A kómában fekvő betegeknél nagy eredménynek számít, ha reagálnak a külvilágra, az első kimondott szó pedig fontos lépés lehet a gyógyulás felé. Fekete Zsófia azt állítja, hogy a zene nem csak a fülön keresztül ható inger, ezért gyakran a betegek testére helyezi a hangszert, hogy ne csak a hangját hallják, hanem érezhessék a rezgését is. A szakember szerint bármilyen zene gyógyíthat, de a legfontosabb az, hogy mindenki rátaláljon saját szeretetzenéjére.

A legsúlyosabb állapotú betegek az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) Agysérültek Rehabilitációs Osztályának kómarészlegében fekszenek. Általában azok a betegek kerülnek ide, akik úgynevezett vigil kómában vannak, a szemüket már kinyitották, és minimális tudatos állapot felfedezhető náluk. Ebben a helyzetben akár egy apró nonverbális gesztus is jelentős fejlődésnek tekinthető. A zeneterápiás foglalkozás mindig az adott beteg állapotához igazodik – magyarázza Fekete Zsófia, majd hozzáteszi, hogy számos beteg hónapokon vagy akár éveken át ágyhoz kötötten, a kórházban kénytelen tölteni napjait, ezért tartja fontosnak, hogy a betegek „világi tapasztalásokat" is szerezzenek: ne csak fehér köpenyes orvosokkal, gyógytornászokkal találkozzanak. A terapeuta mini koncerteket szervez a betegeknek, ott jártunkkor éppen két önkéntes zenélt.

Demeter Ágnes csellista azt mondja, azért vállalta az önkéntes zenélést, mert szerette volna gyakorolni az együttérzést és az adakozást.
– Azt gondoltam, hogy a zenémmel örömet szerzek a betegeknek, színt vihetek a hétköznapjaikba, miközben én is fejlődhetek belsőleg. A zene valami olyan dolog, amit nem lehet kifejezni szóban, ha megpróbálnánk, valószínűleg veszítene érzelmi töltetéből. A zene minden nyelven beszél, a pozitív rezdülések semmivel sem adhatók át úgy, mint a zenével.

A másik önkéntes zenész, Kocsi Anita egy 7. kerületi zeneiskolában tanít. Azt mondja, hogy mini koncertjükkel sikerült adniuk valami felemelőt betegeknek.
– A zene olyan dolgokat szabadít fel, amiket a szó nem tud. Debussy híres mondása szerint a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Pont azt érzem én is, hogy a zene eljut oda, ahová a szavak nem.

Andreával a koncert után ismerkedünk meg, egy súlyos autóbaleset után lábadozik az OORI-ban több hónapja. Az önkéntesek koncertje után arról beszél, hogy nagyon szereti az élő zenét, ráadásul éppen zongora- és csellórajongó.
– Egy beteg életében a zene pozitívum és stimuláló erő, ami segít a gyógyulásban – magyarázza. – Ez a félórás zenehallgatás is hozzájárult, hogy jobban érezzem magam. A zenén keresztül könnyedén meg lehet mutatni, hogy mit érzünk és gondolunk, ezért is fantasztikus dolog. A zene mindenkire hat, és mindenki eljut valamilyen magasabb régióba általa. Napközben gyakran cseng a fülemben egy-egy dallam. Most még kanül van a torkomban, de ha már jó lenne a hangom, szívesen énekelnék valamilyen dzsesszes dallamot – mondja mosolyogva.

Fekete Zsófia egy fiatal lányt mutat, aki három hónapja kómában van egy autóbaleset miatt. A zeneterapeuta tizenkétszer foglalkozott vele, de a lány nem reagált semmire, míg a tizenharmadik terápián megtört a csend.

– A beteg mozgatta a száját a dal közben, a végén pedig teljesen hallhatóan azt mondta nekem, hogy szia – meséli a zeneterapeuta. – A kómások világa halk, hiszen ők nem tudnak reagálni hanggal semmire, körülöttük pedig hangosan zajlik az élet. Gyakran a betegek testére teszem a gitárt, hogy érezzék a rezgését, és onnan is megkapják az ingert, közben figyelem, hogyan veszik a levegőt, miként ver a szívük és annak a ritmusában próbálok improvizálni.

Fekete Zsófia elmondja azt is, hogy a zenéhez komplex agyműködés szükséges. A kutatások bebizonyították, hogy a gyakran éneklő gyerekeknél több kapcsolódás alakul ki a két agyfélteke között, mint másoknak.
– Gyakran tapasztaljuk, hogy az a beteg, aki más terápiákon még nem tud aktívan együttműködni, a zeneterápián teszi meg az első lépést. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor idekerültem az intézetbe, az egyik betegünk, aki nagyon hosszú ideig nem szólt egyáltalán semmit, a zsip-zsup, kenderzsup kezdetű dal hallatán kimondta, hogy zsupsz! Az első hangindításnak (megszólalásnak) nagyon nagy jelentősége van. Természetesen minden terápia elhagyhatatlan, a beteg életében eljön az idő, amikor a gyógytornász, a logopédus, a neuropszichológus vagy a hidroterapeuta teszi meg azt, ami továbbviszi a gyógyulás felé.

Fekete Zsófia osztja Anthony Storr pszichológus véleményét, hogy nagy szükség van gyógyszerekre, mert azok segítenek, hogy élhessünk, de szükség van a művészetekre is, mert azok ahhoz segítenek, hogy akarjunk is élni. A zeneterapeuta úgy véli, hogy a terápiában félre kell tenni a műfaji előítéleteket, és nyitottnak kell lenni, hiszen rá kell találni minden beteg szeretetzenéjére, ez pedig nem biztos, hogy éppen a magas kultúrát jelentő klasszikus zene. A beteg ugyanis csak arra reagál, amit ismer, és ami közel áll a szívéhez.

– A rehabilitáció már a beteg újjászületése is, hiszen az emberek újrakezdik az életüket egy hatalmas trauma után. Mi itt, a kórházban végigkísérjük őket az életük szakaszain: látjuk a tagadást, majd a „gyász" folyamatát is, amelyben elgyászolják régi énjüket és szembesülnek egy újjal. A legtöbben kisebb-nagyobb sérülésekkel mennek haza, és nem tudják már ugyanúgy folytatni az életüket, mint korábban.

Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet folyosóin járva a látogató számára döbbenetes, hogy itt (más kórházakkal ellentétben) nagyon sok fiatallal találkozik, akiknek egészségesen kellene jönni-menni, mégis bekötött fejjel, kerekesszékkel vagy bottal járnak. Fekete Zsófia azt mondja, hogy mindenkinek, aki autóba ül és vezet, egyszer el kellene jönnie ide.

– Sokan bele sem gondolnak, hogy egy-egy óvatlan mozdulat, vagy rossz döntés miatt, milyen kár okozhatnak önmagukban vagy másokban. Itt nagyon sokan vannak, akik elveszítették egészségüket, és akkor lennének a legboldogabbnak, ha visszakaphatnák, ami másnak természetes. Az egészség ugyanis ajándék.

Itt meghallgathatja riportunkat.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Dimény András 

(Fekete Zsófia zeneterapeuta várja azoknak a zenészeknek a jelentkezését, akik egy-egy alkalommal szívesen adnának koncertet önkéntesként Budapesten, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben. Kapcsolat: zs.fekete@rehabint.hu)