Tegyük fel, hogy adhatnál valamilyen ajándékot Jézusnak. Mi lenne az? Hogyan választanál ajándékot az Egyetlennek, akinek nem csak hogy mindene megvan, de aki mindent alkotott?

A napkeleti bölcsek megtették. Ők példa lehetnek számunkra. Az arany, a tömjén és a mirha mellett adtak még néhány ajándékot a Megváltónak: a reményüket, az idejüket és az imádatukat. Ezekkel mi is megajándékozhatjuk Őt.

A vándorló napkeleti bölcsek Jézusnak adták a reményüket. Amikor mindenki a sötét éjszakai eget látta, ez a maréknyi csapat a fényt látta. A csillag látványa felébresztette a vágyat a szívükben, majd elkezdtek csomagolni. Elindultak, hogy megkeressék Jézust.

Amikor leszáll az éjszaka a világodra, mit látsz? A sötétséget vagy a csillagokat? Reménytelenséget vagy reményt? Olykor, mint ahogyan nagyon régen is ezt tette, Isten a sötétséget használja, hogy a figyelmünket a csillagokra terelje:

„A világosság a sötétségben fénylik” (János 1:5).

Add Istennek a reményedet karácsonyra.

Miközben ajándékozol, add Istennek az idődet. A bölcsek ezt tették. Mielőtt Istennek adták volna az ajándékaikat, megajándékozták Őt a jelenlétükkel. Nagyon valószínű, hogy ezek az emberek két évig utaztak, mielőtt megtalálták a menny Hercegét. De mielőtt ez a jelentőségteljes pillanat elérkezett, amikor ott térdeltek Jézus előtt, a bölcsek, heteket, hónapokat, sőt talán éveket töltöttek kereséssel, miközben alig várták, hogy ez a momentum elérkezzen. Ahogyan a napkeleti bölcsek odaszántan keresték a Megváltót, te is ezt teheted:

„De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed” (5 Mózes 4:29).

És amikor megtalálták Őt, a napkeleti bölcsek egy másik ajándékot adtak Jézusnak: az imádatukat. Ezek a gazdagsággal, befolyással és intellektussal bíró férfiak mit tettek, amikor meglátták Jézust? „… és imádták” (Máté 2:11).

Imádat. Ez egy olyan ajándék, ami az ajándékozóra is hatással van. Az imádaton keresztül, még világosabban kezdjük el látni Istent.

Isten az imádaton keresztül meghív minket arra, hogy megláthassuk az arcát, és ezen keresztül átformálhassa a miénket. Az imádatban, egyszerűen Isten előtt állunk, nyitott szívvel és hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon.

És Ő munkálkodik.

Letörli a könnyeket. Letörli a verítéket. Kisimítja az összeráncolt szemöldökünket. Megérinti az arcunkat. Megváltoztatja az arcvonásainkat, miközben imádjuk Őt. A bölcsek az Istengyermeket keresték, csakúgy, mint ahogy Isten keresi a gyermekeit. „… az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának” (János 4:23).

A remény, az idő és az imádat ajándéka. Három ajándék, amiket a bölcsek ma is adnak.