„És benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.”

Kolossébeliekhez írt levél 2:10

A titokzatos, misztikus dolgok mindig is vonzották a kíváncsi embereket. Mert hát milyen jó érzés kiváltságosnak, beavatottnak lenni? „Valami nagyon nagy gondolat, rejtélyes dolog ismerője vagyok, amire az emberek többsége soha nem lesz képes…” A lelki dolog iránt fogékony emberek különösen jó zsákmányai lehetnek a nagy Megtévesztőnek, hiszen eleve nyitottak a természetfeletti dolgokra. Ha ehhez társul még egy felszínes bibliaismeret és kellő (alaptalan) magabiztosság, akkor többnyire nyert ügye van Krisztus ellenségének.

A kolossébeli gyülekezetben is megvoltak azok a misztikumra fogékony emberek, akik szívesen hallgattak különböző filozofikus témákat, melyeknek nem sok közük volt a gyakorlati kereszténységhez. Ezekről jókat lehet beszélgetni, vitatkozni, de amellett, hogy semmi haszna, a lényegről, Jézus Krisztusról terelik el a figyelmet.

A másik csoport, akikre utal a levél az emberi rendelkezések biztonságos bástyájába vonultak vissza, ami megint csak távol visz Jézus megismerésétől, mert ilyenkor túlságosan magunkkal és a szabályokkal vagyunk elfoglalva.

Napjainkban ugyanúgy ezeknek a megtévesztéseknek a csapdájába eshetünk. Mi lehet a megoldás? Az, hogyha titkok tudója szeretnénk lenni, ismerjük meg Krisztus titkát (Kol 2:2). Aki Krisztust elfogadta, hisz benne, őt tartja mindenek Urának, ne akarjon mást, ne keressen mást. Ne emberek véleményére, tekintélyére alapozzuk életünket, hanem egyedül Krisztusra. Ha ő kevés nekünk, akkor minden más kevés lesz. Ha Jézus nem elég, akkor mindig újra, izgalmasabbra, misztikusabb dologra vágyunk, és soha nem lesz nyugalmunk, az örökös hiányérzet megmarad.

„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. (Kol 2:6-8)