1956. január 4. szerda
Borzalmas szerencsétlenség történt ma, amiről az egész város beszél: egy 39-es busz a Margit-hídról a Dunába zuhant. Állítólag csak ketten ültek benne, de már 60 halottról is hallani.

január 12. csütörtök
Reggel ¾ 7-kor földrengést észleltek az ország területén. Taksonyban két ember meghalt, Pesttől délre több falu rongálódott meg. Én villamoson ültem, semmit sem éreztem. Egy kollégám érdekes dolgot mondott: szerinte minden betegség bekövetkezése és gyógyulása pszichés eredetű.

január 21. szombat
Megkaptuk a választ a lakásfellebbezésünkre a tanácstól. Elutasították. Most hát várjuk a helybeli rendőrség kilakoltatási végzését.

január 22. vasárnap
Ma megkaptuk a végzést. Szombatra ki kell ürítsük a lakást. A kiutalt szoba romos. Bár így is jobbnak néz ki, mint a jelenlegi. A házigazda mogorva.

január 25. szerda
Ma 11-kor eljöttem az intézetből, Apival mentünk a lakásügyet intézni. Voltunk a járási-megyei tanácsnál, a minisztériumban, de semmit nem tudtunk elérni. Türelmi időt sem adnak, amíg helyrehozhatnánk a szobát. Minket nem véd a magyar jog. Api hét ügyvéd barátja nekünk ítélte az igazságot, de hát ezeknél (!) mindez nem számít. Délután fuvaros után jártunk. Lementünk a kulcsokért a mogorvához. Nem enged be. Új figura. Kezdhetjük elölről. A házigazda írásba adta a tiltakozását. Mi azért csomagolunk.

január 27. péntek
Folytatjuk a csomagolást. Igyekeztem otthon a hangulatot tartani – sikerült, mami elég jól vészelte át ezt a napot.

január 28. szombat
Korán keltünk, 8-ra már mindennel készen voltunk. Vártuk a karhatalmat. Jött is. Állt egy rendőrből, meg egy rendőrkutyából és az elvtársnőből. Én mentem le az új lakást jelképesen elfoglalni – amit a karhatalom nyitott ki. A szoba gyalázatos állapotban van. De az idő pazar, ragyogóan süt a nap, és minden hófehér – a hótól.

február 1.
Munka után kimentem Örsre. A lakás rendbehozatalához pénz és idő kell – hogy mikor rendelkezünk ezekkel, csak az Isten tudja.

február 7. kedd
A házigazda nem engedi a villanyt bekötni, a -18 fokos hidegben nem lehet dolgozni a szobában. Olyan jó, hogy legalább a munkahelyemen melegben vagyok! Egy szót sem szabad szólnom, boldog kell legyek ennyivel.

február 8. szerda
Felhívtam Antall Jóskát a magántanulás ügyében. Azt mondta, 100%-ra biztos, hogy felvesznek, de még érdeklődnöm kell, és azonnal el kell kezdjem a tanulást, mert a minisztérium csak az utolsó pillanatban fogja megadni az engedélyt a vizsgához – ezt is Antall mondta. Tüdős Klára nénitől tudom, hogy az Úristen a legcsodálatosabb rendező. Egész Európában dühöng a tél. Rómában tízen megfagytak. Reggelre -20 fokot mértünk.

...

április 17. kedd
Végre ragyogóan sütött a nap. Ma volt a tárgyalás, melyet a házigazdánk kezdeményezett. Ez félórát tartott; Abán maga ellen heccelte a bírót. Szóval a lényeg az, hogy csak 50 Ft havi lakbért kell fizessünk. Ezután bementem az iskolába, beszéltem a tanárokkal, mindenki nagyon rendes. Ezt annak köszönhetem, hogy az első gimnáziumos bizonyítványom kitűnő rendű volt.

április 18. szerda
Ma bent alszom az intézetben, rengeteg előírt anyagot kell bevágjak. Odakint már rügyeznek a fák és fúj az a friss szagú tavaszi szél.

április 20. péntek
Éppen ma jutott eszembe, hogy az Úristen nekem mindig olyan maximális feladatokat ad. Amikor kazánt fűtöttem, én a fizikai munkabírásom maximumát kellett adjam. Most ugyanezt történik, de szellemi téren. Pedig nekem az is elég lenne, ha takarítónő létemre csak a labormunkákat tanulnám.

április 30. hétfő
Ma a főorvosom szabadnapot adott. Olyan jó volt aludni! Tanultam, délután bementem a matektanárhoz, Kunkutihoz, kijelölte a matekanyagot, amit feltétlenül tudnom kell. Ma a kormány amnesztiát adott május elsejére tekintettel, és leszállították az árát a nylonharisnyának meg a rúzsoknak. De a húsnak, zsírnak, cukornak, kenyérnek nem ment le az ára.

május 1. kedd
Pocsék hideg idő volt, a kivonulók majd' megfagytak. Engem felmentett a főorvosom a tanulás miatt.

május 19. szombat
4-ig maradtam a laborban, számtant és fizikát tanultam. Egy példa sehogy sem sikerült. Összeültek a manzárdon megforduló férfiak, a doktorok, de nekik sem sikerült. Végre a másik épületből átjött fiatal doktor megoldotta. Én rém élveztem, majd' hajba kaptak a végén.

május 24. csütörtök
Ma hozta az újság pártunk és kormányunk legújabb rendelkezését a terhesség-megszakításra. Aki nem akar szülni, attól elveszik. Úgy gondolom, hogy ezzel adtak az erkölcsöknek.

május 30. szerda
Virágzik az olajfa. Olyan bolondul édes az illata! Még egy hét, és túlleszek a vizsgán a 2. gimnazista anyagból. Már alig várom!

június 1. péntek
Minden tanár csak nyúz. 2,5 kg-t fogytam a héten.

június 3. vasárnap
Ma volt a hagyományos ünnepi körmenet Örsön. Talán az idei virágszőnyeg volt a legszebb. Vadul tanulok.

június 8. péntek
Éljen, éljen! Túlvagyok! Nem akartam elhinni, hogy jeles rendű lettem! Nagyon boldog vagyok! Édes Istenem, köszönöm!

június 9. szombat
Ma a laborban ünnepeltek. Rém jólesett! Drukkoltak értem! Felhívtam Antall Jóskát, megköszöntem a segítségét. Rém kedves volt: azt mondta, hogy tanári kart meghódítottam. Csak el ne bizakodjam ennyi jó eredmény után! – mondta.

június 11. hétfő
Élvezem, hogy szabadidőm van. Mindenki gratulál, mintha legalábbis katedrát kaptam volna.

június 14. csütörtök
Ma gyúlt ki a fény nálunk, megszólalt a rádió is, amit barátoktól kaptunk. Segítséggel 200 Ft-al megúsztuk a villany bevezetését, de ez is nehezen ment.

június 18. hétfő
Nap szerint 5 éve ma kaptuk meg a kitelepítési végzést. Ahhoz képest a jelenlegi körülményeink igazán várakozáson felüliek!

június 20. szerda
A főorvosom, dr. Pozsonyi József, megkérdezte, hogy mennyi a fizetésem. Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása.

június 23. szombat
Fizetésemelést kaptam. 126 Ft-ot. Irtó jól jött!

június 27. szerda
Annyi öröm ér a szanatóriumban! Igazán nem tudom, hogyan juthatok ennyihez. Pozsonyi ma mondta, hogy holnap dől el, kineveznek-e laboránsnak. Sok mindentől függ, mondta, hogy jól imádkozzam. És sikerült.

június 29. péntek
Péter-Pál napja, Api névnapja. A villanyszerelés után kihoztuk a barátoknál dekkoló kovácsoltvas csillárokat. Olyan barátságos a szobánk! Hogy miért nem írok a politikai eseményekről? Ezt most nem írhatom meg. Csak annyit, hogy forr a világ!

július 5. csütörtök
Végre itt a nyár! A hegy ragyog. Minden reggel hálát adva jövök fel a fogassal. Ilyenkor valami majd' kicsordul a szívemből.

július 6. péntek
Api ma ment először új munkahelyére: egy pincében műanyag dolgokat csomagol. Úgy sajnálom szegényt! Neki még sok mindent kell megszokni.

július 16. hétfő
Nem tudom elég sokszor leírni, hogy milyen boldogan dolgozom a laborban! Délután angolórára mentem, most kezdem igazán élvezni. Érdekes dolog történt ma. Egy magyar repülőgép rendes járata közben kirepült Nyugat-Németországba. Héttagú csoport intézte az átrepülést. Nagy szenzáció ez! Minden vonalon erős az optimizmus. Egy ismeretlen asztalos boltjának kirakatában megpillantottuk egy garnitúránk darabjait. Api megindította a lépéseket a visszaszerzésükhöz.

július 18. szerda
Lemondott Rákosi, az „apánk"! Ujjong mindenki! De régóta várunk erre már! Nyíltan lehet szidni, micsoda könnyebbség!

július 19. csütörtök
Nagy a politikai izgalom. Röpcédulák, ígéretek, önkritikák!

július 23. hétfő
A Budapest-Szombathely belföldi repülőgép utasai közül heten arra kényszerítették a pilótát, hogy nyugatra repüljön. Szerencsésen megérkeztek Ingolstadtba. Róluk ír a világsajtó! Bátor fickók, meg kell adni.

július 29. vasárnap
A ma esti hírekben bemondták a parlament határozatát, miszerint megszüntették a letelepedési kérvényezést, szabad költözködés van. Mehetnénk Pestre, ha lenne lakásunk.

július 31. kedd
Úgy érzem, hogy 10 év elteltével most kezd hajnalodni a mi számunkra. Végre elindult egy lassú folyamat, kimozdultunk a holtpontról. Nagyon bízom abban, hogy életünk nyugati színvonalra fog emelkedni. Jó lenne minél előbb Pestre költözni, Api nyugdíját visszakapni. Az érzésem az, hogy még több minden is sikerülni fog. Tele vagyok tervekkel: 12 hónap alatt meg akarom csinálni az érettségit – de előbb még a harmadikból kell levizsgázni és a negyedikből osztályvizsgát tenni. Ezen kívül angolból tervezem a középfokú nyelvvizsga letételét. Aztán szeretnék sokat olvasni, művelődni, társaságba járni, táncolni!

augusztus 26. vasárnap
A világ figyelme a Szuezi-csatorna felé fordul. Nasser elnök és Anglia között feszült a helyzet. Nálunk az újságok szabadabb hangon írnak, szó van a rehabilitációról is.

szeptember 30. vasárnap
Enyhül a politikai feszültség, szabadabban ír a sajtó. Lehet különösebb félelem nélkül beszélni az utcán. Már meg merünk állni, és vicceket mesélni; csakhogy ennyit is megértünk!

október 3. szerda
Újra tanulok gőzerővel. Pozsonyi megengedte, hogy hétfőtől péntekig a csontosztályon aludjak, a laborban. Rengeteget spórolok így az idővel. Olyan hangulatos este a labor! Kint zúg a szél, bent meleg van. Istenem, de jó nekem!

október 10. szerda
Beadtam egy kérvényt a Művelődési Minisztériumba, hogy a 3. és a 4. osztályt egy év alatt tehessem le. Szabad hangú volt a kérvényem, minden benne volt, amit eddig el kellett hallgatnom.

október 12. péntek
Végre írhatok szabadon a politikai helyzetről! Nem kell attól félnem, hogy egy esetleges házkutatás alkalmával megtalálják, és akkor annyi nekünk! 1945 óta terror alatt éltünk. Most is csak a hurok lazult, de Rákosi menesztésével a sajtó is gyermekes örömmel mondja az igazat. Rehabilitál a kormány fűt-fát. Az öt éve ártatlanul elítélt és kivégzett Rajkot és társait most október 6-án temették el ünnepélyesen. Új kabaré! Röhej! A határzár is csikorogva nyílik már. Istenem, csak így tovább!

október 16. kedd
Az egyetemista kitelepített társaimat visszavették az egyetemre.

október 19. péntek
Az Irodalmi Újságért az Új Hétfő Reggelért sorba kell állni! Az emberek feszültek várják az eseményeket. Új szelek, áldott szelek! Az én korombelieknek a legfurcsább az új szellem, mert mi a terrorban nőttünk fel.

október 23. kedd
Óriási események! A diákok tüntettek! Félmillónyi tömeg a Parlament, a Nemzeti Múzeum és a Rádió előtt. 
Én is a Parlamentnél voltam. Piros-fehér-zöld zászló mindenütt, kokárda a kabáton. 15 pontot üvöltenek a hangszórók. Menjenek ki az oroszok! Vesszen Gerő! Új kormány! Pusztuljon az ÁVÓ! Rákosinak kötelet! Bérrendezés! Nagy Imrét a kormányba! Egekig ér a lelkesedés. A fiatalok egy akarattal tüntettek. Visszaköveteltük a régi címert. A vörös csillagok ma este már nem égtek a városban. A parlamenten megjelentek a magyar lobogók, kivágva belőlük a kalászos címert. Óriási éljenzés volt a válasz. Énekeltük a himnuszt, a szózatot, szavaltuk a Talpra, magyart! Soha ennél nagyobb érzést nem éreztem! A tömeget már nem lehet megállítani. Győznünk kell! Rengeteg baráttal, ismerőssel találkoztam. Nagy Imre beszélt hozzánk. Úgy kezdte, hogy: kedves elvtársak! Mire a tömeg kiáltotta: nincs elvtárs! Erre újra kezdte: kedves magyar barátaim! Erre megéljeneztük. Ígérte, hogy pár napon belül rendezik a követeléseket. Szavát adta, hogy bízhatunk benne. Így fegyelmezetten szétoszlottunk. Ekkor este 10 óra volt, és még mindig meleg. Rövid ujjú ruhában álltunk a téren. Egy kitelepített társammal találkoztam hazafelé menet a Kálvin-téren. Ő a rádiónál volt, ahol megjelentek az orosz tankok. Levegőbe lőttek, de a rádiót védő ávósok a tömegbe is. Fél 11-re értem haza Örsre. Anyámék az izgalomtól teljesen kiborultak, amíg rám vártak.

október 24. szerda
Hajnalban bemondta a rádió az utcai harcokat. Közben hallani lehetett a lövéseket is. 9-ig nem lehet az utcára menni, áll a közlekedés. Istenem, csak vér ne folyjon! Áll a harc! Hősiesen küzdenek a mieink. Az robbantotta ki a felkelést, hogy a rádió előtt ávósok belelőttek a népbe. A katonák többsége átállt a fiatalokhoz. Munkások is csatlakoztak. A fegyvereket a katonák adták. A kormány, már Nagy Imrével az élén, orosz segítséghez folyamodott. Megérkeztek a T-34-esek. A nemzet undorral fogadta a rádió bejelentéseit. De hiába jöttek a gyűlölt oroszok, nem lehet már megállítani a 12 éve felgyülemlett keserűség kitörését.
Örsön vagyunk, a rádiónak nem lehet hinni. Csak azt tudjuk, hogy minden felhívás a harc befejezésére hiábavaló.

október 25. csütörtök
Óriási események! Még kedden este a csepeli munkások lángvágói segítségével az emberek ledöntötték a Sztálin-szobrot. Lehulltak a vörös csillagok. Nagy Imre a miniszterelnök, de már csökkent népszerűséggel, Gerő keddi gyalázatos beszéde után is első titkár maradt. Senki nem dolgozik, mindenki az utcán van. Közlekedés nincs. A pékek sütnek, ingyen osztogatják a kenyereket, az oroszok ágyúznak, ég a Nemzeti Múzeum, szétlőve a Kálvin tér, körülbelül 600 holttest fekszik az utcákon. Apival begyalogoltunk Budára, a Körtértől a Ferencz József-hídig cirkáltunk, óriási volt a lelkesedés! Csoportokba verődve tárgyaltak az emberek. Mindenki rohant valahová.
Ávósok lőttek a tömegbe. Déli 1-kor Gerő lemondott első titkári tisztjéről. Az ablakokba kitett rádiókból értesültünk erről, egymás nyakába borultunk, feszes vigyázzban énekeltük a himnuszt. Mindenki barátja mindenkinek. Rengeteg ismerőssel találkoztunk. Ha egy ember megáll az utcán, ötvenen gyűlnek köré. Várjuk a híreket. Úgy néz ki, hogy győzött a forradalom! Orosz tankok megadták magukat. Apival gyalog jöttünk haza, betelefonáltam az intézetbe, ott minden csendes. Pozsonyi azt mondta, csak akkor menjek fel, ha megindul a közlekedés.

október 26. péntek
Ma nem tudtunk bemenni Pestre a harcok miatt. Egész nap hallottuk az ágyúdörgést, híreket nemigen kaptunk. Annyit tudunk, hogy változatlan a lelkesedés, barikádokat emelnek az orosz tankok ellen, serpenyőket tesznek le a fiatalok a főutakra; a tankok azt hiszik, hogy akna, ezért betérnek az első mellékutcába, ahol benzines palackkal kilövik őket. A másik leleménye a fiataloknak, hogy kenőszappannal kenik fel az úttestet, melyen a tankok csak csúszkálni tudnak, és így könnyű őket megsemmisíteni. Külföld csodálattal és részvéttel szemléli harcunkat. A Szabad Európa Rádió szerint az ENSZ elé akarja vinni ügyünket Amerika, Anglia és Franciaország. Várjuk az új kormány névsorát.
A jelenlegi kormány gyengeségét bizonyítja az egymással ellenkező utasítások kiadása.

október 27. szombat
Folytatódtak a harcok. Az egész világ reflektorfényében állunk. Különböző országok vöröskeresztjei küldenek vért, gyógyszert, kötszert. Délelőtt három és fél órát álltam sorba élelmiszerekért. Közben tanúja voltam a pártiroda kiürítésének. Rákosi-, Sztálin-szobrokat törtek össze, képüket elégették, a vörös zászlót széttépték és a sárba tiporták. A párttitkárt megverték. Lehet, hogy ennek a következménye volt a kora délutáni orosz tankok megjelenése. Félelmet keltettek és sajnos magyar páncélosok lőtték végig a falut. Kb. 10 halott van és kétszer annyi sebesült. Borzalmas volt a jajgatást hallani. A mentők azonnal megjelentek. Én éppen egy fülkéből akartam telefonálni, de az első lövés után siettem haza. Aljas banda! Fegyver nélküli tömegre lőni!
Megalakult az új „nemzeti" kormány. Röhej!

október 28. vasárnap
Egész nap a rádió mellett ültünk. Felváltva hallgattuk Angliát, a Szabad-Európát és a Kossuth Rádiót. Szenzációsak a hírek! Rohannak az események. Az egész Dunántúl a szabadságharcosok kezén van. A határokon szabad az átjárás, de senki sem próbál átszökni. Csak a Vöröskereszt adományaiért mennek át a teherautók. Nagy Imre tüzet szüntess-t parancsolt, és az orosz csapatok Pestről való azonnali kivonását. Tárgyalásokat fog kezdeményezni az oroszok Magyarországról való eltávolítása miatt. A buszok részlegesen megindultak. Holnap be akarok menni az intézetbe. Szeretnék kórházi beosztást kapni.

október 29. hétfő
Semmi nem lett a hegyre menésből. Ma ca. 25 km-t gyalogoltunk állandó esőben. Pestre mentünk, vittünk 4 kg kenyeret a barátoknak, rokonoknak. Az oroszok állnak egy helyben, hiába volt Nagy Imre bejelentése, hogy kimennek. Rengeteg plakátot láttunk a házak falán „Gyalázat!" felirattal. Az utcákon hullámzik a tömeg, a lelkesedés nem csökken. Bevert kirakatokat lehet látni, de az áruk érintetlenek. Elrohantam Pozsonyi lakására. Otthon találtam, a felesége nagyon kedves volt. Príma feketét kaptam. A főnök azt tanácsolta, hogy „Öregem, üljön nyugodtan a selyemszoknyáján, ameddig nem áll helyre a közlekedés." Megbeszéltük, hogy szerdán újra hívom. A Mária-Valéria laktanyát délben még lőtték az oroszok, a nagy barátaink. A dögök! Rokonaink, barátaink lakásában belövések a Ráday utcában. Hazafelé is gyalog, az esőben jöttünk. Pokoli fáradt vagyok. Hazafelé menet egy magyar főhadnagy elkérte a kokárdám felét. Olyan szívet melegítő jelenet volt!

október 30. kedd
Vágtatnak az események! Óriási dolgok történtek ma is. Nagy Imre bejelentette, hogy megszűnt az egypártrendszer. Szabad választást készítenek elő, Mindszentyt visszahelyezik a hercegprímási székbe, eltörlik a parasztok beszolgáltatási kényszerét. Nagy Imre elmondta, hogy nem látta el kézjegyével a statáriális parancsot és az orosz segítség igénybevételéről szóló írásokat. Az összes külföldi követünket ki fogják cserélni. A magyar rádió új bemondói ünnepélyesen kijelentették, hogy: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon." Budaörsön másfél órája vonulnak előttünk az orosz csapatok egységei, egyelőre csak Pestről ki, aztán a határon túlra.

október 31. reformáció ünnepe
Ma sem mentem be Pestre. Apinak sikerült autóval megtenni az utat oda-vissza. Óriási a hangulat bent – mesélte. Ledöntötték az orosz emlékműveket. Az Osztyapenkót is, a Sasadinál, a Gellért-hegyi Szabadság-szobor alatt őrt álló orosz katona szobrát is lehúzták. Teleragasztották a házfalakat aktuális témájú plakátokkal. Nemzetünk becsülete olyan magasan áll, de olyan magasan, hogy azt leírni nem lehet! Pozsonyinak betelefonáltam, s azt üzente, addig ne menjek fel a hegyre, míg a közlekedés helyre nem áll. 8 nap leforgása alatt belepottyantunk egy új világba. Álmodni, hinni sem mertük volna, ez minden optimizmust, fantáziát felülmúlt! A forradalom eszményien tiszta és becsületes! 24 óra alatt a 12 év óta hitet és erkölcsöt nélkülöző ifjúság átváltozott a becsületrend lovagjaivá. A legszebb és legértékesebb emberi tulajdonságok törtek felszínre. Istenem, engedd meg, hogy méltóképpen folytatódhassék a nemzet megújhodása!!!!

november 1. csütörtök, Mindenszentek
A világot a magyar szabadságharc mellett az egyiptomi háború foglalkoztatja. Izrael megtámadta Egyiptomot, az angol és francia partra szállás minden pillanatban várható! Nagy Imre tiltakozott ma az orosz követnél a Záhonynál hazánkba vonuló szovjet csapatok határátlépése miatt. Segítségért az ENSZhez fordult, és egyben bejelentette Magyarország függetlenségét. Nagy Imre napról napra szimpatikusabb lesz. Egyre jobban összeforr a nemzettel, pedig ő is csak egy moszkovita. Mindszenty beszélt a rádióban. Ravasz László szózatát is hallottuk.

november 2. péntek, halottak napja
Tegnap este minden ablakban gyertya égett, virágok között. Az oroszok változatlanul özönlenek hazánkba. Már a nyugati határtól is 10 km-re T-34-esek állnak. A hangulat izzón feszült, félelmes. Mi lesz? – ezt kérdi mindenki. Se busz, se villamos nem jár még, a sztrájk is tart. Pedig ezzel már önmagunkat bénítjuk. Esik az ólmos eső, ködös az idő, ilyenkor még bizonytalanabbnak tűnik minden. Itthon a házimunkát végzem, tanulni képtelen vagyok.

november 3. szombat
Végre megindultak a buszok, apival bementünk Pestre gyalog. A Körtértől a fogasig is gyalogolni kellett, 10-re értem a hegyre. A kommunista párt tagja, Flesch igazgató lemondott, aki a jótevőm volt. Több orvost kirúgtak, valószínűleg Görgényi professzor lesz az új igazgató. Felvettem a fizetést, 440 Ft-ot kaptam. Pozsonyi és a felesége bent alusznak a szaniban.
Délután bejártam a várost, az Astoriával szemben állt egy faláda, tele pénzzel, senki nem őrzi, felette az Írószövetség plakátja: Így is lehet gyűjteni a sebesültjeinknek! Öt percig álltam ott, repkedtek a papírpénzek, 100 Ft-os is akadt, de tízes volt a legkevesebb. Külföldiek fényképezték ezt a csodát. És mindez a magyarból telik! Fölszaladtam barátnőmékhez a Ráday utcába, együtt mentünk ki a körútra. Borzalmas a pusztítás. Nem hittem el, hogy ilyen fokú a rombolás.

november 4. vasárnap
Hajnali negyed 6-kor a Magyar Rádió közölte Nagy Imre bejelentését: „Az orosz csapatok megtámadták Budapestet, a magyar katonák felvették a harcot. A kormány a helyén van." Ezt angolul, németül, franciául és oroszul is bemondták. Irtózatos! Örsön előttünk dübörögtek el a tankok és a teherautók. Tehetetlen dühvel néztük őket. A rádió felváltva játssza a Himnuszt és a Szózatot. Ébredj, világ! Halld meg a segélykiáltásunkat! Újra harc van. Szörnyűbb, mint az első. Hallgatjuk a rádiót. Összeült az ENSZ és a Biztonsági Tanács, melyek határoznak sorsunk felett. A szovjetek vétóztak. Kormányunkat lefogták.
Hát határozott az ENSZ, papíron, amire az orosz csak fütyül. Az egész világ a barátunk, a pártfogónk, megbélyegezték a szovjet utolsó ördögi politikáját, írásba foglalták az azonnalra elrendelt kivonulásukat.

november 5. hétfő
A szovjet nehézágyúval és aknával lövi Pestet. Rabol és fosztogat és utánpótlásokat hoz. Pest egész lakossága harcol. Ezer tank sem elég a főváros lerohanásához. Négy órát álltam sorba zsírért, szalonnáért, babért. Az este, a sötétség borzalmasan ráfekszik a falura és az emberekre. Egy-egy közeli lövés után kimegyünk az utcára hallgatózni. Pest felől vörös az ég alja és tompa morajlás hallatszik. Mikor lesz vége ennek a szörnyű vérfürdőnek, és hogyan? Új kormány alakult, helyesebben az oroszok kinevezték Kádár Jánost miniszterelnöknek. Aki pedig részt vett a Nagy Imre-kormányban is. A rádió újra aljasul hazudik. Fasiszta tüntetésnek nevezi a forradalmat, orosz segítséget kér és tánczenét sugároz. Undor!

november 6. kedd
A tankcsorda nem bizonyult elég erősnek. Pest még tartja magát. Egyes részein partizánharc folyik. Front nincs, mert az egész ország az ellenségük. Ma volt Amerikában az elnökválasztás, még nem tudjuk az eredményt. Krumpliért, ivóvízért és kenyérért álltam sorba. Egész nap szól a rádió, feszült a helyzet, az oroszok pofátlanok.

november 7. szerda
Dörögtek az ágyúk, úgy, mint eddig soha. A szovjeteknek kudarc a negyedik napja tartó budapesti ostrom, mert a főváros még nem adta meg magát. Eisenhower lett az új elnök, óriási fölénnyel győzött. Várjuk a cselekedeteit!! A magyar szabadság-adók egyre sikoltanak segítségért, és hiába. Irtózatos ez a tehetetlenség! 5 és fél órát álltam sorba ennivalóért, majd' megfagytam. Egyre hidegebb van, és két napra van tüzelőnk. Mami rosszul érzi magát, nagyon rosszul. Úgy aggódom érte! Nehéz telünk lesz.

november 8. csütörtök
Pest felől csúnyán vörös az ég. Valószínűleg Csepelen ég az olaj. Ötödik napja tart a harc. A Kossuth-adó pimaszul hazudik. Tizedikéig munkába kell állni. Nem fog sikerülni! Végre egységes a nemzet: ott kell a kormányt gyöngíteni, ahol lehet. A sztrájk hatásos fegyver. Reggel fél 6-kor kenyérét álltam sorba, aztán tüzelőért szaladgáltam. A Nyugat csak tanácskozik, megbélyegez, elítél, tüntet, de semmi érdemlegest nem tesz. Istenem, Te cselekedj!

november 9. péntek
Várjuk, egyre várjuk a segítséget, a Nyugat támogatását. De segélykiáltásunkra csak a részvét a válasz. És mi mégis reménykedünk, csodát várunk. Ivóvíz már csak a vasútnál csurog. Cirka egy km-re van a falutól, innen hordjuk kannával, vederrel. Pest harcol. A hírek borzalmasak. Csepelen valóban ég az olajfinomító, füstjét nappal, vörös lángját éjjel látjuk. Éhínség fenyegeti az országot. Ezres sorok állnak kenyérért. Örsöt megszállták az oroszok tankkal, teherautóval, legénységgel. Fröcsög feléjük a gyűlölet.

november 10. szombat
Reggel 6-tól 10-ig szénutalványért álltam sorba, de hiába. Este már barátságtalanul hideg volt a szobánk. Általában rengeteget mászkálok, és ezen kívül házimunkát végzek. Délután eljönnek hozzánk a szüleink barátai, a rádióhallgató ismerősök, ma pl. 12-en voltak nálunk. Se tanulni, se olvasni, se aludni nem tudok. Közben állandóan piszkál az a komisz érzés, hogy semmi hasznosat nem teszek az országért. Nem harcolok, nem ápolok, semmiben nem veszek részt. És ezt elég undorítónak találom. Helyben nincs alkalmam semmi ügyködésre.

november 11. vasárnap
Úgy összefolynak a napok! A vasárnap most nem jelent pihenést. Kádár beszélt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnökeként. Mindenről beszélt, csak a szabad választásról és az ország semlegességéről nem. Azt hiszi a kormány és Moszkva, hogy apró engedményekkel be lehet kötni a szemünket és a szánkat? Budapest ellenáll! Civilbe öltözteti a katonákat, plakátokat ragaszt, fegyvert és szabadságharcost rejteget, és minden eszközzel harcol az orosz ellen. Csodálatos ez! Ilyet soha nem mertünk volna elképzelni. Példát mutattunk az egész világnak. A sztrájk még tart, közlekedés sincs. Pest egyes részei a Körút, a Rákóczi út, Körtér és Üllői út borzalmasan néz ki, mint egy háborúban. Örsön még mindig itt vannak az oroszok, egyetlen, amit tettem, sajnos csak erre volt lehetőségem, hogy ezt írtam krétával a házfalakra: Igyi damoj!

november 12. hétfő
Api hajnalban szénutalványért állt sorba. Én 7-kor felváltottam, és délután 4-ig kint ácsorogtam az állomáson. Végre utalvány volt, de fuvarost nem kaptam. Csak holnap tudom hazahozatni. Megismerkedtem egy fiatalemberrel, deportált volt, szomszédunkban lakik. Így már férfivel felszerelkezve tudok sorba állni. Az ENSZ, az a sóhivatal, ma újra összeült. Nem mernek cselekedni, az orosz meg röhög a markába!

november 13. kedd
Ma végre volt vonal és fel tudtam hívni az intézetet. Az egyik doktorral beszéltem, aki azt mondta, hogy aludjak bent, mert másképpen nem győzöm a gyaloglást. Ma nem ment se busz, se HÉV. Keményen őrködnek a szabadságharcosok, nehogy sztrájktörés következzék be. Mamiék hallani se akarnak arról, hogy ne aludjak itthon. Végre meghozták a szenet! Igazán jó minőségű, én csak értek hozzá! Öt mázsa. Behordtam a kapu alá. Új ismerősöm segítségével. Délután ő is átjött hozzánk híreket hallgatni. Már nem hallani ágyúzást, csend van. De koránt sincs nyugalom. Feszülten vár mindenki valami csodát.

november 14. szerda
Apival bementünk Pestre. Gyalog, természetesen. A Lenke-téren összefutottunk Pozsonyival. Amíg nincs közlekedés, ő sem megy fel a hegyre, így megnyugodtam én is. Barátnőmék háza öt aknát kapott, lakásuk tele van üvegcseréppel és törmelékkel. Pest nagyon szomorúan néz ki, szörnyű a pusztítás – ezt köszönhetjük Kádárnak és a baráti oroszoknak. A falakon gépelt felhívás a sztrájk folytatására. Az utcákon nyüzsög a tömeg, mindenki vásárol, még a szőnyegbizományi előtt is sorban állnak. Orosz tankok és katonák bőven láthatók. A lakosság kiköp előttük, szidja őket. Három hete a Kossuth adó csak közleményeket olvas be. És zenél, és zenél.

november 15. csütörtök
Egyre jobban terjed az a szörnyű hír, hogy fiatalokat Oroszországba hurcolnak. A Parlament előtt ma tüntetés volt az elhurcolt magyarokért. Ördögi Moszkva politikája. Egy pillanatra sem lehet hinni a mézesmázos mosoly mögé bújtatott moszkovitáknak! 24 ezer fölött van az országelhagyók száma, és ez egyre nő. A nyugati kormányok nem szánják rá magukat a fegyveres közbelépésre, de a közvéleményük már-már sarokba szorítja őket. Követelik a cselekvést. Rengeteg vöröskeresztes segélyakciós szállítmány érkezik hazánkba.

november 16. péntek
Mint a bomba robbant bele a családba az a gondolat, illetve terv, hogy menjünk mi is Nyugatra. Csak én forgatom idegenül a számomra új szavakat. Valahogyan hiszem, hogy most itt kell maradni, és vállalni ezeket a nehéz időket. Mert egyszer csak el kell jöjjön a kibontakozás! A sztrájk tart. Kádárék könyörögnek, hogy vegyük fel a munkát.

november 17. szombat
Bementünk Pestre, oda HÉVvel, vissza gyalog. Tele a város falragaszokkal. Az egyiken 16 fiatal neve és lakcíme, akiket Oroszországba vittek. Kb. már 1500 a számuk. Az utcákon fogdossák össze a férfiakat, nőket a szovjetek. Aki tud, az menekül. A munkásokat felszólították, hogy hétfőn kezdjék el a munkát. Ha valóban dolgozni fognak, aláírják mindannyiunk halálos ítéletét. A Körtéren két autó állt elébe egy teherautónak, amelyen összefogdosott fiatalok voltak. Sikerült megmenekülniük. Pozsonyival újra összetalálkoztunk az utcán, szólt, hogy kedden menjek fel a hegyre.

november 18. vasárnap
Akik holnap nem kezdik el a munkát, nem kapnak fizetést. Ez a kormány határozata. Várunk értesítést az ismerősökről, hogy sikerült-e átjutni a nyugati határon. Családom még nem vetette el a disszidálás gondolatát. A kormány parancsára sok embert fognak le, ezeket ellenforradalmároknak nevezik. Az oroszok új trükkje, hogy nem engedik szétosztani a külföldről kapott élelmiszereket és ruhaneműket. Ezzel is a sztrájkolókat akarják gyengíteni. Délelőtt végre templomban voltam. Egy öreg nyugdíjas tiszteletes prédikált. „Bőgetősen." Közben sóhajtozott, nyögött nagyokat, szipákolt és rágta a szavakat. Alacsony nívójú volt. De a textus tetszett: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

november 19. hétfő
A családi tanács úgy határozott, hogy holnap felmegyek az intézetbe és ott is maradok szombatig. A buszok csak a külterületeken járnak, a belvárosban nem. Ma összeült az ENSZ, immár negyedszer, az ügyünkben, sajnos csak pofáznak, és közben húsz orosz gyalogos hadosztály lépte át a határt Záhonynál. Négy ismerős fiú plusz egy asszony táviratozott Bécsből, szerencsésen átértek. Ma sorban álltam, mostam, olvastam, sétáltam, ez utóbbit szigorúan világosban. Istenem, vajon mi vár ránk?

november 20. kedd
Éjjel negyed 11 van, ülök a laborban. Meleg van, a szárító működik. A „saját szobámban" vagyok. Délelőtt 10-re értem fel a hegyre, api kíséretében. Felvettem a fizetésem, amit ő hazavitt. Nagyon jól érzem itt magam! Mindenki kedves és érzem, hogy szeretnek. Az egyik doktorral hosszan beszélgettünk, meghánytuk-vetettük a politikát. Pesszimista hangulatban voltunk. Ő azt mondta, hogy csak rossz jöhet. Hogy jobb kedvre derüljünk, hozott egy üveg bort két pohárral. Aztán kijelentette, hogy kívánjak bármit (ez persze ennivalóra vonatkozott), megszerzi nekem. Salgótarjáni bányászok három teherautónyi élelmet hoztak a szanatórium betegeinek.

november 21. szerda
Ma a labort takarítottam, rendezgettem. Ha valaki belép hozzám, akkor latolgatjuk a lehetőségeket: háború vagy terror. A főnökkel beszéltem. Talán sikerül mamit felhoznunk ide, hozzánk, a szaniba, egy külön kis szobába. Itt nincs rádióm. Csak a feljövők mondják a híreket.

november 22. csütörtök
Délelőtt öten átmentünk a szanatórium új épületébe – ezelőtt pártház volt. A könyvtárat rendeztük. Felháborítóan undorító volt, hogy Sztálin, Lenin, Marx könyveiből hány ezer kötetet találtunk. Ezekből máglyát raktunk és elégettük, igazgatói parancsra. 48 órás általános sztrájk kezdődött ma, mert egy munkásküldöttséget lefogtak. Főnököm is megpróbál nyugatra menni, holnap indulnak. Már 60 ezren felül van a menekülők száma.

november 25. péntek
Egy hónapos fordulója volt ma a szabadságharcnak. Néma tüntetéssel emlékezett a város. A felhívás úgy szólt, hogy 14 és 15 óra között egy lélek se menjen ki az utcára. Ez így is történt. Csodálatos az egység. Nagy Imrét és társait a jugoszláv követségről elszállították azzal az ürüggyel, hogy hazamehetnek, de eddig még nem érkeztek meg a lakásukra. Ismeretlen helyre szállították őket. Esik a hó, vastag takaró fedi a hegyet. Ez a csend nyomasztó. Nem közlekednek a járművek, így nem mentem haza. Délután takarítottam, olvastam, lementem a gyerekek közé, játszottunk. Mindennap felügyelem, hogy az egyik 15 éves leányka elvégezze a járási gyakorlatot. Jó érzés, hogy ezt rám bízták.

november 24. szombat
Zsuzsa főnővér kenyérrel, cukorral, liszttel, citrommal, hússal felszerelve engedett utamra. Fogassal jöttem le a hegyről, a Széll Kálmán tértől gyalog mentem a Ferencz József-híd pesti hídfőjéig. Főnökék már Szombathelyen vannak. Úgy sajnálom, hogy elment! Olyan remek főnök volt! Nagy Imrééket elrabolták a szovjetek. Aljas tetteiket csak tetézik. A menekülők száma már elérte a 70 ezret. Nem is érdemes kimenni.

november 25. vasárnap
Hideg téli nap volt ma. Öt hét után először prédikált Örsön Tarr Kálmán. Nagyon jó volt őt hallgatni! Itthon csend volt és aránylag jókedv. Ma úgy határoztunk, hogy mégis nyugatra megyünk. Mami sírt, hogy nem bírja az utat. Persze maradunk. Lehet, hogy hibásan, furcsán gondolkozom, de az én véleményem az, hogy nem kell kiszaladni.

november 26. hétfő
Pazar havasi reggelre ébredtünk. Api bekísért Pestre. A buszok hol járnak, hol nem. Mi HÉV-vel jöttünk be, három órát tartott az út a várakozással együtt. Kádár egyik pimasz hangú beszédét mondja a másik után. Fent vagyok a hegyen, itt nagyon jól érzem magam. A kollégák egy része is itt bent alszik. Éjfél van. Mindenki a laboromban gyűlik össze. Feketét és rumot iszunk. Hogy mi lesz belőlem?

november 27. kedd
Nagyon sajnálom, hogy a főnöknek sikerült kijutni. Persze önző vagyok, mert magamra gondolok. Munka nincs, csak beszélgetünk, meg a gyerekekkel játszom és mesélek nekik.

november 28. szerda
Csorog az eső, elolvadt a hó. Főnök Grazból telefonált. Állása is van már. Nálunk az intézetben nagy a fejetlenség. Mindenki várakozó álláspontra helyezkedett. Kínaiak Csang-Kaj-Seket akarják visszahívni, ez óriási, ha igaz, Moszkva egyedül marad.

november 29. csütörtök
Mindenki készül el az intézetből, ki ezért, ki azért. Van, aki félelemből, hogy újra jön a kommunista vezetés. Innen legalább tudok telefonálni. Api tud egy pasast, aki per koponya ezerért rak át a határon. Holnap beszél vele. Engem már nem köt az intézethez semmi.

december 3. hétfő
Apival Pestre jöttünk, mert újra feljöttem az intézetbe. Egyedül vagyok. Senki nem nyit rám a laborban. Óriási szélvihar dühöng kint, még az ajtókat is rázza. Végleg eldöntöttem: mamiék sem, én sem megyünk nyugatra. Nem nekünk való. A szüleim idősek, én pedig nem vagyok az a jég hátán is megélő vagány.

december 5. szerda
15 ezer főnyi asszonyból és gyerekből álló tömeg tüntetett ma néma felvonulással, a hősök emlékművéhez vittek virágot. Az oroszok nem lőttek beléjük, csak elállták az útjukat. Így a parlamenthez már nem jutottak el. Itt vagyok a hegyen. Kedves mikulásünnepség volt este az osztályokon. A mi gyerekeink a Hófehérkét adták elő igen üdén, bájosan. Nagy sikerük volt. Este néhány kollégával átmentünk egy másik osztályra, és az ottani előadás után addig ettünk meg ittunk, hogy hajnali 3-kor keveredtünk haza.

december 6. csütörtök
Ma is folytatódott a tüntetés. Kádárék nem engedik be az ENSZ-főtitkárt. Ilyen egyszerű ez. Délután a gyerekek megismételték a mikulásesti előadásukat. A nővérek ezen felbuzdulva beöltöztek Hófehérkének, hercegnek, törpének stb. Én az utóbbi voltam, és tomboló sikert arattunk. Egy új, fiatal doktor került a laborba. Végre valaki kézbe veszi az irányítást Pozsonyi helyett! Így nekem is lesz munkám.

december 7. péntek
Régi barátom, Fekete Antal letette a doktorátust, részt vett a harcokban, illetve orvosi munkát vállalt. Egy ideig a Vöröskeresztnél dolgozott. Autóval jött értem a hegyre. Kivitt Budaörsre. Mamiéknak kávét, teát hozott. Délután vendégek jöttek rádiót hallgatni. Néhány felbérelt munkás a kormány mellett tüntetett. Elagyabugyálták őket.

december 8. szombat
Jó két napot itthon lenni. Maminak felpuffadt a szeme, mintha ödémás lenne. Sokat sír mostanában. És sovány, jaj, de sovány! Úgy féltem! Úgy szeretnék egy kényelmes otthont nyújtani neki!

december 9. vasárnap
Olyan az egész ország, mint egy puskaporos hordó. Csak egy szikra kell... Ma a fővárosi munkástanács felszólította a munkásokat országszerte egy 48 órás általános sztrájkra. És mindezt a kormány nemzetellenes politikája miatt. A ma esti 8 órás Kossuth-adó hírekben közölte, a kormány statáriumot hirdet, ami a fegyver- és lőszertartogatókra vonatkozik. 11-ével lép életbe, a sztrájkkal egy időben. Nagy időket élünk! Örülök, hogy itthon maradtunk. Ausztria túlterhelt a menekültekkel. Gyönyörű napos idő volt ma. Advent második vasárnapja.

december 10. hétfő
Ma nem tudtam bemenni az intézetbe, maminak láza volt, fájt a szeme. Féltem a tüdőgyulladástól. Ma éjféltől kezdődik a 48 órás sztrájk. Mindenki erről beszél. Kíváncsi vagyok, általános lesz-e.

december 11. kedd
Sztrájkolt az ország kb. 85%-a. A munkások nem hagyják magukat. A kenyeret is csak teherautókról osztják, nem kell érte fizetni. Csodálatos ez az egység! Délelőtt a Kamaraerdő felől erős ágyúzást hallottunk. Azt is mondják, hogy Oroszországban is harcok vannak. Mindenesetre ez a kicsi Magyarország rántotta le a leplet a szovjet politikáról és tette őket lehetetlenné a világ közvéleménye előtt. Mami már láztalan, de ágyban tartottam. Fát vágtam, takarítottam, petróleumfőzőn próbáltam főzni.

december 12. szerda
A sztrájk második napja is töretlen volt. Azokat a villamosokat, autóbuszokat, amelyek elindultak, a sztrájkolók rájuk lőttek. Jól tették. Esténként szokás szerint összegyűlnek nálunk barátok, ismerősök. Jólesik azonos véleményeket kicserélni.

december 13 csütörtök
A 8-as HÉV-vel mentünk be apival Pestre. Szegény mami otthon maradt. A hegyen már azt hitték, hogy disszidáltam. Az új doktor mondta, hogy hiányoztam, aztán kijelentette rosszallását a távolmaradásomat illetően. Kicsit fura volt, hogy ő, az új, kritizál engem. Én nem szoktam lógni – közöltem vele. Egyedül kellett beállítsa a kreatinin clearance-vizsgálatot. Takarítottam, rendet raktam, délután a gyerekekkel beszélgettem. Két Ady-verset hoztam be nekik karácsonyra. Arról beszélgettünk. Megint éjfélkor feküdtem, mert a bent alvók nálam gyülekeznek.

december 14. péntek
A bányászok nem dolgoznak. A tavaszt illetően optimisták az emberek. Márciusban újra kezdjük!

december 15. szombat
Csodálatosan enyhe, napos idő volt ma, szinte fürdött a hegy! 12-kor jöttem le. Addig önállóan dolgoztam: mikroszkopizáltam, keneteket festettem. Itthon vita, veszekedés van, api nem dolgozik másfél hónapja. Egyik barátja rábeszélte a szökésre. Most menni akar. Én nem. Nagyon bizonytalan az út a határig.

december 16. vasárnap
Advent harmadik vasárnapja. Mindenkinek rossz a kedve. Állítólag több ezer orosz átállt a mieinkhez és a Bakonyban vannak.

december 17. hétfő
Ma reggel indulás előtt mami kétségbeesetten sírt azért, hogy egy hétig nem fog látni, és azért is, hogy nem kapott levegőt. Irtózatos nézni a kínlódását, és nem tudok segíteni rajta! 10-re értem fel a hegyre. Felvettem a fizetésemet. Dolgoztunk, most már a fiatal dokival. Délelőtt az egyik új doktornő disznóölési hurkát hozott be. Ebből hatan ettünk, igen finom volt.

december 18. kedd
Ma jó napom volt. Annyi mindennek lehetett örülni! Ragyogóan sütött a nap, most pedig tiszta holdfényben úszik a hegy. Enyhe idő van. Flesch igazgató átjött az osztályra, feljött a laborba is. Megdicsérte a munkámat. Délután a gyerekekkel voltam. Segítettem, mert lázas izgalommal készülnek a karácsonyi előadásokra.

december 19. szerda
Sokat dolgoztunk. Kreatinint csináltunk és alkoholt desztilláltunk. Ez saját termés. Az egyik új és fiatal doktornő találmánya. Jó érzés, hogy az a fiatal orvos, aki mással nagyképű, gúnyos, tiszteletlen, aki nem hisz, engem felhívott ma este, hogy mamit el tudja helyezni a Kútvölgyibe. Ez a legpazarabb szanatórium, kizárólagosan pártfunkcionáriusok részére. Istenem, csak sikerülne! Este 10-ig desztilláltunk, 1-ig beszélgettünk a fent alvókkal.

december 20. csütörtök
Nyirkos idő van és köd. Mióta fönt vagyok a hegyen, semmi politikai eseményről nem tudok. Ma délután is a gyerekeknél voltam. Meséltem, társasjátékoztunk. Olyan jól érzem itt magam!

december 21. péntek
Reggel 8-kor lementem a városba. Fodrászhoz mentem. Egy pár dolgot vásároltam. Mindenért sorba kell állni, még a könyvekért is. Mire felértem a hegyre, már sötétedett. Gyakran van áramszünet. A gyertyafényben karácsonyi dalokat énekeltünk a gyerekekkel. Jólesik a ragaszkodásuk. Egyre-másra hallom a híreket azokról, akik nyugatra mentek.

december 22. szombat
Éjjel fél 2 van. Kinyitottam az ablakot, kristálytiszta a levegő, zúzmarások a fák, vékony hótakaró fedi az úttestet. Kollégákkal beszélgettünk négyesben. Délelőtt és délután a gyerekek előadták a karácsonyi műsort, papírvatta ruhában. Olyan boldog vagyok, hogy köztük lehetek! A fiatal főnököm átadta mami beutalóját. Vera doktornőtől kaptam egy hollandi fehér sapkát. Egészen csinos.

december 23. vasárnap
Délelőtt még dolgoztam, 11-kor indultam le a hegyről. Bokáig ért a hó. 12 év óta először lesz igazi fehér karácsony. Rettenetes a közlekedés, millió ember az utcán. Mindenki vásárol. Én egyméteres fenyőt vettem. Délután azt díszítettem.

december 24. hétfő
Könnyes karácsony este. Havas a vidék. Ez csodaszép. Fát vágtam. Segítettem maminak. Még hógolyóztam is a szomszéd fiatalokkal. Nagyon szép lett a fácskánk! Fél hatkor volt a gyertyagyújtás. Ötösben álltuk körül keresztanyámékkal. Api bort kapott, pénztárcát. Mami mézet, kekszet és a beutalót a Kútvölgyibe, aminek nem örült túlságosan.

december 25. kedd
Az éjféli misén zsúfolva volt a budaörsi templom. Talán soha nem volt ennyire magyar a magyar, mint most. Sokszor lett könnyes a szemünk a szentestén. Másnap egyedül mentem istentiszteletre. Komisz hideg szél fújt, mamit nem engedtem kimenni. Úrvacsorát vettem. Otthon, a szobánkban meleg volt. Csak egy hétre van tüzelőnk. Délután vendégek jöttek. Ritkán tudom, de ma tudtam, hogy egy kicsit jól nézek ki. Ezért néha elkap a vágy, tetszeni szeretnék, élvezni a fiatalságomat. Sokat gondoltam azokra a barátaimra, akik kimentek. Milyen furcsa, nem irigylem őket.

december 26. szerda
Reggel csendesen elkezdett havazni. Ma hírt kaptam arról, hogy közeli barátaim is kimentek. Ennek kapcsán mami sírni kezdett, miattam. Hogy én itthon maradtam. Milyen lesz a jövőm? – kérdezte. Én pedig úgy gondolom, hogy semmi sincs véletlenül. Biztos maradnom kellett.

december 27. csütörtök
Olyan üres már a csontosztály és a laborom! Annyian hiányoznak! És én is valami bizonytalanságot érzek. Hogy mit? Azt nem tudom. De csak úgy tengek-lengek. Hosszú évek után ma itt bent, a szaniban gyóntak a gyerekek. Egy plébános jött ki hozzájuk. Nagyon megható volt. A nővérek ragyogtak a boldogságtól. A fent járó kis betegek szentestén éjféli misére mehettek. Délelőtt vérképeztem, takarítottam. Élveztem a meleg labort, meg a fürdőszobát. Délután lementem a gyerekekkel szánkózni. Óriási hócsatát vívtunk. Rém élveztem, hogy sötétkék kezeslábasban pont úgy néztem ki, mint ők. Az egyik nagyfiú, 17 éves, ideadta a verses füzetét. Élveztem a meglátásait, el is mondtam a véleményemet. Nagyon meghatódtam, amikor azt mondta, hogy az egyik szerelmes verset hozzám írta. Most telefonált Vera doktornő, hogy nem sikerült átmenniük a határon. Visszajönnek. Úgy örültem ennek – önző módon! Felhívtam Antall Jóskát. Ők megvannak. Azt mondta, személyesen járjak el tanulmányi ügyben.

december 28. péntek
Csodaszép a hegy havasan! Ma is esett. Délelőtt vérképeztem, új főnökkel beszélgettünk a laborban. Elmondta a terveit a vizsgálatokkal kapcsolatban. Aztán én mondtam meg neki egy s mást az emberekkel való viszonyáról. Belátta a rossz stílusát. Ma vetítettek a gyerekeknek. Hyppolit, a lakáj volt a címe a filmnek. Kb. a 30-as években játszották, s most előszedték. Olyan fura volt az idős színészeket fiatalon látni! Csortos, Gózon, Jávor és Kabos játszottak. Ma is szánkóztunk a gyerekekkel. Én talán jobban élveztem, mint ők. Mindegyik a kezemet akarja fogni, csak mellettem akar ülni. Ez olyan szívet melegítő! Api telefonált, hogy sikerült az új állása.

december 29. szombat
Ma legalább 30 vérkenetet néztem végig. 100-ig számoltam a minőségi fehér vérsejteket, még éjjel fél 11-kor is ezt csináltam. Fájt is a fejem. Holnap hazamegyek. Vásároltam ennivalót a csemegében. Komoly hideg van már. Ma igyekeztem telefonálni az ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak. Tarr Pali sem ment még ki, itthon van.

december 30. vasárnap
Délig dolgoztunk a laborban. Csak a fél 1-es fogassal tudtam lejönni. Odáig futva-kergetőzve tettük meg az utat. Olyan jó fiatalnak lenni! Délután otthon kaptunk két mázsa fát. No, nem ingyen! Így egy darabig tudunk fűteni.

december 31. hétfő
Az év utolsó napja. Esik a hó, -2 fok van. 
A kijárási tilalmat nem oldották fel a mai napra sem. Este 9 után senki nem járhat az utcán. Egyedül szentestére oldották fel a tilalmat. Ez egy kis mézesmadzag a jónépnek. Kora délután játszanak a mozik, színházak. 3-tól 6-ig van tánc a Gellértben. A rádió csapnivaló szilveszteri műsort közölt. 
Délután templomban voltam. Ez volt az ún. évzáró mise. A szél kavarta a havat. A templom zsúfolva volt. Apival voltam. 
És végiggondoltam az esztendőt. Sok örömöm volt. Vegyük először a nagyokat: sikerült a vizsgám. Kineveztek laboránsnak. Nyaraltam Szemesen 8 napig. Úgy érzem, szeretnek a munkahelyemen. Eddig még mindenhol akadt rendes ember, ahová mennem kellett! 
És a sok apró öröm! Például: 4. sor földszinten az Operában. A gyerekek ragaszkodása. A hiúságom olykor-olykori legyezgetése... és még sorolhatnám tovább. 
Tehát mindenből az következik, hogy az Úristen akaratából plusszal zárhatom az évet. És mégis vannak homályos foltok bennem. Az egyik az időnkénti önsajnálatom. 160 ezren mentek ki Nyugatra. Köztük Hanni barátném is. Vele együtt voltunk kitelepítve. Fényes élete van. Megtanul legalább két nyelvet könnyedén, világot lát, ismeretségeket köt, érdekes emberekkel találkozik, perspektívája lesz, művelt lesz, és mindezt minden nagyobb megerőltetés nélkül éri el. Nekem is legalább annyi lehetőséget adott az Úristen, mint nekik. És én nem tudtam kihasználni, vagy nem adatott nekem az, hogy kihasználjam. Ilyenkor sajnálom magamat. Tudom, hogy szoktam elég csinos lenni, és ezt sem tudom kihasználni. Ez most rondán hangzik, de úgy szeretnék tetszeni, hogy észrevegyenek, hogy egy kicsit élvezzem a fiatalságomat! És pontosan ez nem sikerül. Mi vár rám? A házasság. Tele-tele örömmel és gondokkal. Harcolni a szegénységgel. De élni, élni nem fogok tudni úgy, ahogy elképzeltem.

Végigéltem egy csodálatos forradalmat. Soha még ilyen egységes nem volt a nemzet és osztály nélküli! Nem tudom majd elfelejteni azt az október 23-át, amikor a fiatalok ezrei álltak a Parlament előtt, követelve a 15 pont meghallgatását. Énekeltük a Himnuszt meg a Szózatot, ég felé tartott fejjel, és csurgott a könny az arcunkon. Csodálatos volt a harc a túlerővel. Lelkesedéssel és sok-sok leleményességgel semmisítették meg a tankokat. Nitroglicerines ampullákat parittyáztak a tankra, felkenték kenőszappannal az úttestet, a tank csúszkálni kezdett, így könnyen alávághatták az égő benzines üveget. Palacsintasütőket raktak le akna gyanánt, a tankból észrevették, befordultak az első szűk mellékutcába, ahol már vártak rájuk ugyancsak a benzines palackkal. És ezt még lehetne sorolni hosszan. Visszaállt a magyar becsület száz évre előre. A magyar név újra szép lett. Megköszönhetjük az Úristennek, hogy nem vagyunk utolsók a nemzetek között. Most még minden cseppfolyós állapotban van. Pesten alig látni orosz katonát. Állítólag a Bakonyban nagyszámú felfegyverzett felkelő van oroszokkal tarkítva. Még ott tartunk, hogy minden lehetséges dolog megtörténhet. Nincs egészen elvetve a kocka. Ezt a nemzetet már nem lehet az orránál fogva vezetni. Külsőleg ez úgy nyilvánul meg, hogy az emberek viselik a Kossuth-címert kabátjuk hajtókáján. Különösen azt a fajtát, ahol a címer alatt fekete szalag látható, 1956. okt. 23. felirattal. Nekem is ilyen van. 
A Himnusz talán soha olyan aktuális nem volt, mint most. Ez a klasszikus művek tulajdonsága. Én is Kölcsey szavaival akarom lezárni az '56-os évet, és könyörögni a magyarok Istenéhez: „hozz reá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt".