„Akik Krisztus által hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen."

1Péter 1.21

Kitől kérsz szívesen segítséget?

Mire van szükséged ahhoz, hogy egyáltalán valakitől segítséget merj kérni? Bevallom, nekem számít a légkör, a lelkület.

Szívesebben kérek attól segítséget, aki kedves, melegszívű, mint aki elutasító, rideg. Persze az is fontos, hogy úgy lássam: képes segíteni.

„Azután visszaadom szőlőjét, és az Ákór-völgyet a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy válaszol nekem, mint ifjúsága idején, mint amikor kijött Egyiptomból.”

Hóseás könyve 2:17 (Revidiált Újfordítású Bibliában, Károliban 2:14)

Ott áll előtted idősen, megtörten, elesetten. Már nem tudja, miért kelt föl a fotelből, és indult el egy bizonyos irányba. Már nem tudja, hova kell menni fogat mosni, hol van a szobája, ahol aludhat.

„És benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.”

Kolossébeliekhez írt levél 2:10

A titokzatos, misztikus dolgok mindig is vonzották a kíváncsi embereket. Mert hát milyen jó érzés kiváltságosnak, beavatottnak lenni? „Valami nagyon nagy gondolat, rejtélyes dolog ismerője vagyok, amire az emberek többsége soha nem lesz képes…” A lelki dolog iránt fogékony emberek különösen jó zsákmányai lehetnek a nagy Megtévesztőnek, hiszen eleve nyitottak a természetfeletti dolgokra.

„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” 

János evangéliuma 3. fejezet 14-15. verse

Alattomos kis bűn, ami úgy válik méreggé az életedben, mint ahogy, az ősz hajszálak kezdik ellepni az ember fejét, nem más ez, mint a zsörtölődés, vagy mondhatnám úgy is, hogy az elégedetlenkedés.

Nem más ez, mint az ima fokozása. Találkozol valakivel. Elkéred a címét. Már van némi kapcsolatod vele, de ez még nem az igazi.

Aztán megnézed a térképet, megkeresed az utcát és a házat. Elindultál. Ez igen! Ez már valami! Ez a keresés. Aztán odaérsz, és kezdesz zörgetni, kopogni az ajtón.

Ezt mondta Jézus a Hegyi beszédben. Ő, aki nem tudott egyetlen napot sem elképzelni az Atyjával való beszélgetés nélkül:

„Kérjetek, és adatik nektek.

„Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Lukács evangéliuma 7:50 

Sok évvel ezelőtt történt, mégis elevenen él az emlékeimben. Szamárháton ült, és úgy vonult be a városba, mint a régi királyok. Rengetegen voltunk, hatalmas tömeg fogadta és kísérte. Az emberek pálmaágakat téptek, és azokat meg a saját ruhájukat terítették elé.

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

(Efézusbeliekhez írt levél 2. fejezet 8-9. vers)

John Newton 1725. július 25-én született Londonban. Még kisgyermek volt, mikor elvesztette édesanyját, és alig 11 éves, mikor hajóskapitány édesapjával tengerre szállt, míg 6 év múlva a kanadai ontariobeli Fort Yorkban letelepedtek.

"Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin." 

Lukács evangéliuma 23. rész 34. vers

Nem mindig tudjuk, mit csinálunk. Tulajdonképpen elég gyakran nem tudjuk, általában a megszokás és a berögződések hajtanak bennünket.

Már több alkalommal jártam úgy, ahogyan ma reggel is.

"A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal."

Ezékiel 1,28

Sokan megpróbálták már leírni, hogy milyen is Ő valójában, csak keveseknek sikerült. Számomra az a legszebb ezekben a megfogalmazásokban, hogy szinte ahány, annyiféle. Nem azért, mert a Mindenható teljesen más volna és mindig másnak mutatná magát.

„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?

És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Lukács evangéliuma 15.

"Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni."

Ézsaiás próféta könyve 35. fejezet 7. vers

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már nagyon várom a tavaszt. Elég volt a fehér tájból, a kopár hegyekből, az üres földekből! Zöldellő kerteket és sűrű, madárzajjal teli erdőket akarok, és azt, hogy végre ne kelljen hat réteg ruhát felhúzni, ha át akarok menni a szomszédba.

„Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.”

Péter 1. levele 1:8-9

Amikor a reménység válságáról – magyarul csalódottságról, kiábrándultságról van szó – eszembe jut az emmausi tanítványok története (Lukács 24:13-35). Jézus keresztre feszítése összetörte álmaikat, és szomorúan mondják a melléjük szegődő Jézusnak: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” Valójában megváltotta, csak nem úgy, ahogyan szerették volna...

„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.”

Galátziabeliekhez írt levél 5:5

’Már csak hármat kell aludni’, ’Csak beszaladok a boltba, mindjárt jövök’, ’Ülj nyugodtan, nemsokára sorra kerülünk’. Ismerős? Nekem bizony sok rossz gyermekkori emlékem kötődik ezekhez a mondatokhoz, melyek alapján arra jutottam, hogy nincs fárasztóbb és unalmasabb dolog az életben, mint a várakozás.

"Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok."

Zsoltár 85,9

Közeleg a keresztény világ legnagyobb ünnepe, a húsvét, amikor mindannyian Jézus Krisztus keresztjére emlékezünk. A passióra, a szenvedésre, fájdalomra, megváltásunk beteljesedésére, Isten irántunk való nagy szeretetére és végül a feltámadásra.

Azon a régi húsvéton a Menny Ura békét kötött velünk, hogy többé ne is forduljon el a tekintetünk máshová.

Jézus kiküldte tanítványait, 72 főt, hogy a környező falvakban készítsék elő az Ő útját, menjenek előtte, és tegyenek bizonyságot Róla. Hívják fel az emberek figyelmét a megtérés fontosságára.

Elmentek. Aztán amikor visszatértek missziós körútjukról, szinte egymás szavába vágva mondták el tapasztalataikat. „Uram! Még az ördögök is engedtek nekünk a Te neved által!”  Boldogok voltak, hogy tehettek valamit Urukért.

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.”

(Korinthusbeliekhez írt első levél 2. fejezet 2. vers)

Egy kis kínai faluban egy misszionárius estéről estére házi evangélizációs alkalmat tartott. Az egyik előadás után egy jól szituált férfi lépett oda hozzá a következő kérdéssel; - Már harmadszor hallgattam önt prédikálni és megfigyeltem, hogy mindig ugyanarról beszél.

"Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak."

Máté evangéliuma 5,45

Ez a bibliavers azt a kérdést teszi fel nekem, hogy milyen kép él bennem Istenről. Úgy gondolok rá, hogy Ő az, aki a jókat megjutalmazza, áldással veszi körül, a rosszat cselekvőket pedig megbünteti? Ezért félek tőle és meg akarok felelni az elvárásainak, hogy kivívjam jóindulatát?

"Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!"

Lk 5,24

Megbocsátani nem egyszerű dolog, leginkább a bennünket ért sérelem miatt. Mert fáj, hogy megbántottak, hogy csalódnunk kellett. Teljesen természetes az is, hogy csak annak van joga megbocsátani, akit bántottak.

"Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” Lukács evangéliuma 1:45

A Biblia tele van ígéretekkel. Herbert Lockyer az “All the Promises of the Bible” (A Biblia összes ígérete) című könyvének borítóján azt állítja, hogy az írása 8000 olyan ígéretet tartalmaz, melyeket Isten adott az embernek. Gondolj bele! Ez több, mint napi húsz ígéret, amit igényelhetünk Istentől, amikor elkeseredettek, szomorúak, fáradtak, unottak, megcsömörlöttek vagyunk, amikor szürkének és kilátástalannak tűnik az életünk.

„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Máté evangéliuma 5:11-12 

Még ennyi idő eltelével is érzed a görcsöt a gyomrodban, amikor rágondolsz. Gyerekek voltatok, de ennek nem kellett volna így történnie.

„Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldi el Istennek ezt az üdvösségét! Ők pedig meg is fogják azt hallani.”

Csel. 28.28 

Miért van az, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja (1Tim.2.4), de mégsem fog minden ember üdvözülni (Jel. 20.15)?

Isten szíve vágya, hogy megmentsen, ezért mindent megtett és tesz. Elküldte legdrágább kincsét, Krisztust (Ján.3.16).

Közel-Keleten vagyunk. Van ott egy kicsi magocska, ha elültetik, hatalmas fává nő. Ágakat hajt, és a madarak fészket raknak lombja között. Mustármagnak hívják.

A magocskában olyan információk, törvényszerűségek vannak elhelyezve, aminek következtében képes hatalmas fává nőni.

Jó példa ez arra a munkára, amit Jézus végez el a szívünkben.

Hallunk valahol egy mondatot, egy keresztény énekből egy dallamfoszlányt, egy igehirdetésből egy gondolatot, és ez a kicsi mag elkezd növekedni, növekedni, míg hatalmas fává lesz.

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”

Lukács evangéliuma 15:20 

Vártál rám. Nap, nap után még mindig nézted az utat, amin úgy viharzottam el, hogy vissza se néztem Rád. Vártál rám, mert szerettél. Akkor is, amikor én ezt nem értettem, vagy nem akartam megérteni. 

Én menni akartam, mert félreismertelek. Menni akartam, mert azt hittem, máshol jobb lesz.

"Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?"

Luk 18,7

Annyi igazságtalanság van a földön, hogy megszámolni is szinte lehetetlen, nem hogy foglalkozni minddel. Vajon hány ember él vagy élt, aki igazságszolgáltatás nélkül maradt, vagy esélye is alig van, hogy valaha elismerjék, neki volt igaza? Ezek azok az indokok, amiért oly gyakran kiszakad belőlünk  a kérdés: Meddig még?

"Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet."

Zsoltár 71,12

Néha úgy tűnik nekem, mintha a reményt csupán valami végső, utolsó esélyként hagynánk meg magunknak. valahogy úgy, mint középiskolában, amikor nem készültem és kiderült, hogy dolgozat jönne és az egyik osztálytársam odaszólt: Reménykedj, hátha nem írunk!

Vannak, akik azt gondolják, hogy a remény a gyengék és a gyávák végső mentsvára, pedig nem így van.

"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 8:26

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy én tudom a legjobban, hogy mire van szükségem. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Pedig, ha visszafelé tekintünk életünkre, azért találunk arra példákat, hogy a szüleink, vagy egy közeli barátunk tisztábban látta, hogy mi az ami igazán a javunkat szolgálja, s mi az, amire csupán vágyunk, de valójában tönkreteszi az életünket...

Vannak igehelyek, amik csak úgy kisajátítódtak, és arra gondolhatsz, hogy az CSAK arra az egyetlen eseményre, helyre, alkalomra vonatkoztak.

Ma reggel is egy ilyennel találkozhatsz. Mire gondolsz először, ha ezt az igeverset olvasod?

„És az angyal így szólt; Ne féljetek, mert íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz!” 

Lukács 2:10.

Tegyük fel, az utcán sétálsz, és valaki hátulról megszólít, és egy egyszerű kérdést tesz fel. Valami ilyesmit: „Megmondaná nekem, merre találom a postát? Nem vagyok idevalósi?”

Lehet ez a személy egy öltönyben, nyakkendőben lévő férfi, egy csinos lány, egy terhes anyuka, egy koldus vagy egy élemedett öregasszony.

Amikor ránézel, akarva-akaratlanul egy kép alakul ki benned róla. Talán kicsit másként fogsz magyarázni, attól függően, hogy ez a kép milyen.

„Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!"

Mózes első könyve 12. fejezet 1. verse

Ha csak eddig olvasnánk a szöveget, az tűnik fel számunkra, hogy az Úr szándékosan valami olyan helyzetet teremt Ábrám számára, ami nem túl kecsegtető a jövőre nézve. Ez a hívás személyes jellegű, ami tökéletes példája annak, hogy mit jelent az elhívás és az erre adott engedelmes válasza az embernek ebben az Istenhez kapcsolódó életben.

"Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt (*az istentiszteletet az ÚR házában - ld. 35 vers) népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog."

2Krónikák 29,36

Van, hogy a dolgok csak nagyon lassan haladnak előre és az idő csak vánszorog. Van, hogy úgy tűnik, mintha minden ellenünk dolgozna, mintha semmi sem akarna sikerülni.

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.”

(Lukács evangéliuma, 13. fejezet 24. vers)

Még egy perc az indulásig. Meglesz. Elérem. Nagy rohanás. Már csak néhány lépcső. Hát ez nem lehet igaz - mormogom magam elé. Már megint az orrom előtt ment el vonat.

Talán interneten kellett volna megvennem a jegyet? Vagy több intervallumos edzés kéne, hogy gyorsabban tudjak futni? Netán az étkezés, vagy a minőségi pihenés hiánya miatt csökkent a teljesítményem?

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

Zsoltárok könyve 90:12 

Nálad még a heteket számolom, hogy mennyi ideje is vagy kint ebben a világban. A nővérednél már a hónapokat is egy nem annyira könnyű fejszámolás után tudnám megmondani. A nagyapám esetében pedig néha az években sem vagyok igazán biztos. Számoljuk őket, hogy mennyi is telt már el, hány hét, hónap vagy év, de azt egyikőnk sem tudja, mennyi van még hátra. 

Számoljuk az eltelt eseményeket, a jókat, rosszakat, számoljuk, hogy mennyi minden változott egy év alatt, de fogalmunk sincs, mit hoz számunkra az új esztendő.

Elérkeztünk ennek az évnek is az utolsó napjaihoz. Kegyelem, hogy még élünk, hogy mindez ideig megtartott minket az Úr.

Ilyenkor év-végén sokan számot vetnek.

Mi-minden történt ebben az évben;

Házat vettem, gyermekem született, iskolás lett az unokám, úszóversenyen voltam, eljutottam az Adriára, beteg voltam, meggyógyultam. Sorolhatnánk hosszan.

Elgondolkodtál-e azon, hogy emberi kapcsolataidban történt-e változás? Ilyenekre gondoltam: végre meg tudtunk egymásnak bocsátani.

Amikor kicsi volt "sajtkukacnak" hívták, mert mindig mocorgott, sohasem tudott egy helyben megmaradni. Mindig csinálnia kellett valamit. Volt is baj vele az iskolában.

A tanórák "ülj le és figyelj!" - stílusa nem az ő világa volt. Csak nehezen szokta meg miért úgy kell csinálnia mindent, ahogy a nevelők akarják, mikor másképp is lehet: az ő módján. Amikor otthon tanult sohasem ült az asztalhoz, mint más "rendes" gyerek. A könyvel a kezében fel-, s alá járkálva magolta a verset.

"Mi, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe."

1Thes 5,8

"Jelenleg nyilvánvaló bizonyítékunk van, hogy a Sátán csalón, fondorlatosan működik emberi értelmeken. Eltökélt igyekezettel szálljunk szembe mesterkedésével. A múlt sötét képeit pedig temessük el, s maradjanak eltemetve.

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Pál levele a korinthusiakhoz 13. fejezet 13. verse

Ma már a lehetetlen is lehetséges. Egy laptoppal vagy egy tablettel máris bárki képes megvalósítani világmegváltó ötletét.

Egy jó ötlet, elképzelés forradalmasítani tudja az egész világot és az csak ráadás, hogy a fiatalok még ma is két dolgot szeretnének a legjobban.

„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél:”

Az apostolok cselekedetei 15:28 

„Kicsim, ezt miért csináltad?” - kérdezem a kislányomtól hol jó, hol kevésbé jó kedvemben, és jön is a válasz viszonylag hamar. „Azért, mert szabad.” - és ezzel lezártnak is tekinti a dolgot. És amíg ez az általunk szabott keretekkel megegyezik, addig nincs probléma. Csak megesik, hogy próbálja feszegetni a határokat. 

Ezzel a nézetével pedig nincs is egyedül.

„Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.”

(72. Zsoltár 17. vers)

Gondjaid vannak? Úgy érzed erődet meghaladó megpróbáltatás ért? Vagy új kihívások előtt állsz és félsz az ismeretlentől? Bizonytalan vagy abban, hogy képes leszel-e helytállni, megfelelni az elvárásoknak?

„Dicsőítsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. Békességet ad határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.”

(147. Zsoltár 12-14. vers)

Soli Deo Gloria – ’Egyedül Istené a dicsőség’ – egyike (Kálvin szerint a legfontosabbika) az öt reformátori solának (Sola Scriptura, Sola fide et gratia, Solus Christus), melyben hitvallásuk esszenciája fogalmazódik meg.

„Lássátok; az Úr adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki helyéről a hetedik napon. És megnyugodott a nép a hetedik napon.” 

2Mózes 16:29

Igen. Az Úr adta a szombatot. Ajándékul. És nem vette vissza soha. Mint ahogy te sem veszed vissza, amit valakinek ajándékoztál. A szombat évezredek óta változatlanul Isten ajándéka az ember számára.

"A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Példabeszédek könyve 17:22

Képzeld el a következő szituációt:

Komoly egészségügyi problémában szenvedsz, és mihamarabb felkeresed a körzeti orvosodat, hogy enyhítsen a bajodon. Megszoktad, hogy akárhányszor hasonló okból térsz be hozzá, egy-két vizsgálat, néhány recept, és a probléma megoldódik.

„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között:”

Pál második levele a korinthusiakhoz 2:15 

Az egyik legszebb ám ugyanakkor az egyik legembertpróbálóbb nyaralás volt. Szinte minden ételtől, italtól, illattól rosszul éreztem magam, és a bennem fejlődő kis élet csak úgy dobálta vissza a bevitt táplálékot. Semmi sem esett jól, azt sem tudtam, mit egyek vagy igyak, hogy egy kicsit elviselhetőbb legyen.

"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!" 

János evangéliuma 20. fejezet 21-22. versek

Te milyen ajándéknak örülnél a legjobban? Egy doboz bonbonnak? Egy tábla csokoládénak? Egy szál virágnak, vagy egy romantikus hétvégének?

A tegnapi nap a világon mindenhol a “szerelmesek napjaként” él a köztudatban.

"Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten!"

Mózes ötödik könyve 7. fejezet 21. vers

Te mitől félsz a legjobban?

Mind félünk valamitől. Még azok, akik erősnek mutatják magukat, és az érzelmeiket a magabiztosság álarca mögé rejtik, ők is félnek — legfőképp attól, hogy egyszer majd kiderül a gyengeségük, és sebezhetővé válnak.

"Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit."

Galata 5.6 

Olyan sokszor a hatás–ellenhatás törvénye mozgatja az életünket. Egyik szélsőségből a másik szélsőségbe esünk, s közben hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a lényeget. Készek vagyunk késhegyre menő vitákat folytatni kevésbé fontos kérdéseken is, s közben megsebezni a másikat. Ragaszkodunk szokásokhoz, vagy éppen tüntetőleg elhagyjuk, elutasítjuk őket. 

Ezt tették az apostoli korban is a körülmetélés kérdése kapcsán.

„Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon. Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, amiképpen cselekedett az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, amelyet megszárított előttünk; míg általjövénk rajta. Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.”

Józsué könyve 4:22-24

Add tovább!

"De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul”, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért." Róma 4,23-25

"Egyszer lesz, ami még sohasem volt!" - fenyegetett meg nagymamám, amikor figyelmeztetése ellenére nem hallgattam rá és tovább folytattam, amit nem kellett volna.

„Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén. Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.”

Ezsdrás könyve 2:68-69 

Jó adni. Keveset is, sokat is, ismerve és ismeretlenül, titokban és nyilvánosan.

„Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

(Lukács evangéliuma 14.fejezet 11. vers)

Ismered a kormányos és a gépész történetét? Mindketten hivatásuk kiválóságai voltak, viszont nagy szakmai tudásuk ritka nagy gőggel párosult és pechjükre mindketten ugyanazon a hajón szolgáltak.

Habitusukból adódóan állandóan marakodtak és szekálták egymást.

"Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Lukács 22,40

Jártatok már úgy?

~ Kiosztották a feladatlapokat, ránéztél a kérdésekre és kétségbeestél. "Semmit sem tudok" - gondoltad és imádkozni kezdtél.

~ Rád nehezedett egy teher, remélted elkerülheted, de már késő volt. Imában Istenhez mentél: "Kérlek, ne történjen meg!" - mondtad.

~ Barátod megbetegedett és te vártál. Alig hívtad, messze kerültetek egymástól. Mikor beléptél a kórterem ajtaján, mintha nem is őt láttad volna, a betegség teljesen megváltoztatta.

"...felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” Kolossébeliekhez írt levél 3:10

A múlt héten elromlott a mikrohullámú sütőnk. A mai, fogyasztói társadalmunkban ilyenkor fel sem merül már bennünk a kérdés, hogy elvigyük-e megjavíttatni, hiszen tudjuk: olcsóbb venni egy újat, és egyébként is az új az mindig jobb, a legjobb, ami lehet, hiszen ezt megint jó sokáig nem kell majd lecserélni.

„Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.”

(71. Zsoltár 5-6. vers)

Az emberek többsége szerint a reménység nem más, mint valami elérhetetlen vágyálom, ’csalfa, vak’ délibáb, mely képzeletünk szüleménye.

"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr."

Ézsaiás könyve 25:8

Percről percre egyre közelebb kerülsz a régóta várt Szentestéhez. Karácsonyi dalokat dúdolsz már hetek óta, és mindennél jobban várod, hogy azokkal tölthesd ezt a néhány napot, akiket igazán szeretsz, akik a családot jelentik a számodra.

Ebbe a boldog várakozásba és készülődésbe a magányos, gondolatokkal teli éjszakákon akaratlanul is belopódzik a fájdalom, és eszedbe jutnak, akik már nem lehetnek ott az ünnepen.

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers)

Valószínűleg többen ismerik Benedek Elek meséjét a három fiúról, akiket a halálos ágyán fekvő apjuk magához szólít, arról faggatva őket, hogy mire vitték az életben. Az egyik azzal henceg, hogy ő a leggyorsabb borbély, a másik, hogy ő a legügyesebb kovács, a harmadik, hogy ő a legvitézebb katona.

"Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek.” Galata levél 4:18

Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus volt az 1900-as évek elején. Egy gondolatkísérletében, — mellyel a kvantummechanikából ismert szuperpozíciót szerette volna kifigurázni — képzeletben egy dobozba helyezett egy macskát, egy üveg méreggel együtt, majd a dobozt bezárta.

A dobozba kívülről nem lehet belátni, a macskát nem lehet hallani és általában véve semmit nem tudunk róla, egészen addig, amíg ki nem nyitjuk a dobozt, és az állat örömében — vagy haragjában, hogy órákra egyedül hagytuk egy sötét dobozban — a nyakunkba nem ugrik.

"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt."

Kolossé 3:8-9

Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed.

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.”

Jakab levele 1:5-6

Állsz a kereszteződés előtt, és nem tudod, merre, hogyan tovább.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”

Zsoltárok könyve 50:15 

Akárhányszor eszedbe jut a néhány nappal ezelőtti tragikus kimenetelű baleset, beleborzongsz a gondolatába, és keserű érzés ül a szívedre. Fiatalabb volt nálad. Igen, csak egy évvel, de akkor is. Fiatal volt, és bár személyesen nem ismerted, csak annyit mondhatsz róla, hogy a kollégád volt, halálának híre mégis megrázott. 

Egy férj, egy apa, aki nem jön többet haza, pedig annyian várják.

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:26

Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz.

Mi lesz? Hogyan lesz? Hogyan fogom megoldani, megélni, tülélni? Hogyan fogom venni az akadályokat, az újat, azt, amiben még nincsen tapasztalatom? És mi lesz, ha nem sikerül, ha nem úgy sikerül, ha kudarcot vallok? 

Ismerős kérdések, ugye?

Hányszor és hányszor feltetted már magadnak hangosan, vagy csak a gondolatok szintjén, és az aggodalom megszokott érzése kerít minduntalan hatalmába. Félelem az ismeretlentől vagy épp attól, amit nagyon is jól ismersz.

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (János 10:27,)

Hogyan tudod felismerni Mennyei Atyád hangját, amikor szól hozzád?

A legfontosabb dolog az, hogy akard Őt meghallani. Úgy menj végig a napon, hogy közben a szellemi füleid nyitva vannak. Meg kell értened, hogy Ő nincs lekorlátozva arra, hogy csak „keresztény" dolgokon keresztül szóljon hozzád.

„És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.”

Pál első levele a korinthusiaknak 13:2

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, Vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”...

„Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az ÚR. Megmentelek a gonoszok kezéből, megszabadítlak hatalmukból.”

Jeremiás könyve 15.fejezet 20-21. verse

Ötödik osztályos voltam, amikor kialakult egy kis banda háború az iskolában. Szövetkeztünk néhány osztállyal, és egy nagyobb osztályt szerettünk volna megleckéztetni. Könnyű harcnak indult, mert mi kétszer annyian voltunk, és a hetedikes fiúknak se kellett kétszer mondani, hogy jöjjenek balhézni.

"A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok."

1Jn 2,24

A hallás képessége már az anyaméhben kifejlődik, így minden egészséges baba már születésétől kezdve hall. Hallását arra használja, hogy minél több információhoz jusson az őt körülvevő világból.

,,Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.” (Zsoltárok 119:45)

Az életben mindig történik valami. Ha megoldod az egyik problémát, már egy másik vár arra, hogy elfoglalja az előző helyét.

Jézus azt mondta:

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33).

Figyelj meg két dolgot abban, amit mondott! 

Először: „bennem békességetek lesz”; 

másodszor: „a világban nyomorúságotok van”.

Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. (Máté 26:39)

Jézus csodálatosan tudta saját akaratát alárendelni Mennyei Atyja akaratának. Neki is volt akarata, szándéka, terve, de tudta, hogy Atyjának is van és Jézus le tudott mondani a sajátjáról. Miért lényeges ez ránk nézve?

A következő történet remekül megvilágítja majd:

Volt egyszer egy idős hölgy, aki házalóként kereste kenyerét.

„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.”

Zsoltárok könyve 16:5 

Mindig csodáltam a kezeidet. Gyönyörűek voltak. Emeltél, öleltél minket velük. Fogtad velük a mi kezünket, óvtál, gondoskodtál rólunk. Pogácsát dagasztottál úgy, ahogy édesanyádtól tanultad, mi pedig néztük, mikor pukkan a kelttészta, miközben verted a kezeddel.

„Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.”

(72. Zsoltár 17. vers)

Gondjaid vannak? Úgy érzed erődet meghaladó megpróbáltatás ért? Vagy új kihívások előtt állsz és félsz az ismeretlentől? Bizonytalan vagy abban, hogy képes leszel-e helytállni, megfelelni az elvárásoknak?

Ha igen, akkor a 72. zsoltár neked is szól. Hiszen írója, Salamon egyben irigylésre méltó, másrészt rettentő pozícióba került.

„Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt.”

Zakariás könyve 3:4-5 

Koszos voltam. Nagyon koszos. Két napig az erdőt jártuk, barlangban aludtunk, csúsztunk-másztunk mindenféle terepen a nyári melegben.

"Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok." 

Apostolok cselekedetei 27:23

Egy alkalommal lehetőségem volt a kollégákkal hajós utazáson részt venni. Nem olyan balatoni hajós, egyórás sétahajózásra gondolok, olyanon már voltam nem egyszer, hanem egy igazi, A-ból B-be eljutós hajózás a görögországi Pátmosz szigetére.

"Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.” 

Tituszhoz írt levél 3:5

Nemrég bevetettük a kis konyhakertünket mindenféle zöldséggel, mert szeretnénk, ha nyáron a saját termésünkből főzhetnénk-süthetnénk a sok finomságot. Persze a kertészkedéshez nem sokat értünk, és éppen ezért amikor néhány héttel később már láttuk a kis zöld leveleket és a felfelé ágaskodó hagymaszárakat, borzasztó boldogok voltunk, és meglepettek, hogy “jé, nem is olyan nehéz ez”.

„és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:”

Jelenések könyve 15:3 

Kamaszkorom imbolygó világának egyik biztos pontja volt a zene. Volt egy fantasztikus tanárom, aki megtanított erre a nyelvre, és én szárnyalhattam.

"Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül."

Csel 28,31.

Amikor Pál apostol fogolyként Rómába ért, nem tudta még, hogy mi vár rá. Még Jeruzsálemben kérte, hogy a császár elé állhasson és ott védhesse magát, mert ellenségei már akkor az életére törtek, a korrupt római hivatalnokok pedig annak ellenére nem engedték szabadon, hogy ártatlan volt minden ellene felhozott vádban.

„És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!”

(Bírák könyve 8. fejezet 23. vers)

Sokunk kedvenc olvasmánya Gedeon története, akinek hozzánk hasonlóan megvoltak ugyan a maga emberi gyengeségei, de az ezekkel való megküzdés, és az Istenre hagyatkozás tekintetében kétségkívül példakép.

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

1Ján. 5:4.

Az egyik legnehezebben kialakuló jellemző két ember között a bizalom. Sajnos mára egyre kevésbé bízunk meg egymásban feltétel nélkül. Mindig van valamilyen fenntartásunk vagy, legalábbis mindig van egy jó indokunk a bizalmatlanságra. Nagyban befolyásolja még ezt az a megbocsátás kérdése. Meg tudsz-e bízni valakiben, aki már legalább egyszer tévedett, hibát követett el?

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1:6)

Ismerek jó néhány viccet, ami a félig, illetve felelőtlenül elvégzett munkát parodizálja. Az egyik kedvencem a kőművesről szól, aki kőkerítést épített, alapok nélkül. Segédmunkásainak megparancsolta, hogy kezükkel addig támasszák a falat, amíg más parancsot nem kapnak. Röviddel ezután hangos vezénylés hallatszott: „Fiúk!

"Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu."

147. Zsoltár 15-16. vers

 Nem szeretem a mikromenedzsereket. Ők azok az emberek, főleg főnökök, akik, miután egy adott feladatot felosztottak részfeladatokra, és a részfeladatokat kiosztották a beosztottaik között, a munkafolyamat minden lépéséről részletes beszámolót kérnek, és újra, meg újra meggyőződnek róla, hogy halad a dolog.

„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”

(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 9. vers)

Szerintem a legjobb dolog az életben, amikor Istenről beszélhetünk másokkal, amikor közösen imádkozhatunk velük, amikor együtt tanulhatjuk a Bibliát, amikor segíthetjük őket Isten megtalálásában.

De, ebben a szolgálatban is vannak pillanatok, amikor elfog a fáradtság, az üresség, a kiégés érzete, amikor földre rogysz és valami extra energia felvételére van szükséged a folytatáshoz.

De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.

Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 24. vers

Nincs fájdalmasabb dolog a világon, mint egy szerettünk elvesztése. A mindent felőrlő gyász lehetetlenné teszi, hogy bármi másra gondoljunk, egyedül a veszteségre, melyhez hasonlót a halálon kívül semmi nem képes produkálni.

"Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.” Példabeszédek könyve 6. fejezet 14. vers

Tudok rólad valamit. Lehet, hogy soha nem találkoztunk még, és lehet, hogy úgy gondolod, eléggé titokban tudtad tartani mindeddig, de én akkor is pontosan tisztában vagyok vele. Tudom, hogy nem is igazán beszélsz róla, és időről időre azért eszedbe jut, hogy változtatni kellene rajta, de érzed, hogy nem olyan egyszerű.

Azért írom ezeket a sorokat, hogy megnyugtassalak: nem vagy egyedül.

„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet.” 

Zsoltárok könyve 8:2

Eszembe jut egy példatörténet egy kisfiúról, aki megkérdezte az apukáját, hogy milyen nagy az Isten. Az apuka a magasban suhanó repülőgépre mutatott, mennyire pici, alig látszik, majd elvitte a fiút a repülőtérre és megmutatta, közelről milyen hatalmas is valójában.

„Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.”

Zsoltárok könyve 65:10 

Nőnapra virágot kértél, és azóta szinte minden nap meg is szeretnéd öntözni. Aztán kaptunk két pálmát egy másik nagyon fontos napra családilag. És érkezett még egy cserepes virág születésnapodra a nagyszülőktől. A te lelkesedésed pedig töretlen, és elszomorodsz, ha nem te locsolhatod meg őket, mert én véletlenül megelőztelek aznap. 

Pedig az utóbbi körül-belül két évben egy darab dísznövényt sem láttál itthon, mert apával mi ehhez nem értünk.

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült."

(Zsidókhoz írt levél 12.

„Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.”

Lukács szerinti evangélium 12. fejezet 27.verse

Amikor az ember egy kicsit feszültebb a kelleténél, akkor a légzése rendszertelenné válik, ki-be jár a levegő a tüdejéből, ezért a szív is többször fog dobbanni, tehát jobb, ha valami megnyugtató dologra gondolunk, vagy valamilyen nyugtató légzési gyakorlatot alkalmazunk.

Képzeld el, hogy valahol Magyarországon élsz és egy nagyon kicsi gyülekezetbe jársz. Alig vagytok néhányan az istentiszteleteken. Gondolom, ezt nem is olyan nagyon nehéz elképzelni.

Nos, egyszer csak levelet kapsz elöljáróidtól, amiben biztosítanak arról, hogy naponta imádkoznak érted és pici gyülekezetedért, emlegetik hiteteket, vendégszereteteteket, és azt, hogy milyen őszinte reménységgel készültök a drága Jézus fogadására.

Éppen elérzékenyülsz a kedves szavak olvasásakor, amikor látod, hogy a túloldalon folytatódik a levél.

"Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.” 

Kolossébeliekhez írt levél 1. fejezet 5. vers

"Van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem?”

Pál apostol a Kolossébeliekhez írt levél fenti szakaszában egy jó hírért ad hálát. Ez a jó hír mindannyiunk számára jó hír, talán a legjobb, amit valaha ember hallhatott: az “evangélium”.

"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”

Máté evangéliuma 13. fejezet 45-46. versek

Ma már bármit végezhetünk hobbiszerűen. Mindenki megtalálhatja a hozzá illő elfoglaltságot, legyen szó valamiféle sportról, zenéről, utazásról, vagy éppen különféle tárgyak gyűjtéséről, a lényeg, hogy az embert boldoggá tegye.

„Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.”

Pál első levele a korinthusiakhoz 2:4-5

A ti kapcsolatotok messze nem volt “szerelem első látásra”. Hosszú volt az út addig, míg érezni kezdtél iránta valami hasonlót, míg a “csak barátság” fogalma már nem fedte teljesen a valóságot, és míg magadnak is be merted vallani, mi is zajlik benned. 

Amikor először találkoztál vele, betetted a megfelelő skatulyába, és nem igazán foglalkoztál vele.

"Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát."

Lukács evangéliuma 8. fejezet 1. vers

Reggel bemegyünk a boltba, és szóba elegyedünk a pénztárossal, feladjuk a csekket a postán és megkérdezzük a mögöttünk állót, hogy milyen a napja. Felszállunk a buszra, a helyünket pedig átadjuk a kisbabáját tartó édesanyának.

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

János első levele 3:2 

Hajnal volt, békésen aludtunk a kórházi szobában. Én az ágyon feküdtem, te pedig ott szuszogtál a mellkasomon. Csak ketten voltunk, a többi szobatárs előző nap délután hazamehetett. Aztán kinyílt az ajtó, és betoltak egy hölgyet, aki nemrég adott életet a hatodik gyermekének.

"Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét."

2Korinthus 7,13

Pál szíve tele volt aggodalommal ahogy várta vissza barátját és egyben fiatal munkatársát, Tituszt. Vele küldte ugyanis a feddő szavakat is tartalmazó levelét. Vajon lesz-e foganatja? Megfogadja-e a gyülekezet, amit üzent nekik?

„Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.”

(Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet 18. vers)

Ábrahám és Sára a hit igaz hősei, akik isteni hívásra szülőföldjüket maguk mögött hagyva indultak az ismeretlenbe. Akik sátorban lakva „várták az alapokkal bíró várost” (Zsid.11:10).

„Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.” (‭71. Zsoltár 7. vers‬ ‭RÚF)

Ha elesel, kitől várod a segítséget? 

Keresztény életem legelkeserítőbb élményei közé tartoznak azok a beszélgetések, amikor a gyülekezet jövőjéről (misszióról, növekedésről, gyerekekről, stb.) ejtünk szót.

Általában ezeket az alkalmakat imádságos lelkülettel kezdjük el, együtt olvasunk a Bibliából, és bátorítjuk egymást.

Ezek után szóba kerülnek a kényes témák:

miért nem látogatják többen az evangélizációs sorozatainkat?

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

Pál második levele a Korinthusiakhoz 3. fejezet, 17. verse

Sokan olvassák, és kutatják a Szentírást különböző célokból. Van, aki a történelmet szeretné megismerni bibliai feljegyzésekből, mások a hitelveket fogalmaznak meg belőle.

Van, aki csak pusztán élvezetből olvassa, mert szabaddá válik a lelke a mondanivalójától.

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala."

ApCsel 2,1-2

A Lélek ígérete ugyanúgy érvényes ma is, mint az első tanítványok idejében. Hatalma által Isten ma ugyanúgy fogja adományozni férfiaknak és nőknek, ahogyan adományozta Pünkösdkor azoknak, akik hallották a megváltás üzenetét.

Egy számomra megdöbbentő kis füzet került a kezembe a napokban. Egyik fejezetében arról olvastam, hogy az Istenhez fűződő személyes kapcsolatunkban három fő csoportba tartozunk.

Vannak az ún. ’természetes emberek’, akiknek nincs különösebb kapcsolatuk Istennel. Hiszik, hogy van, hogy létezik, néha fel is sóhajtanak, hogy „Jaj, Istenem, most segíts!” de nem több ennél.

"A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." János evangéliuma 3:8

“Hiszem, ha látom” szól a bugyuta magyar mondás.

Hiszen ha látok valamit, azt már nem kell elhinnem. Helyesen így szólna a mondás: “tudom, ha látom”. Illetve csak abban az esetben kérdéses a látott dolog létezése, ha a saját szememet megbízhatatlannak tartom, és megbízhatatlansága ellenére is úgy döntök, hogy elhiszem a beérkező információt.

„Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.”

(Lukács evangéliuma 3. fejezet 8. vers)

Köszöntelek a számok világában! Ha nem vetted volna észre, itt elsősorban a mennyiség számít. Itt akkor vagy értékes, ha minél több a pénzed. Ha minél nagyobb és minél több szobás a lakás, a ház, amiben laksz.

„Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.”

Ézsiás próféta könyve 49. fejezet 16. verse

Sok híres bibliai vers származik az Ószövetségből, amelyet sokszor azok a személyek is használnak, akik nem vallásosak, vagy rendszeres bibliaolvasók. Mindenki számára sokatmondó szavak és főleg akkor, amikor az életünkben tapasztalható viharok között jut eszünkbe ez a gondolat. Ahány ember, annyi gondolat, annyi probléma, de egy mind közül a legfájdalmasabb lehet: „egyedül vagyok”.

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya.”

Rómabeliekhez írt levél 8:15

Csöppet sem vagyunk könnyű helyzetben, ha új életet akarunk kezdeni. Talán valaki már most, két hét után rájött arra, hogy még az újévi fogadalmak teljesítésével sem boldogul. A lelkesedés, a külső motiváció ereje már elillant, és várjuk az újabb alkalmat, az újabb elhatározásokhoz.

„Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene.”

Jeremiás könyve 15:16 

Egy szabad vasárnap délután egy bögre forró teával a kezedben leültél a kanapéra, bevackoltad magad, és belekezdtél a könyvbe. Oldal oldalt követett, a történet gabalyodott, szálak fűződtek egymásba, és téged teljesen magával ragadott.

"Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából."

Ézsaiás 12,3

Éjjel a templom és udvara fényben ragyogott. A zene, a lengő pálmaágak, a boldog hozsannák, a nép nagy felvonulása, fölöttük a függő lámpákból sugárzó fény, a papok öltözete és a szertartások magasztossága olyan képet alakítottak ki, amely nagy hatással volt a szemlélőre. Az ünnep legmeghatóbb szertartása - ami a legnagyobb örvendezést váltotta ki - a visszaemlékezés volt a pusztai vándorlás egyik eseményére.

„Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 1:19-20 

„Meggyújtjuk a gyertyákat?”- kérdezed mosolyogva, és félig-meddig azért, hogy egy perccel később elfújhasd őket.

„Ti most szomorúságban vagytok, de ha majd ismét meglátlak titeket, örülni fog a szívetek, és örömötöket senki nem veszi el tőletek.” 

János 16:22.

Az Új Év első hete, első előkészületi napja – nehezen lehetne ennél szebb Igével köszönteni az első szombatot 2018-ban. Micsoda erő, milyen bátorítás! Hamarosan találkozhatunk a mi drága Jézusunkkal, és többé semmi és senki nem tudja elrontani örömünket, boldogságunkat.

„De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

Lukács szerinti evangélium 10. fejezet 20. verse

Az egyetemen a folyosóra függesztették ki a névsort, amiből kiderült, hogy ki az akinek sikerült-e a vizsgája, illetve az hogy milyen osztályzatot kap. Máskor viszont csak annyit láttunk: Megfelelt, Nem felelt meg.

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Thessalonikabeliekhez írt 2. levél 2:16-17

Még szokni kell azt, hogy mától 2018-az írunk.