Az ÚR intését meg ne vesd, és dorgálását meg ne utáld!

Pél 3,11

"Más kárából tanul a bölcs, a bolond pedig a sajátjából sem okul." Bölcsességirodalomban gyakran előforduló, igen régi meglátással van dolgunk. Emberlétünk izgalmaihoz hozzátartozik, hogy dolgaink olykor-olykor nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk vagy ahogyan azt jól elterveztük, vártuk, esetleg megérdemelnénk. Ilyenkor "lázadunk", hiszen igazságérzetünk - ha rólunk van szó - bármikor kész harcba szállni... Cselekedeteink ok-okozati összefüggései nyilvánvalóak, ennek ellenére nem vonjuk le a tanulságot, s továbbra is következetlenek maradunk. Rendre nem oldjuk meg a házi feladatot, pedig nyilvánvaló, hogy másnap számonkérik rajtunk. S ha nem tudjuk a megoldást, "Élet tanúr, a pálca után nyúl...", ahogyan Zorán énekeli nekünk. "Lecke" mindennapra adatik...

Az élethossziglani tanulás nem a digitális forradalom nagy találmánya. A bölcs ember mindig is kutatta a világot, hiszen tudta, hogy telve van számtalan csodával, érdekességgel. Az igazán bölcs pedig - belátva végességének határait - mégis a végtelen Istent keresi, ma is. Isten világa - akárcsak a trópusok őserdeje - telve van egzotikummal, különleges bogarakkal és ámulatbaejtő virágokkal. Uralkodik benne a rend, az Isten rendje. Vezetés nélkül könnyen eltéved benne az ember, de gyakorlott vezetés mellet is, a fárasztó menetelés közben megtörténhet, hogy arcunkba csap egy-egy ág, sőt nemcsak szúnyogok kellemetlenkednek rajtunk, de még balesetet is szenvedhetünk: vízbeesés, bokaficam vagy éppen kígyómarás. Mindez nem személyünk elleni megtorló csapása Sorsnak, hanem "dzsungel" törvénye.

A bölcs jól tudja, hogy az erdőben tisztások is akadnak, ahol fürödni lehet a napfényben, de a csillogás veszélyt is rejt magában. Nemcsak erényeink, de hibáink is láthatóvá válnak, sőt az is kiviláglik, mennyire védtelenek vagyunk... Nem kellene, hogy így legyen, mégis hamarabb válunk egymásnak "farkasaivá", mint az állatok. Hacsak a nagyobb koncért marakodunk, az még érthető is, de amikor saját fajtánkat pusztítjuk esztelenül (világméretű háborúk, gazdasági igazságtalanság, ideológiai üldözések stb.), arra nincs mentségünk. A "dzsungel törvényére" nem hivatkozhatunk, nincs jogunk hozzá, mert másról van szó!

A bölcs nem síránkozik, mert elesett vagy ügyetlenkedése, hibás életvezetése miatt néhány "botütést" kap. Nem "mártírkodik", s nem akar maga és mások szenvedéséből jogtalan előnyöket kovácsolni. Inkább elhordozza, mintsem berzenkedik az őt ért igazságtalanságok ellen. Bölcsességét az élet nem jutalmazza meg sikerekkel, de helyes döntésének eredményét rögvest tapasztalja: lelkének nyugalmat talál. A "viharmentes" élet nem elhanyagolható hozadéka, hogy "szélcsendben" Isten szeretet-tüzének lángmelege jobban átjárja bűntől megdermedt testünket...

Ima

Uram, Istenem! Te látod életünk kusza dolgait, Te hallod siránkozásainkat, s Te tudod mi miért történik életünkben éppen úgy, ahogyan! Adj nekünk bölcs szívet, tiszta értelmet, hogy meglássuk: egyedül Rád van szükségünk, hogy átérezzük, egyedül Általad és Benned van életünk! Ámen