Az elvilágiasodásáról elhíresült Európa szívében Isten munkálkodásának látható jeleként nagyszabású keresztyén találkozóra került sor június első hetében. A European Leadership Forum (ELF), vagyis az Európai Vezetői Fórum egyházi és világi szolgálatok keresztyén vezetői számára nyújt tanulási, fejlődési és feltöltődési lehetőséget. Az evangéliumi keresztyén hit szellemében megrendezett találkozón a legtöbb európai országból részt vettek kisebb-nagyobb felelősséget hordozó vezetők.

A fórum célja, hogy a keresztyén szolgálók vagy a világi színtéren helytálló keresztyének időről időre megerősödjenek hitükben, lelki és szakmai támogatást kapjanak, megosszák tapasztalataikat az azonos területen tevékenykedő szolgatársaikkal, ötleteket és erőforrásokat gyűjtsenek további szolgálatukhoz. Ehhez a leghitelesebb és legmagasabban kvalifikált evangéliumi vezetők nyújtanak nekik segítséget.

A résztvevők számos műhely közül választhattak, úgy, mint hitvédelem, gyülekezetplántálás, tanítványozás, muszlimok felé való szolgálat, házasság és család, evangelizálás, politika és tudomány, de személyre szabott műhelyek is alakultak keresztyén szervezetek munkatársainak, filozófusoknak, tudósoknak, Biblia-tanítóknak, ifjúsági vezetőknek, teológusoknak, segítőknek, misszióvezetőknek és médiaszakembereknek.

Mindennek egy szűk körű oxfordi találkozó volt a kiindulópontja néhány évvel ezelőtt. Elszigeteltnek, magányosnak, gyengének érezte magát néhány keresztyén vezető, akik felismerték: szükségük van társakra a szolgálatban. A találkozó folytatásaként legközelebb Budapesten rendeztek fórumot, először apologetikaműhelyt hozva létre. Ezután évről évre találkoztak: a több műhellyel kiegészült, egyre bővülő létszámú fórumnak egy évtizeden át Eger adott otthont. Az egyre nagyobb érdeklődésnek köszönhetően helyhiány miatt három éve a találkozó áttelepült a lengyelországi Wislába.

A fórum érdekessége, hogy a résztvevők miatt nevezik európainak, a szervezők amerikai evangéliumi keresztyének, akik számos módon próbálják segíteni az európai keresztyéneket. A cél ugyanis az Egyház megerősítése és rajta keresztül a kontinens megújítása az evangéliummal. Ennek érdekében a találkozó szervezésének és lebonyolításának tetemes részét magukra vállalják, mi több, ösztöndíjat biztosítanak a közép- és kelet-európai résztvevőknek, és még könyvadományokkal is ellátják régiónk keresztyén szolgálóit.

Hogy mindez milyen hatással volt a magyar résztvevőkre, arról néhányan – zömmel reformátusok – portálunknak is beszámoltak.

A menny előíze
„Tavaly, amikor először vettem részt a fórumon, teljesen lenyűgözött az a lelkület, amellyel az amerikai és nyugat-európai szervezők önzetlenül szolgálnak felénk, kelet-európaiak felé, hogy mi is részesülhessünk Istennek azokból az áldásaiból, lehetőségeiből, amelyekhez egyébként szegényes a hozzáférésünk: szilárd evangéliumi alapokkal rendelkező és tudományosan is helytálló, színvonalas tanítás és könyvek a legkülönbözőbb témákban.
Délelőttönként a lelkigondozás-szekcióban bibliai megalapozottságú, ugyanakkor lélektani ismeretekkel gazdagított előadásokon vehettem részt; idén arról hallhattunk, hogyan állhatunk a különböző traumák áldozatai mellé. Az előadók nem csupán a magánéletben elkötelezett keresztyének, hanem pszichológusként is képviselik evangéliumi meggyőződésüket, így segítettek tisztábban látni a keresztyénség és a pszichológia erősen vitatott viszonyát, és a Biblia szemüvegén át szemlélni az életünk problémáit.
Megmelengette a szívem, amikor különböző kontinensekről érkező számtalan nemzet fiával és lányával dicsérhettem együtt Istent – meg is jegyezték: mintha a menny előízét érezhettük volna egy pillanatra.
Igyekeztem maximálisan kihasználni az ott töltött napokat, ezért a délutánjaim telezsúfoltam workshopokkal, így még a konferencia után is bőven van mit megemésztenem: volt, ami a személyes Krisztus-követésemben segített tovább egy új szempont felvillantásával, más a bibliaismeretem mélyítette vagy a szolgálatra készülésemet gazdagította: többek között a Krisztusban kapott identitásunkról, Isten szuverenitásáról és a gyülekezeti szolgálók kísértéseiről és próbáiról tanulhattam." (Bella Virág teológus)

Nehéz választani
„Nyolcadik alkalommal vettem részt a fórumon. Minden évben nagyon sokat ad, mind személyesen, mind a szolgálatom tekintetében. 
Egyrészt nagyon bátorítóak a reggeli és esti igehirdetések, melyeket általában nemzetközileg ismert lelkészek tartanak. Idén különösen sokat jelentett, hogy ezen felül több, tapasztalt, külföldi előadóval meg tudtam vitatni az engem foglalkoztató kérdéseket személyes beszélgetések alkalmával. Másrészt, az előadásokból is sokat lehet tanulni, a párhuzamosan futó 15-20 téma közül általában túl nehéz választani, legszívesebben egy időben többet is meghallgatnék. A könyvasztalon sok száz olyan könyv közül választhatok, melyek magyarul nem érhetők el – ráadásul, majd harmad áron lehet őket megvenni. Minden évben legalább tíz-tizenöt könyvvel jövök haza, többségüket el is olvasom, és sokat tanulok belőlük." (Bakó Csaba ügyvezető, nonprofit tanácsadó)

Kisgyerek a cukrászdában
„Idén nyolcadik alkalommal vehettem részt az Európai Vezetői Fórumon, ebből öt alkalommal Egerben, az utóbbi három alkalommal pedig a lengyelországi Wisłában. A magyar csapat körében veteránnak – de messze nem csúcstartónak – számítok, az ELF egyik elkötelezett hívének. Pedig első találkozásunk egyáltalán nem volt pozitív. 
Azt gondoltam, intellektuálisan magasan felettem álló tudósemberek elit találkozójára érkeztem. Csak pár meghittebb beszélgetés kellett a fantasztikus előadókkal, az odaadóan és önzetlenül szolgáló szervezőkkel vagy a hozzám hasonló egyszerű résztvevőkkel, hogy véleményem gyökeresen megváltozzon és észrevegyem azt a mély alázatot, őszinte szeretetet és Isten iránti elkötelezettséget, amely ezeket az embereket áthatja. Az előadásokat – akár a plenáris üléseken, a tematikus szekciókban vagy a szabadon választható programokon – óriási élvezettel hallgatom, sokszor elég bátorságot veszek a kérdezéshez is. Közel ezer ember együttes zenei dicsőítése és az esti kulturális programok külön színfoltot jelentenek. A könyvesboltban úgy érzem magam, mint a szabadjára engedett kisgyerek a cukrászdában. A legnagyobb élményt azonban mégis a mély, személyes barátságok jelentik, melyek sosem csak két ember között alakulnak ki: minden alkalommal ott van velünk Jézus Krisztus az Ő csodálatos, szerető módján." (Illéssy János üzletember)

Magammal hozom
„Olyan mélységű ismeretanyagot és élményeket adott a konferencia, amit még hetekig tart feldolgozni. Az előadók lelkesedése és tapasztalata, az egyes témák több nézőpontú megvilágítása, a különböző vezetői minták és meglátások nagymértékben szélesítik a látókörömet és gazdagítják az eszköztáramat. 
Az, hogy gyakran Európa-szerte azonos problémákkal küzdünk, vagy épp ellenkezőleg: egy-egy ország képviselője valamilyen megoldáshoz közelebb vivő gondolattal, gyakorlattal áll elő, nemcsak megerősít, de ezeket a tapasztalatokat, példákat magammal tudom hozni a saját környezetembe. Különös élmény még az is, hogy számos evangéliumi vezető van egy helyen a találkozó alkalmával – egy cambridge-i professzor ugyanolyan közvetlen, kedves és nyitott, mint egy szolgálata elején álló teológus vagy lelkész. Az a mértékű minőségi eszköztár, könyvek garmadája és szervezési háttér, ami az ELF-en körbevett minket, egy álom, és kimeríthetetlen töltőállomás számomra. Nem voltam még soha olyan konferencián, ahová ilyen komoly lépcsőkön lehet csak bejutni, nem azért, hogy rabolják a jelentkezők idejét, hanem – mint utólag erre fény derül – azért, mert a szervezők rendkívüli gondossággal olvassák a jelentkezési lapokat. Személyre szabva mindenkinek további képzéseket keresnek, ajánlanak és szerveznek Európa-szerte kisebb, témaközpontú konferenciákon. Ezeknek az összessége az, ami miatt nekem mindig úgy fejeződik be az ELF, hogy van, miért visszamenjek jövőre is." (Ablonczy Áron teológus)

Nem ugródeszka
„Nekem az idei év kicsit más volt, mint az eddigiek. Továbbra is mélyrehatóan bátorítónak és inspirálónak éltem meg, ahogyan hallgathattam az előadásokat, mások bölcsességét. Nemcsak elgondolkodtató ötleteket tártak fel például a gyülekezetvezetéssel kapcsolatban, de igazi csemegeként tanulhattam arról is, hogyan próbálnak templomba nem járó embereket megszólítani a Jézus Krisztus üzenetével Német-, Olasz- és Lengyelországban. 
Az újszerű, örömteli ajándék az volt, hogy személyes találkozásokban feltárhattam a kérdéseimet kijelölt mentoroknak. Milyen vigasztaló, hogy valaki értő módon meghallgat, és a bölcsességével tanácsol! Idén megízleltem azt is, hogy a 700 fős massza helyett már arcokat látok, rég látott kedves arcokat, akikkel újra találkozhattunk és örülhettünk egymásnak. Sok gondolat is megfogott, például Craig Dyeré: Ha elhallgatom valaki elől a Krisztus-követés árát (Mk 8:34–35), hogy valahogy megnyerjem az illetőt Jézusnak, örömmel belevetheti magát a hívő életbe, de mint a kövek közé esett mag, el fog hervadni, amikor nehezek jönnek. Michael Oh-é: Az egyik legnagyobb kísértése Isten embereinek, hogy elvesztik a belső, mély Jézus-kapcsolatukat, míg megmarad a külső rutin szerinti élet, s közben „sikeres" marad a szolgálatuk. Olyanok az ilyen emberek, mint a belülről rothadó fa, idő kérdése, míg egy vihar eltöri. Eközben Isten kegyelméből nem azonnal sújt le, várva a megtérést. Diane Langbergé: Egy-egy közösség céljai jellemzően istenfélő módon megfogalmazottak szóban, de gyakran a ki nem mondott, titkon működő cél maga a szervezet, a nagy nevek és pozíciók védelme. Az eldeformálódott rendszer maga is megront. Ajith Fernandóé: A megújulás azzal szokott kezdődni, hogy a maguk bűnéről győződünk meg, nem másokéról. Vagy szintén tőle: A tettvágyó ember rászorul a pihenésre, különben kiég. A belső biztonság hiánya űz bennünket, hogy ne nyugodjunk meg, hanem dolgozzunk. Vagy Thomas Kramer gondolata, miszerint Isten országában a szolgálat nem ugródeszka a kiváltságossághoz, hanem a szolgálat maga kiváltság." (Mikola Borbála lelkipásztor)

Összeállította: Jakus Ágnes 

Képek: Füle Tamás, Jakus Ágnes, Molnár Sándor