Szeretetszolgálati Iroda
1146 Budapest
Hungária krt. 200.
E-mail cím: beszterczey.andras@reformatus.hu
Tel.: 06-1-460-0747

A kitüntetettekről a református zsinat Diakóniai és Egészségügyi Bizottsága javaslatai alapján a zsinat tavaszi ülése dönt. Az ünnepélyes díjátadásra a zsinat őszi ülésén kerül sor.

A díjak névadói
Juhász Zsófia (1928–1990) lelkész a szószék és a katedra helyett a diakónia iránt érzett életre szóló elhivatottságot. A dunaalmási fogyatékosotthon, majd a Leányfalusi Református Öregotthon vezetője lett. Elvégezte a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát is, és végül 1975-től az Őrbottyáni Református Egészségügyi Gyermekotthon vezetője volt haláláig. Mindenütt odaadó szeretettel ápolta és gyámolította a rászorultakat. Munkájáért miniszteri kitüntetéssel és Ifjúsági Díjjal is jutalmazták. Haláláig zsinati osztályvezető-helyettesként dolgozott. Legtöbben csak Zsó néniként ismerték, akiről sokat elárult a szobája ajtaján olvasható felirat: „Lépj be kopogtatás nélkül!"

Kiss Ferenc (1862–1948), a „magyar reformátusok szociális apostola" esperesként, teológiai tanárként, debreceni rektorként, a Lelkésztovábbképző Intézet útjára indítójaként egész életében az egyházi élet gyakorlati megújításáért fáradozott. Alapelve volt, hogy az intézményi életet és mások segítését – amiért a szóban forgó iskolák, szervezetek létrejöttek –, egyensúlyban tartsa. Létrehozta és működtette a lelkészárvák nevelését szolgáló két Kálvineumot is, így több ezer gyermek juthatott színvonalas képzéshez. Kezdeményezte az Országos Református Szeretetszövetség megalapítását, amelynek 1913 és 1945 között igazgatótanácsi elnöke is volt. A diakóniát elsősorban gyülekezeti feladatnak tekintette, de látta, hogy a helyi közösségek erejét meghaladó feladatokhoz nagyobb szervezetre van szükség. Elsősorban árva- és idősotthonokat létesítettek, amelyeket adományokból tartottak fenn. Újdonság volt Magyarországon a fogyatékosokat foglalkoztató otthonok elindítása. Az árvákról való gondoskodást saját környezetükben, rokonaik körében, vagy a saját falujukban fenntartott intézményben oldotta meg, hogy a megszokott környezet nagyobb biztonságérzetet nyújtson a gyerekeknek.

Szerkesztette: Jakus Ágnes 

Kép: evangelikus.hu